2012. március 26-a óta a kuláküldözés emléknapja június 29., Péter-Pál napja, amely a hagyomány szerint a betakarítás kezdete, a parasztság ünnepe volt.
Az Országgyűlési határozat elítélte a kommunista diktatúra idején a magyar középparasztsággal szemben tanúsított kegyetlen üldöztetést és megkülönböztetést. Az Országgyűlés javasolta, hogy a kuláküldözés történetéről, körülményeiről méltó módon, rendszeresen emlékezzenek meg, hogy a fiatal nemzedékek megismerhessék a magyar középparaszti réteg szenvedését. A kuláküldözés 1948-ban, a kommunista hatalomátvétellel kezdődött meg.
A parasztpolgárság kiirtása volt a cél
A sztálinista Rákosi-rezsim kíméletlen harcot indított a magyar agrártársadalom ellen, minden eszközzel arra törekedtek, hogy lerombolják a hagyományos paraszti életformát. A támadások célkeresztjébe – a szovjet mintának megfelelően – a kuláknak bélyegzett nagygazdák kerültek, akiket a felvilágosultan gondolkodó politikusok már a két világháború között parasztpolgárnak neveztek. A kulák orosz eredetű szó, jelentése ököl, illetve gazdag paraszt.
Ellenségképet kreáltak a kommunisták
Rákosi Mátyás, az állampárt, a Magyar Dolgozók Pártjának főtitkára 1948. augusztus 20-án kecskeméti beszédében hirdette meg a „kuláküldözést” mint a szocializmus építésének, a mezőgazdaság kollektivizálásának fontos eszközét. A kulákokat a kapitalista rendszer utolsó maradványainak, a mezőgazdaság szocialista átszervezése fő akadályozóinak minősítették, a „dolgozó nép” ellenségének kiáltották ki.
Baráth József kulák a bíróság előtt, mely 15 évi börtönbüntetésre és teljes vagyon elkobzásra ítélte a 34 holdas gazdát 1951. májusában (MTI/Papp Jenő)
Országosan mintegy 71 ezer kulákcsaládot tartottak nyilván, kuláknak az minősült, akinek 25 hold vagy annál több szántója, öt hold vagy annál több szőlője volt, ide sorolták továbbá a cséplőgép-tulajdonosokat és a malmot üzemeltetőket. A gyakorlatban a helyi pártvezetőség döntött arról, ki kerüljön fel a kuláklistára.
Nem válogattak a módszerekben
Megindult a módosabb parasztok módszeres üldözése, a kulákokat különösen sújtotta a beszolgáltatás, a valószerűtlenül magas adó feletti teher, amely teljesen ellehetetlenítette őket. Sok kulákká minősített embert a lakásából melléképületbe költöztettek ki, a házába pedig helyi pártfunkcionáriusok telepedtek be.
A tiszaroffi Tanács VB. által kiadott felszólítás, széna beadási kötelezettség teljesítésére. A címzett: Báró Atzél Edéné, született gr. Bethlen Beáta, “kulák”. (1951. január 23.) (MTI-fotó)
Volt, aki nem bírta elviselni a zaklatásokat, és öngyilkosságot követett el, másokat otthonukban vertek agyon vagy a börtönben elszenvedett testi bántalmazások következtében vesztették életüket. Nem csoda, hogy a gazdák tömegesen ajánlották fel „önként” földjüket az államnak.
Több generációra szólt a megbélyegzés
A kulákokat megbélyegezték, igazolványukban ott virított a nagy K betű, amely iskolás gyermekeik neve mellett is szerepelt az osztálynaplóban. Gyerekeiket középiskolába nem vagy csak lakóhelyüktől távoli intézménybe vették fel, felsőoktatási intézménybe pedig még a legjobbak sem kerülhettek. Nagykorúságuk elérése után ezért sokan költöztek a városokba, mert ha munkásként dolgoztak, néhány év múlva már bejutottak az egyetemre, főiskolára.
Apostag, 1952. július 24. Kulákper: Takács Károly a bíróság előtt (Magyar Fotó/Molnár Edit)
Sztálin halála után is tovább élt a kulák elleni gyűlöletszítás
Az 1953 júniusában, Sztálin halála után megalakult Nagy Imre-kormány számos korrekciós intézkedést hozott, a kulákok számára az amnesztiarendelet és a kuláklista eltörlése bizonyult a legfontosabbnak. A „kulákkérdés” azonban nem került le a napirendről, a pártvezetés Rákosi vezette sztálinista szárnya mindent megtett azért, hogy a kulákokkal szembeni gyűlöletet tovább szítsa. A kulákokat tették felelőssé a kényszerrel létrehozott termelőszövetkezetek felbomlásáért, de azért is, ha a téeszek gyenge eredményt értek el.
Megkésve ismerték fel a magyar parasztság tudásának szükségét
Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után a Kádár-rendszer már inkább a kiegyezésre törekedett a parasztsággal. 1959 tavaszán törvényerejű rendelet szabályozta a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, csoportok alakításának feltételeit és működési módját, lehetővé téve nemcsak a volt „kizsákmányolók” belépését, hanem azt is, hogy két év után a vezetőségbe is bekerülhessenek. Ezzel a kádári rendszer elismerte, hogy szükség van e réteg szaktudására, szorgalmára, és lehetőséget adott arra, hogy a korábban kuláknak bélyegzettek a helyi társadalomban visszaszerezzék elvesztett helyüket.
Szalai Gyula, 12 holdas egyéni paraszt megpihen családjával a nagy kánikulában az aratási munka közben.(MTI/Magyar Fotó/Tóth László)
Az első emléknapon, 2012. június 29-én Kecskemét főterén emlékművet állítottak a kuláküldözést elszenvedett embereknek, 2014. június 22-én pedig emléktáblát avattak az üldözött, megalázott és kifosztott hazai kulákoknak Csömörön, a kommunizmus áldozatainak tiszteletére létrehozott emlékhelyen.
forrás: MTI
Megjegyzés küldése