Egerben, a Felnémet nevű városrész szélén, a Berva-völgy déli végének bal oldalán, egy magánterületen, 243 méter tengerszint feletti magasságban nyílik.
A völgytalp felett körülbelül 13 méter magasságban található. A barlangtól északra nyílik a Bervavölgyi-sziklaüreg. Két bejárata van. Triász időszaki mészkőben alakult ki ez a már nem működő víznyelőbarlang.
Az 1933. évi ásatás során barlangi medve, barlangi hiéna, mammut, óriásgím, ősbölény és más pleisztocén emlősök csontleletei kerültek a napvilágra. A csontmaradványokon kívül régészeti leletek is előkerültek, de ezek nem jelentősek. Az üreg a Kadić Ottokár által történt felmérés idején 16 méter hosszúságú volt. Az üreg felett nem messze, a dombtetőn egy kicsi, szűk töbröt írnak le, ami a barlang hátsó, beomlott része lehet. A folyosóját egykor néhány helyen a mennyezetéig kitöltő összecementált középső miocén barlangi üledékeiben fúrókagylók lyuggatta mészkőkavicsok is megőrződtek.
Előfordul az irodalmában 2. sz. üreg (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Alsóbervavölgyi barlang, Berva-völgyi 2. sz. üreg (Kordos 1984), Bervavölgyi 2. sz. üreg (Bertalan 1976), Dorót-lyuk (Borovszky, Sziklay 1909), Drót-lyuk (Dely 1970), Drótlyuk (Borovszky, Sziklay 1909) és Drótlyuka (Borovszky, Sziklay 1909) néven is. A drótos neveket valószínűleg a helyi lakosok adták neki, egy ott talált bronzsodrony miatt. A Berva-barlang név először 1934-ben jelent meg nyomtatásban.
Kutatástörténet
Az 1909-ben kiadott, „Magyarország vármegyéi és városai” című könyvben meg van említve Dorót-lyuk, Drótlyuk és Drótlyuka néven. A leírásban az olvasható, hogy Felnémet természeti nevezetességei közül megemlítendő a Berva-erdőben található sziklabarlang és a Drótlyuka nevű. A felnémeti határban van a barlang, amely megalitkövekből rakott krommlechnek mondható. A Kis-Bükkben kevés ilyen üreg van, mert ennek az anyaga nem mészkő. A Drótlyuk egy kunhalom volt, melyet valószínűleg egy ott talált bronzsodronyról neveztek el a lakosok. 1927-ben a barlang feletti töbör kibontásával a Természetbarátok Turista Egyesület egri osztályának a tagjai kíséreltek meg a barlang folytatásába bejutni.
1930-ban Dancza János kereste fel, aki átkutatta, felmérte és vázlatos barlangtérképeket készített róla. 1933-ban a Földtani Intézet megbízásából Kadić Ottokár végzett őslénytani ásatásokat ebben a barlangban és a környék többi barlangjában. Ennek az Eger környéki feltárássorozatnak a legígéretesebb és ezért az első helyszíne volt ez a lelőhely. Ekkor Kadić Ottokár felmérte a barlangot és ez alapján Mottl Mária rajzolt egy hosszmetszeti barlangtérképet két keresztszelvénnyel.
Az 1937-ben megjelent, Schőnviszky László által írt tanulmány szerint Felnémet szélén, egy cserkésztábor területén nyílik. 16 méter hosszú, kis víznyelőbarlang, amelynek a végén egy eltömődött zsomboly van. Bartalos Gyula tévesen írta róla hogy a barlang egy nagy kövekből álló krommleck. Jégkori emlősök maradványai kerültek elő belőle. 1938-ban Kerekes József egy fényképes, geológiai leírást jelentetett meg a barlangról.
Az 1970-ben napvilágot látott, „Bükk útikalauz” című könyvben az olvasható, hogy a Felnémettől északra található Berva-völgynek a déli végében, 230 méter tengerszint feletti magasságban van a bejárata. A 16 méter hosszú barlangban az ásatáskor barlangi medve és óriásgím csontjait találták meg, valamint a barlangból néhány őskőkorszaki kovaszilánk került elő. A barlangtól északra található a Bervavölgyi-sziklaüreg. Az 1976-ban befejezett, Bertalan Károly által írt kézirat szerint Felnémeten, a Berva-völgy déli végének bal oldalán, 230 méter tengerszint feletti magasságban van a bejárata. A bejárata egy hegytetőre nyíló, tág kürtő.
