Melegvízű forrásokra az egri uszoda megépüléséig kizárólag fürdőket építettek. Ezek némelyikében volt lehetőség úszásra is (pl. Gellért fürdő), de versenysport céljára nem volt alkalmas. A magyarországi fürdők a török „hamam”-tól kapott örökség okán a japán „onsen”-ekhez hasonlóan a pihenést és az elmélyülést szolgálták. A sportolás igénye az olimpiai mozgalom feléledésével kezdett erősödni.
Az uszoda 1925-ös felépítéséig állandó jellegű vízi sportlétesítmények nem csak az országban (a margitszigeti Nemzeti Sportuszoda is csak 1930-ban készült el), de a világban sem nagyon épültek.
Ezt a funkciót általában természetes vizeken létrehozott, időszakos jellegű építményekkel oldották meg. Ilyen építmény a Margitsziget magasságában a Dunán is létesült, de több külföldi példa is ismert. Ezek az épületek egyrészt az ideiglenes jellegük, másrészt a vízre történő településük okán fából készültek. Az egri Versenyuszoda öltözőépülete is ezeknek a létesítményeknek az építészetéből merített, a vázas rendszer meghatározó eleme a fafelületek alkalmazása volt, mely a lelátó lefedésénél már kizárólagos anyaggá vált.
A Bárány Uszoda a szó legnemesebb értelmében – a jelenlegi állapotától függetlenül - hely. A tér történetek és események révén válik hellyé, melyekben az uszoda bővelkedik.
A kollektív emlékezetben hordozza azokat az emocionális elemeket, mely az uszoda hőskorához kapcsolódnak, az egyéni történetek pedig színesítik az alapélményt.
Megjegyzés küldése