RESTAURÁTORHALLGATÓK DIPLOMAMUNKÁI LÁTHATÓK A NEMZETI MÚZEUMBAN
A drótostótot akár szerecsennek is nézhettük volna, ha nem restaurálják azt a vaskereskedő-cégért, amelyet Fridrich Lajos festett a XIX. század végén. A figura mögötti szürkés ég kékké tisztult, de a fekete lerakódás alól a népviselet minden egyéb apró részlete is újra láthatóvá vált az időjárás és úgy általában az idő által megviselt cégéren. Ezért kellenek a restaurátorok.
Amikor múzeumban járunk, sokszor nem gondolunk arra, hogy a vitrin mögötti vagy a falon függő műtárgyak – legyenek azok kardok, ékszerek, kerámiák, papírok vagy éppen festmények, szobrok – ha nem pont egy bombabiztos raktárban vészelték át a viharos huszadik századot, akkor eléggé romlott állapotban is lehettek, mielőtt oda bekerültek. A lebombázott Budapesten például rengeteg műtárgy sérült meg, van, amelyiket csak mostanában restaurálták.
A Kő/papír/freskó – Megmentett műkincsek 2019 című kiállításon hagyományosan a Magyar Képzőművészeti Egyetem restaurátorhallgatói mutatják be a diplomamunkáikat, vagyis azokat a műtárgyakat, amelyeket az elmúlt évben vagy években helyreállítottak – mindezek az ország különböző nagy múzeumaiból származnak. Az időszaki tárlat nemcsak a végeredményt szemlélteti, hanem a restaurálás egész folyamatát, a műtárgyak előtte/utána állapotát is bemutatja, ami különösen érdekes, és jó néhány esetben egészen megdöbbentő, hogy gondos tervezéssel és jól kiválasztott technikákkal milyen menthetetlennek ítélt festményeket vagy szobrokat állítanak helyre a jó kezű restaurátorok.
Ilyenből számtalan van: a terem fölött lóg például egy hatalmas, 129 elemből összeállított, kovácsoltvas, neobarokk lámpaszerkezet, amelyet most szénfeketének látunk, ám a kezelés előtt felismerhetetlenül rozsdabarna volt a felülete. Itt van Gárdonyi Géza petróleumlámpája is az 1900-as évek elejéről, amelynek világoskék, virágos-indás búrája darabokra tört. De az üvegrestaurátor alapos munkájának hála, alig látszik a visszaragasztás és a kiegészítés nyoma.
Egy műtárgy restaurálásakor a folyamat fele általában a kutatással és a tervezéssel telik el, hisz vannak olyan festmények is, melyeknek fél évig kutatták a történetét, analógiákat keresve hozzájuk, vagy vizsgálták a festékrétegeket, majd több restaurálási tervet is készítettek a hallgatók, melyek közül egy szakmai zsűri hagyta jóvá a végleges megoldást.
bővebben a cikk eredeti helyén olvashatsz: magyarnemzet.hu/
Megjegyzés küldése