Nincsenek régészeti adataink, de valószínű, hogy a 11. század első éveiben létrejött egri püspökség egyházi központját, vagyis a mai várdombot és annak környékét, ahol a püspökséget kiszolgáló település házai álltak, valamilyen védőfallal már körülvették. Az egyszerű palánkerődítés azonban nem védte meg a várost a tatár támadás ellen 1241-ben.
1552-ben a várba vonuló védők felgyújtották a várost, hogy az ne nyújtson védelmet a török katonáknak, ennek eshetett áldozatul az akkori palánkfal.
Egernek a 16. század végéig csak ilyen palánkfala volt, amelyet itáliai mesterek vezetésével megerősítettek, illetve kőfallal helyettesítettek, hogy megfeleljenek a kor hadászati követelményeinek. A fal építése a Dobó-féle várostrom után az 1570-es évek végén kezdődött és nagyobb része már 1592-ben készen volt. A káptalan által épített Cifra-kapu címeres kövén található 1587-es évszám is erre utalhat, mivel a kapuk a városfal szerves részei voltak. Az adatokból nem derül ki egyértelműen, hogy 1596-ra, a vár elestére elkészült-e a fal.
A törökök folytatták a munkát, de továbbra is maradtak megerősített palánkfalak. Eger 1687-es visszafoglalása és a Rákóczi-szabadságharc után a falak hadászati jelentősége megszűnt, az építmény folyamatosan pusztult. 1695-től a fenntartás költségei a várost terhelték, a magisztrátus tagjai azonban tehetetlenül nézték, hogyan hordják szét a köveket a lakosok, hogy házaik építésénél alapanyagként hasznosíthassák. Nagyobb építkezésekhez a püspökség is felhasználta a köveket. Eszterházy Károly püspöksége idején a városi tanács pénz hiányában a bizonyos szakaszain kettős építésű városfal falai közé eső területeket áruba bocsátotta.
A bontás során a kapukra a 19. században került sor. Az új székesegyház építésekor a környék tereprendezése során rombolták le a Hatvani-kaput 1837-ben. Utoljára a Cifra-kapu maradt, amelyet az 1878-as árvíz pusztítása után bontottak le. A megmaradt falmaradványokat folyamatosan elhordták vagy az emberek házaik falába beépítették, esetleg természetes kerítésként szolgáltak.
Az egri városfalon négy nagy kapu nyílott. A legjelentősebb, a Budára vezető út mentén álló Hatvani-kapu volt. Ezt 1758-ban Barkóczy püspök barokk stílusban még újjá is építtette. A mintegy 15 méter magas építményről egy korabeli ábrázolás is fennmaradt, amelyet Breznay Imre és Karczos Béla közöltek is Egri képeskönyvükben.
A várost övező falrendszer délkeleti szegletében állott a Maklári-kapu, nyugaton a Rác-kapu, az északkeleti szegletben, a patak mellett pedig a Cifra-kapu. A 18. században még három kisebb kaput nyitottak a falon, hogy a lakosság közlekedését megkönnyítsék (Kis-kapu, Serte-kapu, valamint egy kijárat a Vécsey-völgy felé).
A városfal maradványairól az 1960-as évek végén készült egy alapos felmérés. Berecz Mátyás tanulmánya, egyéb érdekes és hasznos információk, valamint illusztrációk mellett, közli ezt a részletes leírást is.
A városfal topográfiája és leírása
A város falainak nagy része napjainkra elpusztult. A XVIII. század vége óta zajló átalakítása ellenére a középkori városszerkezet és utcahálózat alapvonalaiban megmaradt, igy a védmuvek nyomvonala a legtöbb helyen napjainkban is élesen felismerheto, s telekhatárok jelzik a több mint 400 éve épült falak helyét. Itt azonban fordított hatásról van szó.
A falak és kapuk megépítése Egerben az utcahálózat kialakulása után következett be, a falak a már kiépült város peremvonalának szélén húzódtak, így elhelyezkedésüket a már kialakult városszerkezett határozta meg és nem fordítva.
Korai palánk- (sánc)falról pontos tervrajz vagy felmérés nem maradt fenn, fobb jellegzetességei azonban jól kivehetok a korabeli vedutákról. Az alacsony, favázas sáncfalat árokkal és az árok külso oldalán húzódó cölöpsorral (latorkert) vették körül, így próbálták fokozni a sánc nyújtotta gyenge védettséget. Egyedül a kapuk épültek kobol. A sáncfal zömében a majdan kiépítendo kofal nyomvonalát követte a kapukkal egyetemben.
Kevesett tudunk a XVI. század második felétol kiépülo kofal korai állapotáról. Itt is csak a gyakran pontatlan vedutákra, az egykorú szöveges leírásokra és néhány régészeti adatra hagyatkozhatunk. A XVIII. században viszont számos katonai és polgári célú felmérés készült az építményrol. Ezek a fal késoi állapotát rögzitik ugyan, de abból kiindulva, hogy a védmu nyomvonala a két évszázad során gyakorlatilag nem változott, a korai periódus rekonstrukciójához is felhasználhatók.
