Mikor Eger 1687-ben a török uralom alól felszabadult, a győztes ostromló sereggel együtt vonultak be a jezsuiták, a ferencesrendiek és a minoriták. A szerviták egy évvel később érkeztek. A rommá és lakatlanná lett városban mind a négy rend egy-egy török mecsetet kapott.
A minoritáké a város piacán, közvetlenül az Eger patak partján állott, négy kis török házzal, egy keskeny telken, mely harmad része sem volt annak a területnek, melyet a mostani templomuk és rendházuk elfoglal. A köztük és a Városháza közti nagy telek egy újonnan megkeresztelt töröké, Noszvaj Ferencé volt, ki nevét Noszvaj községről vette, melynek földes ura volt. Ez a jámbor, megtért török 1697-ben írást adott arról, hogy ha törvényes örököse nem marad, a maga telkét és házát minden kényszer nélkül, vallásos, tiszta jószántából a minoritákra hagyja.
A szűk és romladozó mecsetek helyett a szerzetesrendek egymásután építették fel most is fennálló templomaikat. A minoritáknak is kezdettől fogva az volt a szándékuk, a Noszvaj féle telekkel kiegészített négyszögű terület arra elegendő is lett volna. De Noszvaj halála után sem vehették azt át, mert az ajándékozási irat a városi statútumban megkövetelt püspöki jóváhagyással nem volt ellátva.
A hasznavehetetlenné vált mecset helyett kénytelenek voltak 1715 - 1716 között közadakozásból egy famennyezetes, ideiglenes templomot építeni. Időközben a városi magisztrátus a telket lefoglalta s négy boltot is épített rá. Ebből aztán évekig tartó perlekedés támadt a város és a minoriták között. A kedvező fordulatot a rend gróf Barkóczy Ferenc püspöknek köszönhette. Hozzá fordult Jakabfalvy Román, a derék házfőnök s Barkóczy a templomépítés ügyét nagylelkű melegséggel karolta fel.
látkép a Líceum teraszáról, Minorita templom a Dobó téren 1938. fotó: Fortepan.hu
Siettette az egyezség megkötését az Eger-patak nagy áradása 1757. július 4 én, amikor a minoritáknak a meder szélén levő ideiglenes templomát az óriási víztömeg oly rohamosan öntötte el, hogy az egyházi fölszereléseket meg menteni iparkodó három páter a legnagyobb életveszélyben töltötte ott az éjszakát. S ennek a katasztrófának is még volt a gondviselősszerű jó oldala. Mert Barkóczy a kibékülésre már előre hangolt városiakat a siralmas pusztulás színhelyére hívta meg, s ott fejtegette szép magyar beszéddel előttük, hogy mennyit fog nyerni a város azzal, ha kellő közepén, a piacon, egy gyönyörű templom fog fölépülni.
A Minorita-rend így jutott a Noszvaj-telek birtokába, azzal a kötelezettséggel, hogy a város négy boltjának lebontásáért 2333 írt kárpótlást kell fizetnie. Jakabfalvy Román, a házfőnök, ezzel a nagy tartozással fogott hozzá az építkezéshez! Bízott az Istennek tetsző nagy alkotás hódító erejében. A vidéki nagy urak és a városi polgárság körében a minoriták sok buzgó hívőre számíthattak. Harmadrendjök, a «confraternitas cordigerorum», a lakosságnak színe-javát egyesítette. Egy jólelkű szabómester, Horváth Mihály, kit szülővárosáról Váradinak is neveztek, s a harmadrendnek prefektusa volt, megnyitotta a templomra adakozók sorát azzal, hogy a városnak megfizette a kártérítés egész összegét, mely az akkori pénzérték szerint nagy vagyont jelentett, s még azontúl is a templomnak áldozni mindenkor kész jótevője maradt. Barkóczy püspök 1758. márc. 27-én fényes segédlettel, maga végezte az alapkőletétel ünnepélyes szertartását.
Az alapkőbe illesztett rézlemezre vésték a szokásos névsort, melynek végén a «Johannes Falk murariorum magister» neve jelzi, hogy ő volt a templom építőmestere. Ez még nem jelenti azt, hogy a templom tervét is neki kellene tulajdonítani. Sőt azért sem valószínű ez a föltevés, mert Egerben ilyen formanyelv sehol sem fordult elő. Fálk építőmester ugyanez év november havában meghalt s a minoriták az építés vezetését Niftschmann Jánosra bízták, ki ezt a föladatot mindvégig teljesítette. Nietschmann építette a ferencrendiek templomának homlokzatát és tornyait, valamint később a minoriták rendházát is. Azokban sincs a minoriták templomával rokon vonás.
A két egri építőmester érdeme, hogy a kiváló művészre valló terven nem rontottak el semmit sem. Mert a templom a maga egészében és minden részletében a szerves egyöntetűségnek teljes szépségét tárja fel. Az építkezés 1758-tól 1773-ig tartott. Gróf Barkóczy Ferenc és utóda, gróf Esterházy püspök nem csak elengedte a rendnek az évi tizedet, hanem bőven ellátta az építéshez szükséges fával és téglával. A káptalan is követte példájukat. A Pétervásárán lakó Keglevich Gábor tábornok, a minoriták nagy pártfogója, szilvási uradalmáról a szükséges meszet ajándékozta. S mikor a belső berendezésre került a sor, Szeleczky Márton, boczonádi földesúr, 3000 forintot adott a főoltárra azzal, hogy ha még többre volna szükség, azt is szívesen vállalja. Báró Szepessy Sámuel a Nepomuki Szent János oltárának, Nyitrai Zsófia a Szent Anna oltárának költségeit fedezte. Szent Ferenc oltárára a minoriták harmadrendje adakozott, mely a lakosság minden rétegéből alakult, s ezért ez akkor uralkodó vallásos közszellemnek megtestesülését láthatjuk ebben a nagyszerű templomban, melynek művészeti jelentőségéről, gazdag díszítéséről még sok az elmondani való s, azt a tér szűke miatt más alkalomra kell elhalasztani. Mikor a nagy mű teljesen elkészült, gróf Eszterházy Károly püspök nem volt Egerben s ezért felkérte Salbeck Károly felszentelt püspököt, Migazzi bibornok váci helynökét, ki később a szepesi egyházmegye első püspöke lett, hogy a felszentelést helyette végezze el.
Az említett nagy napon a hatalmas templom bejárata előtt, a piactéren, díszes sátrat állítottak fel, s alatta két karos szék volt az emelvényre helyezve, az egyik a felszentelő püspök, a másik a derék Horváth Mihály szabómester részére, kit azért részesítettek ilyen rendkívüli kitüntetésben, hogy az egyházi szertartás megkezdése előtt egy újabb adománylevelet nyújthasson át, összesen 3600 forintról. Olyan összeg volt ez abban az időben, hogy nagy birtokot lehetett volna venni érte. S ez a fényes példa megérdemli, hogy emléke ne vesszen el a feledés homályában. A katolikus egyház régi szép hagyománya a művészet magasztos alkotásainak létrehozása S a művészet akkor van leginkább e téren feladatának magaslatán, mikor a valódi és eleven vallásos közszellem hatja át alkotó erejét.
Egri Újság 1923
borítókép, Balogh Tibor
Pedro Lobo, facebook
Pedro Lobo, facebook
Megjegyzés küldése