Mindenkinek vannak az életében emlékezetes pillanatok. Házasság, gyermekszületés, különböző évfordulók, netán születésnapok. Ezt igyekszünk a magunk módján megünnepelni. Most a saját példámat hozom elő, amit bárkinek jó szívvel ajánlok. Én az 50. születésnapomat az Országos Kéktúra jelenleg 1167 km-es gyalogos távjának a befejezésével ünnepeltem Szarvaskőn, ott ahol 3 éve és 5 hónapja nekiindultam. Mit adott nekem, és mit adhat annak, aki vállakozik ennek a távnak a legyaloglásra? Ezt próbálom most leírni. Nehéz, mert nagyon sokrétű ez a dolog.
Véletlen, hogy majdnem napra pontosan 40 évvel azután, hogy a Másfélmillió lépés Magyarországon stábja, Rockenbauer Pál vezetésével megérkezett az 1979-es Kéktúra akkori végpontjára, az osztrák határhoz közeli Szent Vid-hegyre (október 15.), én is letettem az 1974-ben, még Zakopanéból kapott túrabotomat, a nyári meneteknél mindig velem levő ausztrál krikett kalapot, a hátizsákot a sok apró felszereléssel és bepecsételtem az OKT-igazolófüzetbe az utolsó bélyegzőt.
Ami történetesen az első is volt, hiszen 2016. május 26-án Szarvaskőnél, az italbolt és ABCnél kezdtem meg a 3 évig és 5 hónapig tartó, keresztben, a hegyeken át vezető túrámat. Azt akartam, hogy a vége az 50. születésnapomon, október 19-én legyen. Nos, megcsináltam. Ahogy a Magyar Természetjáró Szövetség írja honlapján, „Az Országos Kéktúra 1167 km hosszú, 27 szakaszból áll, 152 bélyegzőponttal. A túramozgalom 1952 óta létezik, 1962 óta a Magyar Természetjáró Szövetség és jogelődjei koordinálják azt.
Az utolsó, most átadott jelvény sorszáma a 6628-as. (http://www.kektura.hu)” Hamarosan én is beküldöm a füzetemet és az elbírálás után megkaphatom a sorszámozott jelvényemet. Valószínűleg 6600 és 6700 között leszek, mint teljesítő. Lassan 70 éves az Országos Kéktúra, ami nemcsak Magyarország, hanem egyben Európa első hosszútávú turistaútja.
Mit adott nekem ez az élmény? Megpróbálom felvázolni néhány mondatban. Először is, sokkal jobban megismertem Magyarországot, hiszen 54 túranap alatt gyalogosan, keresztben végig mentem rajta.
Amit eddig a vonat, a busz, vagy az autó ablakából láttam, az most igazi valójában mutatkozott meg előttem az osztrák határon álló Írott-kőtől a szlovák határnál található Nagy-Milicig, illetve Hollóházáig. Nagyon sok felejthetetlen élmény és új ismeretségek fűződnek ezekhez az évekhez. Tavaly a Vértesben egy székesfehérvári túratárssal, Mind szentpusztánál – egy kiadós eső után – majdnem letarolt bennünket egy szarvastehén a borjával. De szó szerint. Egy lépésre volt tőlünk, ott farolt ki előttünk. Láttuk a rémült szarvastehén szeme fehérjét! De a mi lábunk is földbegyökerezett ám! Hogy nem vett észre bennünket?
Meg hogyan nem vettük mi észre őket. Azóta is emlegetjük! Idén a Gerecsében, Péliföldszentkereszten, egy német kéktúrázó hölggyel elegyedtem beszélgetésbe, akivel aztán két napig együtt mentünk Dorogig. Mint kiderült, május elején Írott-kőtől indult és június végére Budapestre akart érni, végig a Kéken haladva. Többnyire sátorban aludt és naponta 30 percet tanult a mobilja segítségével magyarul és esténként skype-on beszélt a férjével, aki tanár.
Alap dolgokat a szállással, vásárlással, bemutatkozással kapcsolatban el is tudott mondani magyarul. Kelet-Németországból származott, úgyhogy én is be tudtam vetni a régi NDK-s építőtáboros élményeimet. Biciklibalesetet szenvedett Németországban, elütötte egy autó, megműtötték, leszázalékolták, nyugdíjazták, de neki kellettek a kihívások. Olvasott a magyar Kékről és elhatározta, hogy megcsinálja. Vagy a másik véglet a terápiás céllal felírt OKT!
Ugyanis egy luxemburgi túrázónak lényegében felírta az orvos!!!!, hogy egy hónapra vonuljon ki a közéletből, telefont hetente egyszer használhat és messze el kell hagynia a komfortzónáját és országát. Így esett a választás a magyar Kéktúrára. Már csak egy magyarul tudó kísérő kellett. Ez pedig egy Luxemburgban dolgozó erdélyi magyar lány volt.
Velük a Vértes és a Gerecse között, Szárligeten találkoztam. Az esti fürdések a Balatonban; a hévízi pihenő, ahol a tónál lényegében csak orosz szavakat hallottam; számtalan vár, kastély, templom, emlékmű, kilátó, különös természeti képződmények felkeresése, olyanok is, ahová nem hittem volna, hogy eljutok. És persze, az emberek. Lehet, hogy amíg el nem indulsz, nem igazán hiszel az emberek segíKilátás a Sas-kőról a Mátrában tőkészségében.
De ha ezt a több mint 1000 kilométert nyitott szemmel, füllel és szívvel teljesíted, akkor szerintem helyreállhat az emberekbe vetett hited. Én már véglegesen „megfertőződtem”, úgyhogy megyek tovább! Megcsinálom a Kékkört, vagyis a Dél-Dunántúli és az Alföldi Kéket is! Javaslom kipróbálásra. Idősebbek is elkezdhetik, de a fiataloknak sem válik kárára.
borítókép, Gulyás Attila
EGRI MAGAZIN, https://eger.hu/public/uploads/egrimagazin/Egri_Magazin_2019_november.pdf
Megjegyzés küldése