Novemberben már a tél előszele, sőt ilyenkor már sokszor havazik. Nem véletlen tehát, hogy időjárásjósló nap is van ilyenkor, ami a téllel kapcsolatos.
A hó eleje a csendes emlékezésé, aztán a második héttől jönnek a vidámabb ünnepek is - újborral, libás lakomákkal, bálokkal, a disznóvágások kezdetével...
Szent András havában a házassággal, férjhez menetellel kapcsolatos babonák, hiedelmek, szokások is vannak - több közülük megmosolyogtató:
Az idősebbek emlékeznek: hogyan volt a régi időkben?
A fonóba eljártak a legények a lányok után, talán a bor is forrt már, vagy az erőtlen nap még a tőkén talált néhány kései szüretre váró fajtát. Befelé fordultak az emberek, lassan közeledett a karácsony. De adventig még volt teendő, sőt lehetőség a bálozásra, együttlétre, mulatozásra. Hogyan telt hát a november eleink idején?
November 11. , Márton napja
liba Szent Márton 316-ban született Pannóniában, ő volt a koldusok és katonák védelmezője. Mikor püspökké akarták választani, olyan nagyon tiltakozott ellene, hogy inkább elbújt a libaólba, de a libák hangos gágogása elárulta őt és rátaláltak. Innen van a kapcsolat a Márton-napi libatorral.
E nap volt a fizetés, tisztújítás, jobbágytartozás lerovásának napja, akik a fizetség mellé még egy jól kitömött libát is kaptak, és az adott évi szüretből származó újbort itták. Márton-naphoz számos hagyomány és babona kötődik.
A pásztorok végigjárták a házakat, köszöntőket mondtak és nyírfavesszőt ajándékoztak a gazdának, aki megőrizve azt, tavasszal az állatok kihajtásánál használta, ezzel megütögetve a jószágot, mert akkor jó szaporulat volt várható. Dologtiltó nap volt ez: tilos volt e nap mosni, teregetni, mert a jószág pusztulását okozta volna. A népi időjárásjelzés szerint, ha november 11-én kemény fagy van, akkor karácsonykor enyhe lesz az idő. „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.” Aki pedig november 11-én éjjel álmodik, boldog lesz – így tartották őseink.
November 19., Erzsébet napja
A legtiszteltebb női szentek közé tartozik Árpádházi Szent Erzsébet. Amikor atyja, II. András kérdőre vonta, miért visz a szegényeknek alamizsnát, a kötényében rózsává változott az.
Ez az úgynevezett „rózsacsoda”. Időjárásjóslás is fűződik ehhez a naphoz. Ha Erzsébet napon havazik, azt mondják: „Erzsébet megrázta a pendelyét (vagy dunyháját).”
November 25., Katalin napja
Alexandriai Szent Katalinról emlékezünk meg, aki kora igen bölcs asszonya volt, 310-ben halt mártírhalált. Időjárásjóslás is kötődik e naphoz: „Ha Katalin kopog, akkor karácsony tocsog, viszont ha Katalin tocsog, akkor karácsony kopog.” E naphoz férjjósló hiedelmek és praktikák is kapcsolódtak. Mezítláb ágakat loptak a fákról, amelyet vízbe tettek, s ha karácsonyig kizöldült, következtettek a leány közeli férjhezmenetelére.
Ezt az ágat katalinágnak nevezték. Másik ilyen szokás volt az ún. „orgonaáztatás”. Katalin-napkor több orgonaágat tettek egy edénybe, és mindegyikre különböző férfinevet írtak fel. A néphiedelem szerint az lesz a lány férje, akinek a nevét viselő ág karácsonyig kivirágzik.
November 30., András napja
lakodalom Szent András, a keleti egyház védőszentje, az I. században élt. A néphit szerint átlósan ácsolt kereszten halt mártírhalált, az ilyen keresztet ezért andráskeresztnek nevezik. András apostol napja régebben ünnep volt sokfelé: a naphoz legközelebb eső vasárnap volt az egyházi év, advent kezdete.
A naphoz, illetve estéjéhez fűződő szokások általában minden vidéken hasonlóak voltak. Közös céljuk, hogy a fiatalok megtudják, ki lesz a házastársuk. A nap előestéjén a lányok férfinadrágot vagy gatyát, a legények női inget vagy szoknyát tettek a fejük alá, azért, hogy megálmodják, ki lesz a férjük, illetve a feleségük. Ez a nap a legjelentősebb házasságjósló, varázsló nap.
A másik szokás, hogy Szent András napján a legény vagy leány egész nap böjtöl, csak 3 szem búzát és 3 korty vizet iszik, imádkozik, s akkor éjjel megálmodja, hogy ki lesz a párja. Szokás volt András-nap estéjén, hogy a lányok a zsúpfedeles házak ereszét megrázták, és a kötényükbe hulló magból jósoltak: ha a köténybe búza hull, jómódú legény veszi feleségül, ha rozsmag, akkor szegény legény lesz a férje, ha pondró hull bele a zsúpszalmából, még a következő évben teherbe esik.
