A francia parképítő művészet legszebb hagyományait őrző,
barokkos szerkezetű park története a XVIII.
századig nyúlik vissza. A XIII. századtól a helyi egyházfő tulajdonát képező vadasparkként
hasznosított térszínen 1730–35 között Erdődy
Antal Gábor püspök kezdett díszkertet kialakítani, majd a század közepén, 1750 körül
Barkóczy Ferenc püspök telepíttetett a területen fákat a felsőtárkányi nyaralókastélyának
parkjában nevelt facsemetékből, s alakíttatta ki
a park négyfelé osztott szerkezetét, feltehetően az Érseki Palota kertjeit (46. oldal) is tervező
Házael Hugó szervita barát tervei alapján.
Kert jelleget Eszterházy Károly püspöksége
alatt öltött a terület, aki 1768–69 között a területet fallal vetette körül.
Az Érsekkert természetvédelmi védettsége mellett kultúrtörténeti
jelentőséggel is bír, s számos műemléknek ad
otthont, mint például a kert körülkerítésekor
készült, a Klapka György utca felőli kerítésfalban álló ún. északi kapu, melyet Franz József
épített.
A lábazattal és fejezettel tagolt, sávozott
pilléreken egy-egy Miller János által faragott
kő virágkosár áll, köztük a kovácsoltvas kapuszárnyak Fazola Lénárd munkásságát dicsérik.
A Stadion utcai bejáratnál található ún. nyugati kapu valamivel fiatalabb, 1794-ben épült. Az
északi kapuhoz hasonlóan szintén falban álló,
tagolt pilléreket párkányos fedkő és turbánforma gömbdísz ékítik, köztük kétszárnyas kovácsoltvas kapu áll, középen gyalogkapuval a lábazati mezőben.
A műemlékek sora itt még nem ér véget,
a kert egyik sétánya mentén az északi kaputól jobb kéz felé szabadon álló elhelyezésben
egy eredetileg gyalogkapuként funkcionáló, aedicula formájú díszes kő kerítéskapu található, íves törtvonalú oromzatában faragott
címerpajzzsal. A XVIII. századból való kapu
eredetileg a jezsuiták, majd később a ciszterciek tulajdonát képező, Rózsa Károly utcában
fekvő kert kapuja volt, melyet 1971-ben darabokra szedve szállítottak át az Érsekkertbe,
azóta képezi a díszes kert egyik ékét. Szintén
műemléki védettséget élvez az a barokk kőhíd
is, mely 1973 óta az Érsekkert mesterséges tava
felett ível át, s mely eredetileg a Malom-patak
árka feletti átjutást segítette.
Az egynyílású,
szegmentíves áthidalású, a hídfőkön kiszélesedő kőhidat 1769-ben Eszterházy Károly püspök
megbízására építette id. Zwenger József építész,
Fellner Jakab tervei alapján. A négyzetes alaprajzú törpepilléreken nyugvó profilos mellvédkorlát középső kiszélesedésén mindkét oldalon
kőpad található, melyek a kertlátogatók közkedvelt pihenőhelyei. Az Érsekkertben található művészeti értékek között megemlítendő még
Kerényi Jenő Thália nevet viselő, a helyiek által
csak „Kőböske” néven nevezett mészkőből készült szobra, melyet eredetileg 1965-ben a színház épülete mellett helyeztek el, s csak évekkel
később került jelenlegi helyére, valamint Varga
Imre szobrászművész Bródy Sándornak és Gárdonyi Gézának, a város irodalmi nagyjainak
emléket állító bronzszobor kompozíciója az egykori rózsakert helyén kialakított, „Múzsák
Kertje” néven ismert kertrészletben.
Az Érsekkert északi sarkában, a korábban
itt élő, Egerben egyetlen és védett, mintegy 2 m
átmérőjű és 1,6–1,8 m magas mahónia borbolya egykori helyén található a 2002-ben épített
„Zenepavilon”, a kulturális rendezvényeknek és
koncerteknek helyszínt biztosító, gloriettszerű
kialakítással megépült szabadtéri „színpad”, a
helyiek és idelátogatók egyik kedvelt építménye.
Az Érsekség 1919-ben nyitotta meg az érseki
díszkert kapuit a város polgárai számára, azóta
közparkként funkcionál. A kert állapota azonban a megfelelő kezelés hiánya következtében az
1960-as évekre nagyban leromlott, s a Stadion
melletti sportpályák valamint a fedett körcsarnok megépítése következtében területe is jelentősen csökkent, elveszítve egykori DNy-i sarkát.
Ennek ellensúlyozására 1968-ban kezdődtek el
komolyabb kertrekonstrukciós munkálatok, melyek során a cél az egykori franciakert visszaállítása volt, ekkor a kert növényanyaga jelentősen
bővült, többek között nyugati sárgafenyő, francia
juhar, különböző bükk változatok, díszalmák és
kínai mamutfenyő is betelepítésre került, de ez
időben bővült a kert a fentebb említett műemlék
kőkapuval és kőhíddal is.
