Eger – egykor és most
A képeslapok és fotók a 20. századi Egerről című könyv segítségével képzeletbeli sétát tehetünk a múltban. Tóth László egri képeslapgyűjtő és Molnár István Géza fotográfus gyűjteménye Eger egykori arcát mutatja be.
A vármegye 1747. decemberi közgyűlésén, Dévay András alispán olyan javaslatot indítványozott, hogy a Heves és Külső-Szolnok vármegye számára épüljön egy önálló megyeszékház.
Erre az intézményre nagy szükség volt, mivel addig a hivatalok szétszórtan, általában a tisztviselők magánlakásain működtek. Ebből adódóan a vármegyei iratok és a pénztár sem volt teljes biztonságban. A vármegye gyűléseit is a püspök főispán palotáiban tartották és a hivatalok számának növekedésével is nélkülözhetetlenné vált egy önálló vármegye székház.
Barkóczy Ferenc egri püspök támogatta ezt a kezdeményezést és a mai Kossuth Lajos utcán a leendő épület telkét is kijelölte. Addig a Fekete Sashoz nevű püspöki fogadó működött a helyén, amelyet 2000 forintért eladott a vármegyének. Az ünnepélyes alapkőletétel 1749. május 5-én történt Barkóczy Ferenc egri püspök vezetésével.
Az épület tervét a bécsi építész Franz Matthiás Gerl készítette . Hazájában, Ausztriában is neves építészként tartották számon és Egerben is őrzi nevét egy utca. A megyeháza 1756-ra el is készült. Az épület homlokzatán három címer található: középen Magyarország akkori címere, jobbról Heves vármegye, míg baloldalon Barkóczy püspöké. A kapu felett ívelt mezőben gyönyörű kovácsoltvas díszítés és a Hit, Remény, Szeretet szobrai láthatóak.
Az épület homlokzata egykor sokkal szebb volt, mivel a kapu felett egy díszes erkély állt, amelynek kovácsoltvas korlátját Fazola Henrik készítette. Sajnos ezt a korlátot a kapunyílás magasítása miatt eltávolították, de a megyeháza nagytermében lévő Barkóczy Ferencről 1777-ben készült festményen, a kezében tartott tervrajzon még így látható az épület. Fazola Henrik leghíresebb művei, a „Címeres és Szőlőfürtös” kapui, amelyek főművei is egyben, szintén ennek az épületnek a díszei. Országos hírnévvé akkor váltak munkái, amikor az 1896-os ezredéves kiállításon e két kapu díszítette Heves vármegye pavilonját. Ezek a páratlan szépségű rokokó stílusú kovácsoltvas kapuk részben azóta Eger jelképeivé is váltak. Fazola 1758 és 1761 között dolgozott a megyeháza ezen remekein, de az ő keze nyomát viseli a második emeleti volt levéltár oromzatos vasajtajának zárszerkezete is.
Az udvaron tíz évvel később felépült a megyeháza börtöne is .A tervrajzát Matthias Gerl unokaöccse Ignaz Gerl készítette, akit a Líceum első tervezőjeként is ismerünk. 1838-ban egy emelettel bővítették a börtönt.
A homlokzatát Singer Mihály kőfaragó és szobrász Golgotát ábrázoló kompozíciója díszíti. Singer tehetségét dicsérik a vármegyeház homlokzatának háromszögletű timpanonján lévő faragott kődíszek is. Az egykori börtön épületében jelenleg a város sportmúzeuma működik. Érdemes megtekinteni a megyeháza egykori könyvtárának ízléses bútorait is.
Barkóczy Ferencet 1761-ben Mária Terézia esztergomi püspökké nevezte ki, így elkerült Egerből, de sokrétű munkássága, amelyet városunkért tett, a mai napig őrzi emlékét.
Tóth László
Forrás: egrimagazin.hu
A képeslapok és fotók a 20. századi Egerről című könyv segítségével képzeletbeli sétát tehetünk a múltban. Tóth László egri képeslapgyűjtő és Molnár István Géza fotográfus gyűjteménye Eger egykori arcát mutatja be.
A vármegye 1747. decemberi közgyűlésén, Dévay András alispán olyan javaslatot indítványozott, hogy a Heves és Külső-Szolnok vármegye számára épüljön egy önálló megyeszékház.
Erre az intézményre nagy szükség volt, mivel addig a hivatalok szétszórtan, általában a tisztviselők magánlakásain működtek. Ebből adódóan a vármegyei iratok és a pénztár sem volt teljes biztonságban. A vármegye gyűléseit is a püspök főispán palotáiban tartották és a hivatalok számának növekedésével is nélkülözhetetlenné vált egy önálló vármegye székház.
Barkóczy Ferenc egri püspök támogatta ezt a kezdeményezést és a mai Kossuth Lajos utcán a leendő épület telkét is kijelölte. Addig a Fekete Sashoz nevű püspöki fogadó működött a helyén, amelyet 2000 forintért eladott a vármegyének. Az ünnepélyes alapkőletétel 1749. május 5-én történt Barkóczy Ferenc egri püspök vezetésével.
Az épület tervét a bécsi építész Franz Matthiás Gerl készítette . Hazájában, Ausztriában is neves építészként tartották számon és Egerben is őrzi nevét egy utca. A megyeháza 1756-ra el is készült. Az épület homlokzatán három címer található: középen Magyarország akkori címere, jobbról Heves vármegye, míg baloldalon Barkóczy püspöké. A kapu felett ívelt mezőben gyönyörű kovácsoltvas díszítés és a Hit, Remény, Szeretet szobrai láthatóak.
Az épület homlokzata egykor sokkal szebb volt, mivel a kapu felett egy díszes erkély állt, amelynek kovácsoltvas korlátját Fazola Henrik készítette. Sajnos ezt a korlátot a kapunyílás magasítása miatt eltávolították, de a megyeháza nagytermében lévő Barkóczy Ferencről 1777-ben készült festményen, a kezében tartott tervrajzon még így látható az épület. Fazola Henrik leghíresebb művei, a „Címeres és Szőlőfürtös” kapui, amelyek főművei is egyben, szintén ennek az épületnek a díszei. Országos hírnévvé akkor váltak munkái, amikor az 1896-os ezredéves kiállításon e két kapu díszítette Heves vármegye pavilonját. Ezek a páratlan szépségű rokokó stílusú kovácsoltvas kapuk részben azóta Eger jelképeivé is váltak. Fazola 1758 és 1761 között dolgozott a megyeháza ezen remekein, de az ő keze nyomát viseli a második emeleti volt levéltár oromzatos vasajtajának zárszerkezete is.
Az udvaron tíz évvel később felépült a megyeháza börtöne is .A tervrajzát Matthias Gerl unokaöccse Ignaz Gerl készítette, akit a Líceum első tervezőjeként is ismerünk. 1838-ban egy emelettel bővítették a börtönt.
A homlokzatát Singer Mihály kőfaragó és szobrász Golgotát ábrázoló kompozíciója díszíti. Singer tehetségét dicsérik a vármegyeház homlokzatának háromszögletű timpanonján lévő faragott kődíszek is. Az egykori börtön épületében jelenleg a város sportmúzeuma működik. Érdemes megtekinteni a megyeháza egykori könyvtárának ízléses bútorait is.
Barkóczy Ferencet 1761-ben Mária Terézia esztergomi püspökké nevezte ki, így elkerült Egerből, de sokrétű munkássága, amelyet városunkért tett, a mai napig őrzi emlékét.
Tóth László
Forrás: egrimagazin.hu
Megjegyzés küldése