0

A Vörös Hadsereg hetvenöt évvel ezelőtt, 1943. január 12-én indított offenzívája következtében százezernél is több magyar katona vesztette életét a keleti fronton.

Magyarország ugyan hivatalosan már 1941 nyarán hadba lépett a Szovjetunióval, de a Vörös Hadsereg és a magyar haderő közti komolyabb fegyveres összetűzésre csak egy évvel később került sor, miután a németek követelésére hazánk is csatlakozott a dél-oroszországi harcokhoz. A mintegy 207 ezer fős létszámú 2. magyar hadsereget kifejezetten abból a célból állították fel, hogy a keleti fronton harcolva támogassa a német hadműveleteket.

Ennek megfelelően a magyar csapatok hadászatilag a német Déli Hadseregcsoport parancsnokságnak voltak alárendelve. A keleti frontra kiküldött magyar haderő fegyverzete a szemben álló szovjetekhez viszonyítva korszerűtlen volt, és a honvédek felszerelése tekintetében is komoly hiányosságok voltak tapasztalhatók.


A 2. magyar hadseregben magas volt a tartalékosok aránya, akik pár hetes kiképzést követően már a harcmezőn találták magukat. A létszám ötödét nemzetiségiek, főleg románok és ruszinok, 10 százalékát pedig zsidó és baloldali, fegyver nélküli munkaszolgálatosok adták.

Kezdeti kudarcok

A magyar csapatokat 1942 tavaszán kezdték kiszállítani a keleti frontra. Az első egységek július elején érték el az akkori frontvonalnak számító Don folyót, ahol a Voronyezs és Pavlovszk közötti, 208 kilométernyi, szovjet hídfőállásokkal tagolt szakasz védelme volt a feladatuk. Stratégiai szempontból fontos lett volna a szovjet állások felszámolása, ám ezt többszöri próbálkozásra sem sikerült elérniük a magyar katonáknak.


A harcok során a 2. magyar hadsereg jelentős emberveszteségeket szenvedtek. Mintegy 30 ezer embert követeltek a maradandó eredményt nem hozó támadások. A németek által korábban beígért modern fegyverzet és felszerelés a hideg idő beálltával sem érkezett meg, így a magyaroknak felkészületlenül kellett szembenézniük az orosz téllel.

Az összeomlás

A Vörös Hadsereg 1943. január 12-én mínusz 30–35 fokos hidegben indított offenzívát az arcvonal északi részén. Az urivi hídfőből kiindulva a szovjet csapatok rövid időn belül áttörték a magyar vonalakat, és 8–12 kilométer mélyen előrehatoltak.


Január 14-én aztán délen, a scsucsjei hídfőben is áttörték a védelmet 50 kilométer szélességben. A német hadvezetés nem vetette be az arcvonal mögött állomásozó egyetlen tartalékát, mert azt hitték, hogy az oroszok csak elterelésként támadtak a frontvonal ezen szakaszán.

Forrás: hirado.hu / MTI

Megjegyzés küldése

 
Top