A cikk megjelent a Katedra folyóirat XXIII/3. (novemberi) számában
A hó eleje a csendes emlékezésé, aztán a második héttől jönnek a vidámabb ünnepek is - újborral, libás lakomákkal, bálokkal, a disznóvágások kezdetével...
Szent András havában a házassággal, férjhez menetellel kapcsolatos babonák, hiedelmek, szokások is vannak - több közülük megmosolyogtató:
Az idősebbek emlékeznek: hogyan volt a régi időkben?
A fonóba eljártak a legények a lányok után, talán a bor is forrt már, vagy az erőtlen nap még a tőkén talált néhány kései szüretre váró fajtát. Befelé fordultak az emberek, lassan közeledett a karácsony. De adventig még volt teendő, sőt lehetőség a bálozásra, együttlétre, mulatozásra. Hogyan telt hát a november eleink idején?
November 11. , Márton napja
liba Szent Márton 316-ban született Pannóniában, ő volt a koldusok és katonák védelmezője. Mikor püspökké akarták választani, olyan nagyon tiltakozott ellene, hogy inkább elbújt a libaólba, de a libák hangos gágogása elárulta őt és rátaláltak. Innen van a kapcsolat a Márton-napi libatorral.
E nap volt a fizetés, tisztújítás, jobbágytartozás lerovásának napja, akik a fizetség mellé még egy jól kitömött libát is kaptak, és az adott évi szüretből származó újbort itták. Márton-naphoz számos hagyomány és babona kötődik.
 |
| Fotó: cultura.hu |
A pásztorok végigjárták a házakat, köszöntőket mondtak és nyírfavesszőt ajándékoztak a gazdának, aki megőrizve azt, tavasszal az állatok kihajtásánál használta, ezzel megütögetve a jószágot, mert akkor jó szaporulat volt várható. Dologtiltó nap volt ez: tilos volt e nap mosni, teregetni, mert a jószág pusztulását okozta volna. A népi időjárásjelzés szerint, ha november 11-én kemény fagy van, akkor karácsonykor enyhe lesz az idő. „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.” Aki pedig november 11-én éjjel álmodik, boldog lesz – így tartották őseink.
November 19., Erzsébet napja
A legtiszteltebb női szentek közé tartozik Árpádházi Szent Erzsébet. Amikor atyja, II. András kérdőre vonta, miért visz a szegényeknek alamizsnát, a kötényében rózsává változott az.
 |
| Fotó: bedekovich.hu |
Ez az úgynevezett „rózsacsoda”. Időjárásjóslás is fűződik ehhez a naphoz. Ha Erzsébet napon havazik, azt mondják: „Erzsébet megrázta a pendelyét (vagy dunyháját).”
November 25., Katalin napja
Alexandriai Szent Katalinról emlékezünk meg, aki kora igen bölcs asszonya volt, 310-ben halt mártírhalált. Időjárásjóslás is kötődik e naphoz: „Ha Katalin kopog, akkor karácsony tocsog, viszont ha Katalin tocsog, akkor karácsony kopog.” E naphoz férjjósló hiedelmek és praktikák is kapcsolódtak. Mezítláb ágakat loptak a fákról, amelyet vízbe tettek, s ha karácsonyig kizöldült, következtettek a leány közeli férjhezmenetelére.
 |
| Fotó: MTI |
Ezt az ágat katalinágnak nevezték. Másik ilyen szokás volt az ún. „orgonaáztatás”. Katalin-napkor több orgonaágat tettek egy edénybe, és mindegyikre különböző férfinevet írtak fel. A néphiedelem szerint az lesz a lány férje, akinek a nevét viselő ág karácsonyig kivirágzik.
November 30., András napja
lakodalom Szent András, a keleti egyház védőszentje, az I. században élt. A néphit szerint átlósan ácsolt kereszten halt mártírhalált, az ilyen keresztet ezért andráskeresztnek nevezik. András apostol napja régebben ünnep volt sokfelé: a naphoz legközelebb eső vasárnap volt az egyházi év, advent kezdete.
A naphoz, illetve estéjéhez fűződő szokások általában minden vidéken hasonlóak voltak. Közös céljuk, hogy a fiatalok megtudják, ki lesz a házastársuk. A nap előestéjén a lányok férfinadrágot vagy gatyát, a legények női inget vagy szoknyát tettek a fejük alá, azért, hogy megálmodják, ki lesz a férjük, illetve a feleségük. Ez a nap a legjelentősebb házasságjósló, varázsló nap.
 |
| Fotó: MTI |
A másik szokás, hogy Szent András napján a legény vagy leány egész nap böjtöl, csak 3 szem búzát és 3 korty vizet iszik, imádkozik, s akkor éjjel megálmodja, hogy ki lesz a párja. Szokás volt András-nap estéjén, hogy a lányok a zsúpfedeles házak ereszét megrázták, és a kötényükbe hulló magból jósoltak: ha a köténybe búza hull, jómódú legény veszi feleségül, ha rozsmag, akkor szegény legény lesz a férje, ha pondró hull bele a zsúpszalmából, még a következő évben teherbe esik.
A cikk megjelent a Katedra folyóirat XXIII/3. (novemberi) számában
Megjegyzés küldése