Eger történelmi belvárosának egyik legérdekesebb utcája a mai Servita utca, amelynek múltja egészen a középkorig nyúlik vissza. A korabeli források alapján az utca elődje Szent Jakab utca, illetve Kovács utca néven szerepelt az oklevelekben. Ez a városrész nem csupán közlekedési útvonal volt, hanem a középkori Eger vallási, gazdasági és társadalmi életének egyik fontos központja is.
A történeti kutatások szerint a Szent Jakab utca a vár északnyugati oldalán kialakult településrész fő tengelye lehetett. A város fejlődésével párhuzamosan itt jelentős egyházi és gazdasági központ jött létre, amelynek jelentőségét számos fennmaradt oklevél bizonyítja. A terület nevét a közelben álló Szent Jakab-templomról, valamint a hozzá tartozó kolostorról és kórházról kapta. A kutatások alapján ezek az intézmények már a XII. század második felében létezhettek. A pápai tizedjegyzékek és a későbbi oklevelek egyaránt említik a Szent Jakab városrészt, amely a középkori Eger egyik legfontosabb lakóövezetévé vált.
Kovács Béla történész kutatásai alapján az utca keleti oldalán egymás mellett sorakoztak az egyházi oltárokhoz és kápolnákhoz tartozó házak. Itt álltak többek között a Szent Barnabás-oltár, a Szent Máté-oltár, a Szent István-kápolna, a Szent Péter és Pál-oltár, valamint a Szent Bertalan-oltár ingatlanjai. A fennmaradt források szerint ezek mind a Szent Jakab utcában helyezkedtek el. Különösen érdekes adat, hogy a Szent Bertalan-oltár házának északi szomszédjaként azt az épületet említik, amelyet 1475-ben a Krisztus Teste-oltár kapott adományként. A későbbi összeírások ezt az ingatlant már Kovács utcai házként tartották számon, ami arra utal, hogy az utca két elnevezése hosszabb ideig párhuzamosan élhetett.
Az oltárokhoz tartozó házak nem csupán lakóépületek voltak. Jövedelmük fontos szerepet játszott az egyházi intézmények fenntartásában, hiszen a bérleti díjak és egyéb bevételek a templomi oltárok működését szolgálták. Ez jól mutatja, hogy a középkori város vallási és gazdasági élete szorosan összefonódott egymással.
Bár az oltárházakról nem maradtak fenn korabeli ábrázolások, a korszak egri és észak-magyarországi városi építészetének ismeretében elképzelhető, hogy megjelenésük hasonlított a kor polgárházaihoz. Az épületek rendszerint keskeny utcafronttal, de mély telekkel rendelkeztek. Alsó szintjük helyi tufából vagy mészkőből épülhetett, míg a felső szinteken gyakran favázas vagy paticsfalas szerkezeteket alkalmaztak. Az utcára néző homlokzat legfontosabb eleme a kőkeretes kapu lehetett, amely lehetővé tette a szekerek és a lovak bejutását a belső udvarra.
Mivel az oltárházak külső megjelenésükben valószínűleg nem különböztek a többi polgárháztól, különlegességüket elsősorban jogi helyzetük adta. Tulajdonosaik egyházi intézmények voltak, a házak bevételei pedig közvetlenül az oltárok fenntartását szolgálták. Így a város lakói mindennapi életük során akaratlanul is részesei voltak az egyházi rendszer működésének.
Az utca másik elnevezése, a Kovács utca, arra enged következtetni, hogy itt jelentős számban éltek és dolgoztak fémműves mesterek. Az utcafronton műhelyek nyílhattaak, ahol a kovácsok a járókelők szeme láttára készítették vagy javították szerszámaikat, fegyvereiket és egyéb használati tárgyaikat. A műhelyek mögött vagy az emeleti szinteken helyezkedhettek el a lakóhelyiségek, míg a telkek hátsó részén raktárak, istállók és gazdasági épületek állhattak.
A Szent Jakab utca házainak lakói tehát egyszerre kapcsolódtak a város gazdasági és vallási életéhez. A bérlők lakóhelyhez és munkalehetőséghez jutottak, miközben hozzájárultak a templomi oltárok fenntartásához. Ez a rendszer jól tükrözi a középkori városok működését, ahol az egyházi és világi szféra szinte elválaszthatatlanul összekapcsolódott.
A mai Servita utca így nem csupán egy történelmi belvárosi utca Egerben, hanem egy olyan helyszín, amely évszázadokon át meghatározó szerepet játszott a város fejlődésében. A középkori Szent Jakab utca és Kovács utca emléke ma is őrzi annak a világnak a nyomait, ahol az oltárok, a mesterségek és a mindennapi élet egymást erősítve formálták Eger arculatát.
Források
- Hungaricana – Kovács Béla: Eger középkori utcái (Annales Musei Agriensis, 1965)
- A Szent Jakab városrészről szóló részlet a Hungaricana gyűjteményében
- Liber Sancti Johannis capituli Agriensis bibliográfiai adatai
- Kovács Béla: Eger középkori utcái. Annales Musei Agriensis 3. (1965)
- Eger Cifra Hóstya
Megjegyzés küldése