A szenilis víznyelőbarlang 16 méter hosszú. Ásatás volt a barlangban. A kéziratnak a barlangra vonatkozó része öt irodalmi hivatkozás alapján íródott. Az 1976-ban kiadott, Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában szerepel a neve, két névváltozata és a barlanggal foglalkozó 13 publikáció. Az 1944. évi 43. tétel nem említi.
Az 1977-ben megjelent, „Bükk útikalauz” című kiadványban az van írva, hogy a Felnémettől északkeletre lévő Berva-völgynek a déli végén van. Az 1979-ben kiadott, „Barlangok a Bükkben” című könyvben nincs említve a barlang. Az 1984-ben napvilágot látott, „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájában szerepel a neve és két névváltozata, valamint egy térképen van a helye jelölve. Az 1986. évi Karszt és Barlangban publikálva lett egy fénykép, amelyen a barlangbejárat látható és amelyet Hazslinszky Tamás készített, valamint az 1933-as hosszmetszet barlangtérkép.
A publikáció szerint a Berva-szurdok bal oldalában van a mindkét végén nyitott barlang forrásfolyosója. A barlang majdnem azonos tengerszint feletti magasságban van a Berva-völgy Tárkányi-medencébe vágódó részének legfelső párkányával. Így elhelyezkedése alapján valószínűleg a Berva-patak egyik korábbi, legkevesebb középső glaciális, esetleg idősebb bújtatója. A jellegzetes alakja és az innen kiásott Würm őslénytani, régészeti leletek mellett azért is érdekes, mert a folyosóját az ásatás előtt néhány helyen a mennyezetig kitöltő, összecementált barlangi üledékekben a felszínről bemosott középső miocén, ottnangi-kárpáti fúrókagylók lyuggatta mészkőkavicsok is megőrződtek.
A barlangtól északra, a Berva-völgy bal oldalán van egy felhagyott kőfejtő. 2004-ben Regős József készítette el a barlangtérképét. 2012-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.
forrás: wikipedia.org
A völgytalp felett körülbelül 13 méter magasságban található. A barlangtól északra nyílik a Bervavölgyi-sziklaüreg. Két bejárata van. Triász időszaki mészkőben alakult ki ez a már nem működő víznyelőbarlang.
A barlang bejárata 1933-ban
Előfordul az irodalmában 2. sz. üreg (Bertalan, Schőnviszky 1973–1974), Alsóbervavölgyi barlang, Berva-völgyi 2. sz. üreg (Kordos 1984), Bervavölgyi 2. sz. üreg (Bertalan 1976), Dorót-lyuk (Borovszky, Sziklay 1909), Drót-lyuk (Dely 1970), Drótlyuk (Borovszky, Sziklay 1909) és Drótlyuka (Borovszky, Sziklay 1909) néven is. A drótos neveket valószínűleg a helyi lakosok adták neki, egy ott talált bronzsodrony miatt. A Berva-barlang név először 1934-ben jelent meg nyomtatásban.
Kutatástörténet
Az 1909-ben kiadott, „Magyarország vármegyéi és városai” című könyvben meg van említve Dorót-lyuk, Drótlyuk és Drótlyuka néven. A leírásban az olvasható, hogy Felnémet természeti nevezetességei közül megemlítendő a Berva-erdőben található sziklabarlang és a Drótlyuka nevű. A felnémeti határban van a barlang, amely megalitkövekből rakott krommlechnek mondható. A Kis-Bükkben kevés ilyen üreg van, mert ennek az anyaga nem mészkő. A Drótlyuk egy kunhalom volt, melyet valószínűleg egy ott talált bronzsodronyról neveztek el a lakosok. 1927-ben a barlang feletti töbör kibontásával a Természetbarátok Turista Egyesület egri osztályának a tagjai kíséreltek meg a barlang folytatásába bejutni.
1930-ban Dancza János kereste fel, aki átkutatta, felmérte és vázlatos barlangtérképeket készített róla. 1933-ban a Földtani Intézet megbízásából Kadić Ottokár végzett őslénytani ásatásokat ebben a barlangban és a környék többi barlangjában. Ennek az Eger környéki feltárássorozatnak a legígéretesebb és ezért az első helyszíne volt ez a lelőhely. Ekkor Kadić Ottokár felmérte a barlangot és ez alapján Mottl Mária rajzolt egy hosszmetszeti barlangtérképet két keresztszelvénnyel.