Az Érsekkert területe
1979–80 körül ismét tovább csökkent, az Eger
Hotel építésekor a nagy sziklakert és a felette lévő terület – idős, nagyméretű vadcitromok egykori élőhelye – került beépítésre. Ezt követően az
ezredforduló környékén történtek jelentősebb
fejlesztések, a műemlékek felújításra kerültek,
csakúgy, mint a mesterséges tó is, mely 2003 óta
funkcionál ismét, s ekkortájt bővült a kert értékeinek tárháza az említett bronzszobrokkal és
Zenepavilonnal is.
Szintén a Millennium évében került elhelyezésre a kert négyosztatúságát eredményező 2 fő
– É–D illetve K–Ny irányultságú – sétány metszéspontja által meghatározott középső kör alakú téren, a kert középpontjában a ma is látható
közkedvelt szökőkút, melyet korabeli fényképek
alapján Fehér László építész tervezett, s Kiss
Sándor kőfaragómester készített.
Az Érsekkert 1994 májusától helyi jelentőségű védett természetvédelmi terület, számos természeti értékkel. Faállománya közül meghatározók a kert
tengelyeit alkotó sétányok mentén kétoldalt
ültetett kettős vadgesztenye (65. oldal) fasorok.
A későbbiekben ez a vadgesztenye fasor nyert
meghosszabbítást D-i irányban, az Ady Endre
utca mellett is, esztétikai értéket és hűs árnyékot biztosítva az arra közlekedőknek.
Sajnos állományuk egy része kiöregedett és
elkorhadt, néhány évvel ezelőtt néhányuk kivágásra is került. Az aknázómoly fertőzés sem
tesz jót a fáknak, emiatt növényvédelmi eljárásokkal igyekeznek védeni azokat. Szintén a kert
meghatározó egyede az Eger-patak mellett álló,
hatalmas, 2 méteres törzsátmérőt meghaladó
idős juharlevelű platánfa (84. oldal) is, mely az
Érsekkert védetté nyilvánítását megelőzően is
egyedi védettséget élvezett.
A kert eredeti faállományának jelentős részét
képező szilfák (70. oldal) az 1960-as években a
„szilfavész” következtében sajnos elpusztultak,
azokat többek közt törökmogyoróval (95. oldal),
mezei juharral, vadgesztenyével és fenyőfélékkel igyekeztek pótolni.
Az említett fajok mellett
szintén jelentős a kis- és nagylevelű hársak (75.
és 82. oldal) állománya, de megtalálhatók az Érsekkertben még a juharok, kőrisek, fenyőfélék,
bükk, gyertyán, nyír, fűz, nyár, tiszafa, eperfa,
kocsánytalan tölgy és egyéb fajok egyedei is. Említést érdemel még a mesterséges tó szomszédságában a szecsuáni mamutfenyő – más néven
kínai mamutfenyő, mely fajt csak 1939-ben fedezték fel, azt megelőzően csak kövületekből volt
ismert. Az Érsekkert az állatvilág tekintetében is
említésre méltó. Kétéltűek közül a mesterséges
tóban szaporodik a tavibéka fajok mellett a környék zöld varangy állománya is, kifejlést követően a víztér elhagyásakor az apró kavics méretű
kisbékák tömegesen vonulnak át a sétányokon,
ajánlott – és kért – körültekintően közlekedni.
Halfajok közül a szomszédos Eger-patakban fellelhető fajok (Pl. fenékjáró küllő,
kövicsík) a jelentősebbek, az Érsekkert mesterséges tavára inkább a faunaidegen betelepített
díszpontyok, illetve az illegálisan többször is
betelepített folyami fajaink jellemzőek – mely
illegális betelepítések a sekély vizű tóban több
esetben tömeges halpusztulást is eredményeztek már. Hüllők közül a vízisikló jelenléte érdemel említést az Érsekkertet K-ről szegélyező
Eger-patakban, valamint az Érsekkertet Ny-ról
szegélyező kőfal fali gyík állománya. Madarak
közül előfordul többek között a patak felett
cikázó jégmadár, a macskabagoly, fekete- és
énekes rigók, erdei pintyek, légykapók, cinegék, meggyvágó, vörösbegy, zöldike, tengelic,
csuszkák, fakuszok, fakopáncs fajok – köztük az európai közösségi jelentőségű védett
(Natura 2000) faj, a balkáni fakopáncs – illetve
egyéb fajok.
A madarak jelenlétét a természetvédők által kihelyezett és minden évben ellenőrzött odútelep is nagyban segíti.
Sajnos azonban elmondható, hogy az utóbbi
években a madarak korábbi faj- és egyedszámához képest visszaesés tapasztalható, ez egyrészt
az egykori cserjék térdmagasságban formára
nyírt kertészeti kezelésének, részben pedig a
megnövekedett zavarásnak tudható be, mivel
az Érsekkert egyre inkább rekreációs és rendezvényi funkciót tölt be.
Az utóbbi években egyre több városi tömegrendezvény költözött ki a kertbe a belvárosból, s a megnövekedett emberi jelenlét
és zajhatás megnövekedett zavarótényezőt is
jelent egyben. Emlősök közül a jelenlévő denevérek kiemelkedően magas fajszáma (15)
érdemel említést, valamint az Eger-patakban a
vidra jelenléte. Az Érsekkert helyi jelentőségű
védett természetvédelmi terület szabadon látogatható.
a cikk eredeti helye, forrás:
Megjegyzés küldése