Az utcában két műemlék épület oldalsó szárnya található, az ún. Borbély-házé, illetve az ún. Kaszinóé. Mindkét épület a Széchenyi István utcához tartozik a házszámozás alapján, de tekintettel arra, hogy a Dr. Sándor Imre utca korábban a Kaszinóról volt elnevezve, itt fejtjük ki ennek a műemlék jellegű épületnek, illetve a benne működő Kaszinónak a történetét.
Eger talán egyik legrégibb épületének meglehetősen hányatott sorsa van. A török hódoltság idején csupán néhány apró, romos házacska állt a helyén, melyeket Somogyi Mihály hajdúkapitány vett meg 1690-ben. 1802-ben került Spetz József vállalkozó kedvű gyógyszerész birtokába, aki előbb földszintes házat épített ide, ahol patikáját működtette, illetve a telek hátsó részében cukorkagyártó üzemet építtetett.
1812-ben nagyszabású építkezésbe kezdett a tulajdonos: az egész udvart körülvette épületekkel, emelettel bővítette a házat. Ezen az emeleten lakott 1823-ban Déryné, közvetlenül a nagyterem („szála”) mellett, ahol a nagyszínpad volt. A ház terveit Povolni Ferenc, a helyi klasszicista építészet kiemelkedő alakja készítette.
1827-ben tűzvész martaléka lett az épület, de Spetz újjáépíttette, egy újabb emeletet is húzatott rá. Erre az újjászületésre utal a homlokzaton lévő „FATI PARTUS”, azaz „a végzet szülötte” felirat. 1834-ig Spetz a ház egyedüli tulajdonosa, de közben több részét bérbe adja, majd 1841-ben, amikor teljesen tönkremegy vállalkozásaiban, az épületet elárverezik.
Az 1833. január 19-én megalakult kaszinó társaság még Spetztől bérelte az épület egy részét, de az árverezés után már az új tulajdonosoktól, Rajner Károly és Frimm János egyházatyáktól. 1844-től már az egész épületet bérlik. A Kaszinó 1878. június 28-án tartott rendkívüli közgyűlésén hozott határozatával 32 ezer forintért 16 évre szóló részletfizetéssel vásárolta meg az ingatlant.
A Kaszinó sokat költött erre a házra. 1883-ban parkettáztatta a nagytermet, 1886-ban tűzbiztonsági és kényelmi okokból a Dr. Sándor Imre (akkor még Kaszinó) utca felé ajtót vágatott, az 1890-es években szállodává alakította a második emeletet, és úgy értékesítette. 1904-ben az épületet teljesen felújították.
Az 1860-as években még olyan sár volt a környéken, hogy a Kaszinóba igyekvő bálozó leányokat dézsába állítva vitte 2-2 markos ember, de már az 1880-as évek elején a járdákat leaszfaltozták a könnyebb megközelíthetőség miatt.
Az Egri Kaszinó megalakítására törekvő mozgalom már 1831-ben megindult. A Kaszinó megalakulása és ünnepélyes megnyitása 1833. január 3-án volt. Alapító tagjai között a város és a megye társadalmán kívül ott voltak az egri kézműves-iparos réteg ismert képviselői is. Az egyesület a város társadalmi és szellemi központja lett, hangversenyeket, színielőadásokat, bálokat rendezett, adományokat gyűjtött különböző jótékony célokra. Különös figyelmet fordított könyvtárának kialakítására, könyvtárbizottság is működött a megfelelő fejlesztés érdekében. Pártoló tagja lett a Kaszinó többek között a Kisfaludy Társaságnak és az Akadémiának is.
A klasszicista homlokzatú épület a második világháború után a szakszervezetek városi szervezetének székháza lett, majd kulturális központként működött előbb Ifjúsági Ház, a közelmúltban pedig Művészetek Háza néven.
A régi Kepes Intézet bezárt, új helye még nincs a gyűjteménynek Egerben. A BME építészmérnökei diplomamunkáikat egri épületek tervezésével készítették el, közülük az egyik a Kepes Központnak adna új otthont.
bővebben: A Kepes Központ akár ilyen is lehetne
forrás: beszeloutcanevek.ektf.hu
Megjegyzés küldése