A Líceum kezdettől fogva az oktatást szolgálja, de mellette helyet adott más funkcióknak is, egyebek között fegyvertárnak, borkiállításoknak, hangversenyeknek, orgonaműhelynek, képkiállításoknak…
Az utóbbiak közül az egyik legjelentősebbről Kazinczy Ferenc a következőket írta 1812–ben: „Fáy János úr Emődön, … aki fáradhatatlanul és csudálást érdemlő szerencsével gyűjtögeti galériáját (tavaly Carraci Ágostonnak két festését egy magyarországi klastromból kapta, s azt közhaszonra Egerben nyitotta meg).” Balkay Pál egri festő 1819-ben a Tudományos Gyűjteményben írt „Fáy János úrnak az Egri Lyceumban lévő képes Gyűjteményé”-ről. Ez volt hazánk második teljesen nyilvános festménykiállítása. Több festőnek is volt műterme az épületben, mint mások mellett Kovács Mihálynak és Sajósy Alajosnak.
A honleányok és az asszonyok feladatai között a XIX. század eleje óta egyre jelentősebb helyet foglalt el a nemzeti művelődés – nyelv, irodalom, képzőművészet, színjátszás – támogatása. Ezekhez a törekvésekhez egy egri egyesület is kapcsolódott.
A ,,Kazinczy Ferenc emlékéül alakult egri olvasó nőegylet” 1860 decemberében ,,Eger és vidéke olvasó és jótékony nőegylet”-té alakult át. 1862-ben a hatalom betiltotta. 1867-ben az egyesületi élet újraindulásakor Heves megyei Jótékony Nőegyletté alakult át. Korábban az egyesület az irodalom pártolása és a szegények fölkarolása mellett a művészet ügyét is támogatni kívánta. Remellay Gusztáv író a Mit tett, s mit tehetne 50 egri hölgy? címmel 1860-ban a Nefelejts nevű lapban megjelent cikkében írta: „1552-ben ötven egri hölgy vett részt a hős védelemben…mily szép lenne, ha Eger jelenleg élő leányai, ősnőik hőstettét, a múzeum számára lefestetvén, ezáltal világraszólólag tanusítanák bátor ősanyáik iránti kegyeletöket.” Nánásy Mihályné született Csernyus Amália fölkarolta a felvetést. Az volt a szándék, hogy Vízkelety Béla festőművésszel készíttetik el a képet, akivel erről meg is állapodtak. Időközben azonban a hatalom feloszlatta az egyesületet, Vízkelety Béla pedig elhunyt, így a kép ügye évekig nem folytatódott.
Székely Bertalan: Egri nők, 1867
olaj, vászon, 74 x 59 cm
Az egyleti élet 1867-ben kezdődött el újra, amikor sokan továbbra is ragaszkodtak az eredeti tervhez, míg mások ezt az összeget is egy létesítendő árvaház céljaira szándékoztak fordítani. Nánásyné az egylet Jótékony Nőegyletté történt átalakulása után felhívást tett közzé a Hon című újságban: „Nánássy Csernyus Amália felkéri azon hölgyeket és urakat, kik az egri nőegylet által 1860-ban kibocsátott íveken Eger védelmét ábrázoló képre adakoztak, hogy miután a begyűlt összeg e célra nem elég, nyilatkozzanak, hajlandók-e adományaikat a Hevesmegyei jótékony nőegyletnek árvaház alapítására átengedni ?”A felhívás azonban nem határozott meg határidőt, hogy meddig lehet nyilatkozni, ami további bonyodalmakat okozott az ügy lezárásában. A kép elkészíttetése körüli viták végül az egylet kettéválásához vezettek. Az egyesületből kiváltak 1868. május 17-én megalakították a Heves-Szolnokmegyei Árvaápolda és Szegények Dologházának Nőegyletét, a Nánásy Mihályné vezette „kép pártiak” pedig megvették Székely Bertalan alkotását.
bővebben a cikk eredeti helyén olvashatsz: heol.hu
Megjegyzés küldése