Szeretettel invitáljuk az Eger Vára Barátainak Köre Egyesület soron következő rendezvényére 2019. október 3-án 16:00 órakor a Várműhelybe! (Cím: 3300 Eger, Dobó utca 12.)
2019. október 3. 16:00 Várműhely, Eger 3300, Dobó utca 12.
Program: A Cifra sánc és fertálymesterei
Előadó: Dr. Petercsák Tivadar egyetemi tanár, nyugalmazott múzeumigazgató, az EVBK tiszteletbeli elnöke
Petercsák Tivadar
AZ EGRI CIFRA HÓSTYA, CIFRA-SÁNC
Eger lakott területe a 17. század végén, a 18. század első éveiben a fallal kerített belvárosra terjedt ki, majd a 18. században alakultak ki azok a külvárosok, amelyeket az egri szóhasználat hóstyáknak nevez.
A hóstya szó a hóstát kifejezésből elvonás eredményeként született meg úgy, hogy a beszélők többes számnak értelmezték, és a saját kiejtésükhöz igazították. Az Oklevélszótár 1351-ből adatolja a hóstát szót.1 Ez a közép-felnémet Hochstadt szóból alakult ki, amelynek legismertebb alkalmazása a kolozsvári hóstát és a sárospataki hustác elnevezés.2
Az egri hóstyák a megosztott településrend hajdani meglétére engednek következtetni. A mai külvárosok helyén a 18. század elején még szérűskertek voltak, amire a Maklári és Hatvani külvárosok területére vonatkozó 1713. évi és az 1756-60-ban végzett összeírások major, kert és puszta elnevezései utalnak.
A Hatvani hóstyán feltüntetett 6 major a megosztott beltelek rendszernek az a formája volt, amelyben a mezőgazdasági üzemet is működtető városi polgár gazdasági udvara, szérűs vagy istállós kertje a városi lakótelkétől távolabb, a külterületen feküdt.
Evlia Cselebi török utazó már 1664-65-ben arról tudósít, hogy a városfal nyugati szakaszán azért nyitottak kaput, hogy a kertekbe kijárást megkönnyítsék a városlakóknak. Bakó Ferenc egy 1687-es metszeten látható öt kertet majorokkal azonosítja, amelyek a későbbi Hatvani hóstya csíráit jelentették. Itt már 1713-ban felépültek a jobbágyok és zsellérek házai. Az összeírások egy másik telekformája a kert, veteményes kert lehetett, amelyek a 18. század végére lakótelkekké váltak és a Maklári hóstyán házakat építettek rájuk, a patakhoz közel fekvőkön pedig zöldséget termesztettek.
A harmadik telektípus 1713-ban a puszta volt, amely valószínűleg a török alóli felszabadító háború során elpusztult Almagyar falu telkeit jelölte. A külső területek benépesülése kétirányú folyamat.
BŐVEBBEN ITT OLVASHATSZ ...
Megjegyzés küldése