Az 1921. februárjában megalakult Érseki Bánya és Ipartelepek Rt. Szarvaskő területén, az Almárvölgy felső részén széntelepek után kutatott.
A fúrások eredményei nyomán a Töviskes-hegy oldalában kihajtásra került a Szent János táró. A szén elszállítására az Eger-Putnoki vasúthoz csatlakozva 5,5 km hosszú keskeny nyomközű vasutat terveztek.
Az 1922. február 21-én megtartott bejárás során a Kereskedelemügyi Minisztérium a normál nyomközű vasút 106/112-es szelvényében tervezett iparvágány kiágazás, az ahhoz kapcsolódó átrakó, és az onnan a szénbányához vezető bányavasút építésére az engedélyt megadta. A 600 mm-es nyomtávolságú vasutat a Magyar Királyi Kereskedelemügyi Minisztérium az 1922. december 21-én a szénszállítást a ideiglenesen engedélyezte.
Az átrakó állomás a mai Almár megállóhely közelében létesült. Területén hídmérleg, szolgálati helyiség épült.
Az Eger-Putnok vasútvonalon a bányavasút átrakójánál Felnémet-bányatelep néven új megállóhely létesült.
1926-ban a táróban a szénbányászat megszűnt. 1928-ban az Érseki Bánya és Ipartelepek Rt. az iparvágány használatára szóló szerződést felmondta, a MÁV a vágányokat felbontotta. A bányavasút felbontási időpontja nem ismert.
De ennek a vasútnak is van folytatása...
1957-ben a felmérések alapján nagyobb szén mennyiséget találtak a völgyben. A szén elszállítására két lehetőség adódott. Az egyik változat szerint a szarvaskői MÁV állomásról szilárd burkolatú út épült volna a szénbányához. Ez ellen szólt a hegyvidéki terepen való gazdaságtalan közúti szállítás. A másik lehetőség a gazdasági vasút építése, ahol a legnehezebb terepen fel lehetett használni az egykori nyomvonal meglévő földmunkáit. Számítások készültek mindkét alternatívára, a vasúti szállítás negyven százalékkal olcsóbbnak bizonyult.
A vasútvonal 1958 év végére elkészült. Az első szénszállítmány 1958. december 21-én megérkezett az egri TÜZÉP telepre. Ekkor még az üzemi épületek, motorszín, átrakó állomás nem készültek el, ezek építésére a GVI a Magyar Beruházási Banktól vett fel hitelt.
Az átrakó létesítésre két helyszín jött számításba: Almárnál, a korábbi kisvasúti átrakó közelében, illetve a felnémeti MÁV állomáson. Felnémet mellett szólt, hogy az erdei vasúton a fatelepre érkező, és ott bányafának feldolgozott faanyag nagyvasúti átrakás nélkül juthat el a bányáig. Dacára annak, hogy a felnémeti átrakóállomás, motorszín és egyéb üzemi létesítmények terve elkészült, az átrakó mégis Almáron épült meg.
Az egri végállomáson épült fel a kétvágányú motorszín, benne forgalmi és üzemfőnöki irodával, műhellyel, szociális helységekkel
1960. április 1-én a GVI megszűnt, a vonal a MÁV Miskolci Igazgatóságához került. Az egri motorszín és az átrakó építését a MÁV fejezte be. Az átvétel során készült jegyzőkönyvben további munkák elvégzését sürgették. A két végállomáson és az átrakónál szolgálatot vezettek be, mindhárom helyszínen biztosító berendezést létesítettek. A motorszín területén olajkamra, föld alatti üzemanyag-tároló, a vonal kedvezőtlen lejtési viszonyai okán homokszárító és tároló helyiség épült. A szolgálati helyek között rádiós távbeszélő hálózat épült.
A napi forgalomban jellemzően 3 pár tehervonat és 3 pár munkásszállító személyvonat közlekedett. A hatvanas évek elején úttörővasúti tervek bontakoztak ki, de a vonal lejtviszonyai, a kézifékes üzem okán a vasútüzem a rendszeres személyforgalom bevezetése elől elzárkózott. 1962-ben megvizsgálták a vasút gazdaságosságát, megállapították, hogy a vonalon a turisztikai személyforgalomra erős igény mutatkozik, ehhez a megfelelő járműpark és a személyzet rendelkezésre áll. A korlátolt közforgalom bevezetését a Heves megyei Idegenforgalmi Hivatal és Eger Városi Tanácsa is szorgalmazta, de személyforgalom továbbra sem indult meg.