Mivel a középkori város peremvonala a terepadottságokhoz igazodott, a falak a várost övezo magaslatok gerincén épültek meg, bástyáik pedig elsosorban a keresztezo mélyebb völgybevágatok, vízmosások egyik vagy mindkét oldalán a magasban nyertek elhelyezést. A bástyák elso megépített formájukban – a veduták szerint – sokszögu olasz bástya-típusúak és egységesen fedetlenek voltak. A bástyák a város felé nyitottak voltak, hogy az ellenség, ha netalán egyiket-másikat e1fog1alta volna, ne használhassa azt a város védoivel szemben.
A bástyák száma a vedutákon nem állapítható rneg, rnivel a különbözo szerzo más-más, igen eltéro számban ábrázolta e védmuveket. A bástyákról a legpontosabb képet pater Házael 1753-ban készített térképe nyújtja. E szerint az északkeleti falszakaszon 3, az északin 1, a délin 2, a nyugatin 8 (?), a délkeleti szakaszon pedig 1 vagy 2 bástya állott, azaz összesen 15–16.
Régészeti adatok szerint a városfal vastagsága 0,8 és 1,20 m között ingadozott. Magasságára csak a meglévo maradványokból következtethetünk. A városfalon kívül – a védelmi lehetoséget fokozandó – egy sekélyebb-mélyebb árok húzódott, melynek mélységét a terep alakulása befolyásolta. A nyugati szakaszon az árokmélység elérte a 2–2,5 m-t. Egy 1688-as leírás szerint az árok kovel volt kirakva, ami valószínuleg a rézsu erózióvédelmét volt hivatva szolgálni. Az árok külso peremén mérsékelt foldsánc magasodott. A védelem szempontjából súlypontozott területeken a földsánc vonalában kofalak épültek, így rövidebb szakaszon a kettos falrendszert (“Zwinger-Mauer) találunk, de ez nem terjedt ki a város egész területére.
A várost övezo falon, annak négy szögletén a városból, illetve a városba vezeto utaknak megfeleloen, kapuk állottak. Mind a négy kapu kettos kiépítésu volt: a körfalba volt illesztve a „belso”, a kapu elotti terület külso határán, illetve a külso falon a ,,külso kapu". A kettos kapuk valószínuleg a XVIII. sz. közepe táján szuntek meg, s csak 1–1 kapu maradt fenn. A belso és a külso kapu egy falakkal határolt, a város felé tölcsérszeruen szukülo korridor (falszoros) kötötte össze. A korridort alkotó falak a kapuk elotti térséget zárták le, így biztosítva a kapuk oldalvédelmét. (A korridorok falai a késobbi idok során részben az utca két házsorának homlokzatvonalát adták.)
A Hatvani kapu a falrendszer délnyugati szögletében állott. A veduták szerint a közápkori kapu a falnál csak mérsékelten magasabbra épített egyszeru létesítmény volt, félkörös felso záródású kapunyílással, felvonóhíddal, nyeregtetovel, vagy talán csúcsban végzodo toronysisakkal, mely a többi kapuhoz hasonlóan zsindellyel volt fedve. 1758-ban a püspök saját költségén barokk stílusban újjáépítette. E kapunak ismerjük a XIX. sz. elejérol származó muszaki felmérési rajzát, sot egy képes ábrázolás is maradt fenn róla. A kapu 9,45 m oldalhosszúsággal négyzetes alaprajzú építmény volt, félkörös felso záródású kapunyílással, magassága 15,25 m volt.
A várost övezo falrendszer délkeleti szöglete közelében állott a Maklári kapu, amelyrol használható ábrázolás nem maradt fenn. A kaput 1596-ban állítólag Szent István király szobra diszítette. Az északi fal nyugati szakaszán állott a Rác kapu, melyet a veduták régi középkori kaputornyokhoz hasonló építménynek ábrázolnak felvonóhíddal. A Cifra kapu a várost keríto falrendszer északkeleti szögletének közelében, az Eger patak partján húzódó útnál állott. A korabeli ábrázolások szerint az eros, magas, sisaktetos kapuépítményt két oldalról 1-1 többszintes körtorony biztosította.
A XVIII. században a belváros könnyebb megközelíthetosége érdekében további három kaput, illletve kijáratot (Kis kapu, Serte kapu a nyugati falon, Vécsey-völgyi kijárat az északkeletin) nyitottak a városfalon, ezekrol ábrázolást azonban nem ismerünk.
A címlapfotó illusztráció
forrás: Architecture wall building - Unibg, beszeloutcanevek.ektf.hu
http://www00.unibg.it/walledtowns/eger4_hun.htm
Megjegyzés küldése