A középkorban
Az első, mára elpusztult székesegyház a Várhegyen állt, körülötte alakult ki a város történelmi magja. A 11. századból egy kör alakú templom és egy kisebb palota maradványait is feltárták.
A Bükk-vidéken épített püspöki székhely gyorsan jelentős központtá fejlődött, majd 1241-ben, II. Kilit püspöksége alatt, a tatárok feldúlták és felégették a várost. A tatárjárás tapasztalataiból okulva IV. Béla 1248-ban kővár építésére adott engedélyt Lambert püspöknek.
Az építkezéseket Dóczy Orbán püspök folytatta, és Bakócz Tamás fejezte be. Ők elkezdték még a várbeli székesegyház késő gótikus átépítését is. Mátyás király halála után Estei Hippolit püspök idején építették a róla elnevezett és közelmúltban felújított Hippolyt-kaput. A parasztlázadás alkalmával 1514-ben Dózsa György egyik vezére, Barnabás, porrá égette a várost.
Magyarország három részre szakadása idején Eger fontos végvár lett. Dobó István várkapitány parancsnoksága alatt a vár (a nőket és gyerekeket is beleszámítva) kevesebb mint 2100 védője 1552-ben visszaverte egy nagy török sereg támadását. A törökök számát Gárdonyi Géza – természetesen némi túlzással – 200 000-re becsülte.
A későbbi történetírók 80 000 fősnek írták le a török sereget, amelynek létszáma a mai történészek szerint 35-40 000 lehetett. Az ostrom történetét a mai olvasók leginkább Gárdonyi Egri csillagok című, népszerű regényéből ismerhetik. Az ostrom alatt teljesen leromlott várat, kiváló olasz hadmérnökök tervei alapján 1553 és 1596 között teljesen átépítették. 1578 áprilisától néhány évig itt katonáskodott Balassi Bálint is. 1596-ban a török újra megostromolta Eger várát, amit a körülbelül hétezer fős védősereg mintegy három hetes ellenállás után feladott – elsősorban azért, mert a seregével a közelben táborozó III. Miksa osztrák főherceg nem volt hajlandó a védők segítségére vonulni.
A város 91 éven át, 1687-ig volt az Oszmán Birodalom része, mint egy több szandzsákot magába foglaló vilajet székhelye. Ennek leglátványosabb emléke az egykori birodalom legészakibb ma is álló minaretje. A Várhegy tövében, a vár bejáratától nem messze egy törökfürdő maradványait tárták fel.
forrás: wikipedia.org
A környék már a kőkorszak óta lakott terület. A korai középkorban avar és szláv törzsek is éltek itt. A területet a 10. század elején már a honfoglaló magyarság első nemzedéke megszállta, ez az időpont a város határában, Almagyaron és Répástetőn kiásott fegyveres férfisírokban talált arab pénzek alapján keltezhető. A 20. század végén honfoglalás kori leleteket találtak a Szépasszony-völgy környékén is.
Az első, mára elpusztult székesegyház a Várhegyen állt, körülötte alakult ki a város történelmi magja. A 11. századból egy kör alakú templom és egy kisebb palota maradványait is feltárták.
A Bükk-vidéken épített püspöki székhely gyorsan jelentős központtá fejlődött, majd 1241-ben, II. Kilit püspöksége alatt, a tatárok feldúlták és felégették a várost. A tatárjárás tapasztalataiból okulva IV. Béla 1248-ban kővár építésére adott engedélyt Lambert püspöknek.
Eger vár ostroma, 1552-ben, Vízkelety Béla (1825–1864) festménye képeslapon. Vahot Imre tervei szerint Vízkelety Béla és Franz Kollarz által készített Eger ostromát ábrázoló litográfia. Egy sorozat eleme, amelynek első történeti kompozícióját Vahot Imre a Napkelet műlapjaként jelenteti meg 1857-ben. A Hunyadiház diadalünnepét ezután még évente egy históriai kompozíció követi: 1858-ban a Mátyás az igazságos, 1859-ben a Báthory István bevonulása végül 1860-ban az Eger várának hősi megvédése. A kőrajzokból Vahot csak utólag kerekít históriai ciklust, amikor 1860-ban “Magyar Történeti Képcsarnok” címen könyv alakban is kiadja a Vizkelety Béla ábrázolásaihoz kapcsolódó szövegeket.A 14 és a 15. században a korábban a város széléig terjeszkedő erdőket nagyrészt kiirtották, hogy szőlőt telepítsenek a helyére. Kialakultak a várba és az északi bányavárosok felé vezető útvonalak, a belváros – az Eger-patak régi medréhez igazodó, zegzugos utcái. Több közeli település (Almagyar, Czigléd, stb.) összeépült Egerrel. 1442-ben a husziták feldúlták a várost és lakosai közt iszonyú öldöklést vittek véghez. Mátyás király uralkodása alatt Bekensloer János püspök gótikus stílusban átépíttette az akkor még a várban álló püspöki palotát; az épület még ma is látható.
Az építkezéseket Dóczy Orbán püspök folytatta, és Bakócz Tamás fejezte be. Ők elkezdték még a várbeli székesegyház késő gótikus átépítését is. Mátyás király halála után Estei Hippolit püspök idején építették a róla elnevezett és közelmúltban felújított Hippolyt-kaput. A parasztlázadás alkalmával 1514-ben Dózsa György egyik vezére, Barnabás, porrá égette a várost.
Magyarország három részre szakadása idején Eger fontos végvár lett. Dobó István várkapitány parancsnoksága alatt a vár (a nőket és gyerekeket is beleszámítva) kevesebb mint 2100 védője 1552-ben visszaverte egy nagy török sereg támadását. A törökök számát Gárdonyi Géza – természetesen némi túlzással – 200 000-re becsülte.
A későbbi történetírók 80 000 fősnek írták le a török sereget, amelynek létszáma a mai történészek szerint 35-40 000 lehetett. Az ostrom történetét a mai olvasók leginkább Gárdonyi Egri csillagok című, népszerű regényéből ismerhetik. Az ostrom alatt teljesen leromlott várat, kiváló olasz hadmérnökök tervei alapján 1553 és 1596 között teljesen átépítették. 1578 áprilisától néhány évig itt katonáskodott Balassi Bálint is. 1596-ban a török újra megostromolta Eger várát, amit a körülbelül hétezer fős védősereg mintegy három hetes ellenállás után feladott – elsősorban azért, mert a seregével a közelben táborozó III. Miksa osztrák főherceg nem volt hajlandó a védők segítségére vonulni.
A város 91 éven át, 1687-ig volt az Oszmán Birodalom része, mint egy több szandzsákot magába foglaló vilajet székhelye. Ennek leglátványosabb emléke az egykori birodalom legészakibb ma is álló minaretje. A Várhegy tövében, a vár bejáratától nem messze egy törökfürdő maradványait tárták fel.
forrás: wikipedia.org
Megjegyzés küldése