A történelmi Eger városától 12 kilométerre délre-délnyugatra fekvő Kerecsend község a Mátra és a Bükk lábánál helyezkedik el.
A település nyugati oldalán lévő sötétszürke erdőtalaja miatt egykor bölények, hiúzok, medvék és farkasok otthona volt, és a falucska névadó madara, a kerecsensólyom is sokáig itt fészkelt.
Az erdőt korábban katonai hadgyakorlatra vette igénybe a honvédség, még azt követően is, hogy 1959-ben az Országos Természetvédelmi Tanács védett területként jegyezte be.
A táj egyediségét a páratlanul gazdag flóra, a fák és virágok sokasága adja - a több mint 300 virágfajnak köszönhetően az erdő aljnövényzete már kora tavasszal felveszi színes ruháját, amit késő őszig magán is visel, így bármikor utazol is ide, gyönyörű színkavalkád vár.
Tavasszal az erdőt hóvirágok borítják, emellett már ilyenkor találkozni olyan szépségekkel, mint a gyöngyköles, a közönséges gyujtoványfű, a mezei zsálya vagy a baracklevelű harangvirág.
A kerecsendi Berek erdő története
A jelenlegi, Kerecsend község nyugati oldalán elterülő erdő helye tulajdonképpen azonos a valamikori "fácányos berek" egy részével. Neve ősidők óta nem volt, csak berekként, fácányos berekként, erdőként emlegették, s végül a berek szó ment át tulajdonnévbe.
Berek erdőAz erdő az Alföld peremén, a Mátra- és Bükkalja törmelékkúpos talaján, formális talajzónákkal megszakított agyagos- homokos- kavicsos pleisztocén lösztakaróján alakult ki. Talaja sötétszürke erdőtalaj. Feltételezhető, hogy a régi erdő az 1200-as években még a Mátrával és a Bükkel összefüggő rengetegként borította a környéket. Ekkor még minden bizonnyal mindennapos vadállatai voltak a bölény, medve, hiúz és a farkas. Itt fészkelt a falu névadó madara a kerecsensólyom is.
A mezőgazdasági térnyerést elősegítő erdőirtás tulajdonképpen nem volt nagymérvü. A XVI. és XVII. század török világában egyesek szerint már tetemes csökkenés tapasztalható.
A rendelkezésre álló térképek bizonyítják, hogy ennek ellenére még az 1700-1800-as években is tekintélyes erdőmennyiség vette körül Kerecsendet. Nyugat felé az erdő szinte Kápolnáig ért, s a Vörös part északi oldalát szintén erdőség borította( Tardi erdő). 1857-re azonban az utóbbit kiirtották ( Tardi vágás, dűlő). Az erdőt többször kivágták, illetve telepítették.
Berek erdőAz 1724-es fácános kert fái közül csupán egy él még. Két társát kiszáradás miatt 1969-ben vágták ki. Az erdőben még ma is meglévő vadászház szom- szédságában, valamint a domb alatt álltak a felső, illetve alsó jágerházak. Ma már egyik sem látható, mivel az 1960-as, 1970-es években mindkettőt lebontották. 1945 után a Laskó és az Újsor által határolt területen a "Kis fácánost" kiirtották, itt az Erdőgazdaság csemetekertet létesített.
Az erdőben katonai tábor épült, állandó jelleggel. Ezt később, az 1960-as évek elején számolták fel, de a területet sokáig a honvédség gyakorlatokra még használta.
1959-ben az Országos Természetvédelmi Tanács természetvédelmi területté nyilvánította az erdőt dr. Zólyomi Bálint akadémikus és az akkor itt lakó Ercsényi Pál erdőmérnök kitartó munkája eredményeként. A terület 120,32 hektárt tett ki. Megtiltották a legeltetést, a mellékhasználat gyakorlását, s később a 3.sz. főútvonal melletti részt elkerítették.
bővebben: http://berekerdo.hu/index.php?berekerdo=a-berek-toertenete
forrás: FEMINA.hu, nerekerdo.hu
Megjegyzés küldése