Ha egyetlen szóval akarnánk válaszolni a címben feltett kérdésre, akkor azt írhatnánk, hogy nem! Valószínűleg most sokan hitetlenkedve csóválják a fejüket, vagy valami olyasmi juthatott az eszükbe, mint annak idején Heribert Illig kitalált középkor elméletét olvasva hatalmába kerítette az embert.
Reméljük a blogot végigolvasva megváltozik a tamáskodók véleménye is.
De miért is juthattunk el, közel húszezer 1526 és 1568 között keletkezett irat átvizsgálása után arra a meggyőződésre, hogy sem Dobó, sem Zrínyi, sem pedig Kerecsényi nem viselhetett ilyen tisztséget?
A kutatás során viszonylag korán kiderült számunkra, hogy a soha nem létezett várkapitányi tisztségben a későbbi korok történészei több fogalmat is összemostak és olyan tisztségneveket alkottak, melyek hallatán maga Dobó István is csak homlokát ráncolta volna értetlenkedve. Mielőtt azonban kibogoznánk és elkülönítenénk ezek mindegyikét, érdemes egy rövid kitérőt tennünk a jobb megértés végett és megnézni, hogyan épült fel a várszervezet a 16. században? Azaz elsőként arra keresünk választ, hogy az adott időszakban mi volt a vár és hogyan változott/bővült ki mind építészetileg, mind a szó jelentéstartalmában az Oszmán Birodalom expanziója idején?Az Árpád-korban és később is mind a nagyméretű ispáni várakat, mind a modern kőből épült castrumokat (várakat), valamint a „toronyvárakat” azaz kastélyokat általánosságban magyarul várnak nevezték.
A 16. századra megmaradt utóbbi kettő, egyszerűen méreteik miatt nem voltak alkalmasak nagy létszámú lovasság vagy gyalogosság befogadására. Az állandósuló oszmán terjeszkedés azonban szükségessé tette olyan megerődített helyek kialakítását, amelyek megfeleltek ennek a célnak. A hosszabb ideig fegyverben tartott, lényegében már állandónak nevezhető mezei hadak állomáshelyéül épült erősségeket a 16. század közepén palánknak nevezték. Tehát funkciója szerint nem a vár védelmi képességének növelésére szánták, hanem a mezei had védett helyen való elhelyezésére.
A két „épülettípust” ennek megfelelően egyértelműen megkülönböztették egymástól, mivel a várat magyarul soha nem hívták palánknak, a palánkot pedig jobbára saját nevén, vagy külső várnak nevezték. Lényegében a vár méretében és a szó jelentéstartalmában is kibővült a 16. századra. Csak a tisztánlátás végett szeretnénk azonban megjegyezni, hogy a palánkok nem ekkor tűntek fel először a Magyar Királyságban. Már az Árpád-kor óta ismertek voltak a palánkból épült ostromvárak vagy mezei hadak elszállásolására szánt és ilyen módon megerődített építmények.
De térjünk vissza az eredeti problémánk tárgyalásához! A vár vagy kastély és a palánk nem csupán építészetileg tért el egymástól, hanem szervezetileg is. Előbbi az úgynevezett várnépeknek adott helyett, amelyek katonai és gazdasági funkciót láttak el.
A 14-15. századi várakban kialakult katonai hierarchia élén a castellanusok álltak, akiket a magyar nyelvű levelekben porkoláb névvel illettek. Csak szeretnénk megjegyezni, hogy a szót egyébként a mai napig egy a 19. században, a nyelvújítók által alkotott műszóval, a várnaggyal fordították magyarra, amely azonban a korban nem létezett. Az alájuk tartozó fegyveres őrséget a kapunállók (portarii) és vezetőik a viceporkolábok (tévesen alvárnagynak szokták fordítani, miközben a gyalogos tizedesek várnépi megfelelői voltak, azaz kapuparancsnokok), valamint a nemes familiárisok alkották.Azt, hogy ez a rendszer a 16. században is továbbélt a kanizsai és a szigeti várról fennmaradt számos inventárium és instrukció bizonyítja. Eszerint az 1550-60-as években is az általában belső várnak nevezett várban a falak, bástyák és kapuk őrsége a porkolábokból, viceporkolábokból és a kapunállókból állt.
borítókép, Egri vár - Pazirik Informatikai Kft.
bővebben a cikk eredeti helyén olvashatsz: missiles.blog.hu
Megjegyzés küldése