A január 1-i évkezdés szokását a rómaiaktól örököltük. A hagyomány (és Ovidius) szerint a Numa királynak, Romulus utódjának tulajdonított naptárreform óta lett a téli napfordulót követő Januarius az év első hónapja.
A valóságban ez nem történhetett egyik napról a másikra. A consulok „évet nyitó” hivatalba lépésének ideje például egészen i.e. 153-ig március Idusának tájára esett, csak azt követően helyezték át január 1-jére. Mindazonáltal a római szokások tanúsága szerint bizonyos évkezdő jellege január 1-jének is régóta megvolt.
A polgári évet a Saturnalia ünnep (dec. 17–23.) zárta le, s ennek „tizenkettedére” január 1-re, Janus isten orgiasztikus ünnepére esett a római „karácsony”, amennyiben ekkor ajándékozták meg az emberek kölcsönösen egymást, s szerencsét hozó örökzöld olaj- vagy babérággal díszítették fel otthonaikat.
A kettősséget végül is Julius Caesar naptárreformja szüntette meg (i.e. 46), ezután került a római újév véglegesen január 1-jére.
Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
Újév
Ghymes - Új esztendő
Dalszöveg
Új esztendő, vígságszerző most kezd újulni,
Újulása víg örömet most kezd hirdetni,
Újulása víg örömet most kezd hirdetni.
Hirdeti már a messiást, el fog az jönni,
Legyetek a nagy Istennek igaz hívei,
Legyetek a nagy Istennek igaz hívei.
Új napokkal, bor - búzával látogass minket,
Így szentelünk mi is neked víg esztendőket,
Így szentelünk mi is neked víg esztendőket.
Elmúlt tőlünk az ó idő, melyben bánkódtunk,
Bánat miatt siralomra gyakran jutottunk,
Bánat miatt siralomra gyakran jutottunk.
Jutott hozzánk az új idő, melyben vigadjunk,
Vigadással úr Jézusnak glóriát mondjunk,
Vigadással úr Jézusnak glóriát mondjunk.
borítókép - Lénárt Márton
Megjegyzés küldése