Az 1937-ben megjelent, Schőnviszky László által írt tanulmány szerint Felnémet szélén, egy cserkésztábor területén nyílik. 16 méter hosszú, kis víznyelőbarlang, amelynek a végén egy eltömődött zsomboly van. Bartalos Gyula tévesen írta róla hogy a barlang egy nagy kövekből álló krommleck. Jégkori emlősök maradványai kerültek elő belőle. 1938-ban Kerekes József egy fényképes, geológiai leírást jelentetett meg a barlangról.
Az 1970-ben napvilágot látott, „Bükk útikalauz” című könyvben az olvasható, hogy a Felnémettől északra található Berva-völgynek a déli végében, 230 méter tengerszint feletti magasságban van a bejárata. A 16 méter hosszú barlangban az ásatáskor barlangi medve és óriásgím csontjait találták meg, valamint a barlangból néhány őskőkorszaki kovaszilánk került elő. A barlangtól északra található a Bervavölgyi-sziklaüreg. Az 1976-ban befejezett, Bertalan Károly által írt kézirat szerint Felnémeten, a Berva-völgy déli végének bal oldalán, 230 méter tengerszint feletti magasságban van a bejárata. A bejárata egy hegytetőre nyíló, tág kürtő.
A szenilis víznyelőbarlang 16 méter hosszú. Ásatás volt a barlangban. A kéziratnak a barlangra vonatkozó része öt irodalmi hivatkozás alapján íródott. Az 1976-ban kiadott, Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában szerepel a neve, két névváltozata és a barlanggal foglalkozó 13 publikáció. Az 1944. évi 43. tétel nem említi.
A barlang bejárata belülről 1933-ban
A publikáció szerint a Berva-szurdok bal oldalában van a mindkét végén nyitott barlang forrásfolyosója. A barlang majdnem azonos tengerszint feletti magasságban van a Berva-völgy Tárkányi-medencébe vágódó részének legfelső párkányával. Így elhelyezkedése alapján valószínűleg a Berva-patak egyik korábbi, legkevesebb középső glaciális, esetleg idősebb bújtatója. A jellegzetes alakja és az innen kiásott Würm őslénytani, régészeti leletek mellett azért is érdekes, mert a folyosóját az ásatás előtt néhány helyen a mennyezetig kitöltő, összecementált barlangi üledékekben a felszínről bemosott középső miocén, ottnangi-kárpáti fúrókagylók lyuggatta mészkőkavicsok is megőrződtek.
A barlangtól északra, a Berva-völgy bal oldalán van egy felhagyott kőfejtő. 2004-ben Regős József készítette el a barlangtérképét. 2012-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint. 2013-tól a belügyminiszter 43/2013. (VIII. 9.) BM rendelete szerint régészeti szempontból jelentős barlangnak minősül.
forrás: wikipedia.org
Aki a Minden ami Eger honlapon publikál, attól elvárható, hogy munkájában az egri vonatkozásokat emelje ki. Az egri kutatók tevékenységét mutassa be!Nem lehet szó nélkül hagyni azt sem, Hagy az írásban keveredik két barlangi lelőhely. Az egyik a Berva barlang (Drótlyuk) a másik a Bervavölgyi sziklaüreg (Kemencelyuk). 1938-ban Dr Kadic Ottokár, korrekt módon írja le a fent nevezett barlangok feltárásának előzményeit, körülményeit és eredményeit. Egyértelműen leírja, a közölt térképeket, az eredeti rajzokról Mottl Mária dr. újra rajzolta. Dokumentumok bizonyítják, hogy ezeket a rajzokat Dancza János készítette, hiszen az Eger környéki barlangokat kiválóan ismerte és róluk pontos adatokat szolgáltatott a Magyar Barlangkutató Társulat részére. A kutatásban részt vevő egriek közül azonban, ne csak Danczát említsük. Kutató munkásként ott tevékenykedett: Csutor Gyula, Horváth József és Kovács József (Berva barlang), Hajdú Imre, Fazekas László (Bervavölgyi sziklaüreg) Kovács József szerepe különösen jelentős, mert ő készítette a helyszíni fényképfelvételeket. A képek kidolgozása is az egri Rónai névhez kötődik. Mint látható a cikkből, a szerző nem rendelkezik, a barlangok neves egri kutatójáról egyetlen fényképpel sem, ezért,( mivel itt a hozzá szólásban nincs rá mód) a cikk alatti hozzászólásomba beillesztettem egy korabeli üveglemezen lévő, tulajdonomat képező fotót Dancza Jánosról. Valamint ugyan ott, a hozzászólások között osztottam meg az érdeklődők számára a Dancza János által a Drótlyukról készült kézzel rajzolt, eredeti hossz-, és keresztmetszetről készült fényképet.
VálaszTörlés