1964-ben, az akkor 6 éves vonalon több kisiklás történt. Az egri üzemfőnök a vonal állapotáról jelentést írt, melyben megemlíti, hogy a pálya sok helyen veszélyesen könyökös, fekszinthibás, a sínek több ponton oldalirányban kézzel elmozdíthatók.
1967. július 1-én a szénbányában a termelés leállt. Ezt követően a GV még egy hónapon keresztül üzemelt. Feladata ekkor már csak a bánya leszerelt és kiépített anyagainak leszállításából állt. Az Egri GV 1967. július 31-én megszűnt.
És még ennek is van folytatása...
A MÁV 1967. augusztus 1-jén a vasutat átadta az Egri Városi Tanácsnak.
A tanács kezelésében működő kisvasút üzeméről kevés adat maradt fent ( ...…vagy csak mi nem találtunk ezekre ). 1968-ban az Egri Tanács Mélyépítő Üzeme az egykori szénbánya felett, a Felső-legelő dűlőn kavicsbányát nyitott, a kitermelt követ kisvasúton szállította Egerbe. Az 1969-es, májusi menetrendben hétköznaponként kettő, hétvégéken három pár személyvonat közlekedett. A 9,2 km-es vonalon a menetidő felfelé 50, lefelé 40 perc volt. Az állomások és megállóhelyek nevei Eger-Töviskes, Cinege, Csurgó, Almár elő, Pirittyó, Villóbérc, Verőforrás, Keselyőbérc.
1970-ben Keselyőbércen, az egykori bányatelepen "Egri Csillagok" néven úttörőtábort avattak. Az erről szóló iratban említették először úttörővasút néven a kisvasutat. A hetvenes évek közepére a vasút állapota leromlott. A kavicsbánya termelése akadozott, egyes években egyáltalán nem üzemelt. 1973-ban az UVATERV elkészítette a vasútvonal felújítási tervét, melynek költsége 25 millió forint körül adódott, de ezt az összeget a Tanács nem tudta biztosítani. 1976 nyarán közlekedtek utoljára a szerelvények, az úttörőtáborhoz vezető utat felújították, a következő évben már autóbuszokkal oldották meg az úttörők táborozását. 1976 őszén az almári átrakónál a normál nyomközű rakodóvágány, annak nyíltvonali kitérője és biztosító berendezése elbontásra került. A Heves megye Tanácsa VB. Építési, Közlekedési és Vízügyi Osztálya 1978-ban bontási határozatot hozott a kisvasút ügyében.
A kéttengelyes B sorozatú személykocsik ismeretlen okból a keselyőbérci végállomásra kerültek, darabokra hullott roncsaik még ma is felismerhetők.
Források:
Moór Attila cikke a www.kisvasut.hu honlapon.
MÁV Központi Irattár
Magyar Országos Levéltár
Heves Megyei Levéltár
Miskolci Bányakapitányság Irattára
Vasút c. folyóirat 1958, 8. évfolyam 6. száma.
Balogh Imre GV iratgyűjteménye.
www.archivportal.hu
Malatinszky Sándor ( Fotók )
Máté Mária ( Fotók )
MÁV Központi Irattár ( Fotók )
Részletesebb információk találhatóak a kisvasutak honlapján : www.kisvasut.hu
bukkhegyseg.hu
A fúrások eredményei nyomán a Töviskes-hegy oldalában kihajtásra került a Szent János táró. A szén elszállítására az Eger-Putnoki vasúthoz csatlakozva 5,5 km hosszú keskeny nyomközű vasutat terveztek.
Az 1922. február 21-én megtartott bejárás során a Kereskedelemügyi Minisztérium a normál nyomközű vasút 106/112-es szelvényében tervezett iparvágány kiágazás, az ahhoz kapcsolódó átrakó, és az onnan a szénbányához vezető bányavasút építésére az engedélyt megadta. A 600 mm-es nyomtávolságú vasutat a Magyar Királyi Kereskedelemügyi Minisztérium az 1922. december 21-én a szénszállítást a ideiglenesen engedélyezte.
