Ha Egerbe, az ezeréves városba érkezünk, lenyűgöz épített öröksége. Mint aki kincses ládát nyit ki, úgy csodálkozhatunk rá a szűk, kanyargó utcácskákra, s a mesélő műemlékekre.
Az évszázadok során oly’ sok érték alakult ki itt, hogy még azok is csodás történetet hordoznak, amelyekről kevés szó esik.
A mai zeneiskola épületének egykori tulajdonosa, Panakoszta Sándor a városra hagyományozta házát, hogy jövedelméből a városi lámpavilágítás költségeit fedezzék. De még a Dobó téri patika is megható történetet őriz: leghíresebb tulajdonosa dr. Hibay György volt,
Hibay Károly édesapja, aki orvos fia szegény betegeinek ingyen adta a gyógyszereket. Érdemes figyelni a részletekre is, Fazola Henrik míves kovácsoltvas ajtó-, erkély- és ablakcsodáira, a városi cégérekre, s a dallamra, amit e város muzsikál. E csodás pillanatok nemcsak a múltban rejtőznek, megtalálhatók a mában is.
A szerelmeseket, családokat várja a Végvári vitézek tere, amelyről lépcső visz az Eger patakba, hogy gondtalan tölthessük el a nyári estéket.
A Líceum előtt lakatfal őrzi az örök szerelem szimbólumait. Ha pedig ki akarunk kicsit lépni a megszokottból, s látni akarjuk a város valódi arcát, Kapor Elemértől kell tanácsot kérnünk. Az egykori egri újságíró, író és költő a következőket írja Kisváros a felhők fölött című könyvében:
„Aki valaha is járt Eger legszebb utcájában, a Bérc utcában, meg felkapaszkodott a Cifrapart utca égbekiáltó lépcsőin, bizonyára megállt egy pillanatra. Innen lehet a legnagyobb öleléssel szeretni ezt az öreg várost.” Higgyünk neki, s kövessük. Megéri.
borítókép - Vámossy Béla
www.eger.hu
Megjegyzés küldése