Az egri GV vasútja. ( Fotó : archív )
Az Eger-Putnok vasútvonalon a bányavasút átrakójánál Felnémet-bányatelep néven új megállóhely létesült.
1926-ban a táróban a szénbányászat megszűnt. 1928-ban az Érseki Bánya és Ipartelepek Rt. az iparvágány használatára szóló szerződést felmondta, a MÁV a vágányokat felbontotta. A bányavasút felbontási időpontja nem ismert.
De ennek a vasútnak is van folytatása...
1957-ben a felmérések alapján nagyobb szén mennyiséget találtak a völgyben. A szén elszállítására két lehetőség adódott. Az egyik változat szerint a szarvaskői MÁV állomásról szilárd burkolatú út épült volna a szénbányához. Ez ellen szólt a hegyvidéki terepen való gazdaságtalan közúti szállítás. A másik lehetőség a gazdasági vasút építése, ahol a legnehezebb terepen fel lehetett használni az egykori nyomvonal meglévő földmunkáit. Számítások készültek mindkét alternatívára, a vasúti szállítás negyven százalékkal olcsóbbnak bizonyult.
A vasútvonal 1958 év végére elkészült. Az első szénszállítmány 1958. december 21-én megérkezett az egri TÜZÉP telepre. Ekkor még az üzemi épületek, motorszín, átrakó állomás nem készültek el, ezek építésére a GVI a Magyar Beruházási Banktól vett fel hitelt.
Az átrakó létesítésre két helyszín jött számításba: Almárnál, a korábbi kisvasúti átrakó közelében, illetve a felnémeti MÁV állomáson. Felnémet mellett szólt, hogy az erdei vasúton a fatelepre érkező, és ott bányafának feldolgozott faanyag nagyvasúti átrakás nélkül juthat el a bányáig. Dacára annak, hogy a felnémeti átrakóállomás, motorszín és egyéb üzemi létesítmények terve elkészült, az átrakó mégis Almáron épült meg.
Az egri végállomáson épült fel a kétvágányú motorszín, benne forgalmi és üzemfőnöki irodával, műhellyel, szociális helységekkel
A motorszín környéke. ( Fotó : Malatinszky Sándor )
A napi forgalomban jellemzően 3 pár tehervonat és 3 pár munkásszállító személyvonat közlekedett. A hatvanas évek elején úttörővasúti tervek bontakoztak ki, de a vonal lejtviszonyai, a kézifékes üzem okán a vasútüzem a rendszeres személyforgalom bevezetése elől elzárkózott. 1962-ben megvizsgálták a vasút gazdaságosságát, megállapították, hogy a vonalon a turisztikai személyforgalomra erős igény mutatkozik, ehhez a megfelelő járműpark és a személyzet rendelkezésre áll. A korlátolt közforgalom bevezetését a Heves megyei Idegenforgalmi Hivatal és Eger Városi Tanácsa is szorgalmazta, de személyforgalom továbbra sem indult meg.
Az almári viadukt. ( Fotó : MÁV Központi Irattár )
1967. július 1-én a szénbányában a termelés leállt. Ezt követően a GV még egy hónapon keresztül üzemelt. Feladata ekkor már csak a bánya leszerelt és kiépített anyagainak leszállításából állt. Az Egri GV 1967. július 31-én megszűnt.
És még ennek is van folytatása...
A MÁV 1967. augusztus 1-jén a vasutat átadta az Egri Városi Tanácsnak.
Az egri Tanács vasútja. ( Fotó : archív )
Az 1969. évi tavaszi menetrend. ( Fotó : archív )
A kéttengelyes B sorozatú személykocsik ismeretlen okból a keselyőbérci végállomásra kerültek, darabokra hullott roncsaik még ma is felismerhetők.
Az egri GV teljes térképe.
Moór Attila cikke a www.kisvasut.hu honlapon.
MÁV Központi Irattár
Magyar Országos Levéltár
Heves Megyei Levéltár
Miskolci Bányakapitányság Irattára
Vasút c. folyóirat 1958, 8. évfolyam 6. száma.
Balogh Imre GV iratgyűjteménye.
www.archivportal.hu
Malatinszky Sándor ( Fotók )
Máté Mária ( Fotók )
MÁV Központi Irattár ( Fotók )
Részletesebb információk találhatóak a kisvasutak honlapján : www.kisvasut.hu
bukkhegyseg.hu
Megjegyzés küldése