Egerben a szőlő- és borkultúra egészen az Árpád-korig nyúlhat vissza, hiszen az itt megalapított egri püspökség liturgiáihoz szükséges bort valószínűleg már helyben termelhették meg.
A XII. században behívott németalföldi-vallon telepesek nyugat-európai, majd a XVI. század derekán a török elől menekülő görög és szerb rácok, és az itt megtelepedő borkereskedelemmel foglalkozó cincárok balkáni és dél-európai elemekkel gazdagították az egri borkultúrát.
A Kárpát-medence éghajlatán – bár az kedvez a szőlő termesztésének – a bor minőségi érleléséhez speciális feltételek szükségesek. Ezeket a feltételeket testesíti meg a kőbe vájt borospince, melyet magyar sajátosságnak kell tekinteni, azon belül is legkorábban Észak-Magyarország pincéiről emlékeznek meg a középkori források.
A XV. században az egri káptalan birtokkönyve már említést tesz a Király-szék alatti üregekről: ezek lehettek Eger legkorábbi pincéi, melyeket a mai Tetemvár utca mésztufapadja, az ún. darázskő alá, a kavicsos üledékbe mélyítettek. Ezek az üregek még egyszerűek, szabálytalan belső terük követi a sziklapad hajlatait. Komolyabb pincehelyiségek csak az 1500-as évek elején készülnek, és ezek képezik a vár kazamatáinak alapját. Ezekben már bort tároltak.
A XVI. században, a török fenyegetettség újabb lendületet adott a pincekészítésnek: ekkor készülhettek az Almagyar utca tágas pincéi, de ezekben az időkben vájhatták a felnémeti templomdomb pincerendszerét is, melyet Eger eleste (1596)után magyar hajdú szabadcsapatok foglaltak el, és innen zaklatták folyamatosan a várból kimerészkedő törököket. Ezt megelégelve a pasa betömette a pincéket, amelyeket csak a török kiűzése után, 1706-ban bontottak ki újra, és többségük azóta is használatban van. De itt még az 1906-ban megépülő Eger–Putnok vasútvonal tereprendezésekor is találtak befalazott pincéket, sőt, napjainkban is kerülnek elő újabb és újabb üregek. Korai keletkezésűek a Kisvölgy utca, a Szala, és a Nagykőporos présház nélküli torokpincéi is. A Nagy- és Kiskőporos nevét a hajdanán az edények tisztításához használt kőporról kapta, melyet itt bányásztak.
Az XIX. század második felében, a jobbágyfelszabadítás után újabb lendületet kap a pinceépítés, ekkor készülhettek a Nagy- és Kiskőporos, a Szala, Tihamér, a Koszorú utca, illetve a Farkas-völgy présházas pincesorai. Itt először a pincék elé a kőbe vájták a présházat, majd a későbbiekben ezt továbbfejlesztve építették a nyeregtetős, vasrácsos ablakú, hangulatos, ma is látható présházsorokat. A présház szolgált a szőlőfeldolgozás helyszínéül, a pincében csak a bort érlelték. Ma a Nagykőporoson és a szalai pincesorokon találhatóak Eger legnevesebb pincészeteinek jelentős része.
Az 1700-as években, a török kiűzése után kezdett el kiépülni az egri érseki pincerendszer. Az Egerbe visszatérő Fenessy György püspök úgy döntött, hogy a püspökség székhelyét áthelyezi a várból a belvárosba, ezért a városban két telket vásárolt, amelyre megkezdődtek az építési munkálatok, méghozzá a hegy gyomrából kitermelt riolittufából. A kitermelt kő után hatalmas labirintusrendszer keletkezett, amely több mint 3 km hosszan nyúlt el a föld alatt a Hatvani kaputól egészen a város északi határáig, a Rác kapuig. Szükség is volt erre a hatalmas pincerendszerre, hiszen itt raktározták az egri püspökség Gyöngyöstől Munkácsig terjedő birtokairól beszedett bortizedet. Ma a pincerendszer „Város a város alatt” néven turisztikai attrakció, mely bekerült az ország 7 csodája közé.
A XVI-XIX. században épült ki Eger leghíresebb pincesora is, a szépasszony-völgyi Öreg-sor, amelyhez a 1900-as években újabb pincecsoportokat vájtak. Ma a Szépasszony-völgy pincesorai fogalom az ide érkező turisták körében.
forrás: www.egriborospincek.hu
A XII. században behívott németalföldi-vallon telepesek nyugat-európai, majd a XVI. század derekán a török elől menekülő görög és szerb rácok, és az itt megtelepedő borkereskedelemmel foglalkozó cincárok balkáni és dél-európai elemekkel gazdagították az egri borkultúrát.
A Kárpát-medence éghajlatán – bár az kedvez a szőlő termesztésének – a bor minőségi érleléséhez speciális feltételek szükségesek. Ezeket a feltételeket testesíti meg a kőbe vájt borospince, melyet magyar sajátosságnak kell tekinteni, azon belül is legkorábban Észak-Magyarország pincéiről emlékeznek meg a középkori források.
A XV. században az egri káptalan birtokkönyve már említést tesz a Király-szék alatti üregekről: ezek lehettek Eger legkorábbi pincéi, melyeket a mai Tetemvár utca mésztufapadja, az ún. darázskő alá, a kavicsos üledékbe mélyítettek. Ezek az üregek még egyszerűek, szabálytalan belső terük követi a sziklapad hajlatait. Komolyabb pincehelyiségek csak az 1500-as évek elején készülnek, és ezek képezik a vár kazamatáinak alapját. Ezekben már bort tároltak.
Kőporosi pincék Eger, 1972, fotó Molnár István Géza
Az XIX. század második felében, a jobbágyfelszabadítás után újabb lendületet kap a pinceépítés, ekkor készülhettek a Nagy- és Kiskőporos, a Szala, Tihamér, a Koszorú utca, illetve a Farkas-völgy présházas pincesorai. Itt először a pincék elé a kőbe vájták a présházat, majd a későbbiekben ezt továbbfejlesztve építették a nyeregtetős, vasrácsos ablakú, hangulatos, ma is látható présházsorokat. A présház szolgált a szőlőfeldolgozás helyszínéül, a pincében csak a bort érlelték. Ma a Nagykőporoson és a szalai pincesorokon találhatóak Eger legnevesebb pincészeteinek jelentős része.
Az 1700-as években, a török kiűzése után kezdett el kiépülni az egri érseki pincerendszer. Az Egerbe visszatérő Fenessy György püspök úgy döntött, hogy a püspökség székhelyét áthelyezi a várból a belvárosba, ezért a városban két telket vásárolt, amelyre megkezdődtek az építési munkálatok, méghozzá a hegy gyomrából kitermelt riolittufából. A kitermelt kő után hatalmas labirintusrendszer keletkezett, amely több mint 3 km hosszan nyúlt el a föld alatt a Hatvani kaputól egészen a város északi határáig, a Rác kapuig. Szükség is volt erre a hatalmas pincerendszerre, hiszen itt raktározták az egri püspökség Gyöngyöstől Munkácsig terjedő birtokairól beszedett bortizedet. Ma a pincerendszer „Város a város alatt” néven turisztikai attrakció, mely bekerült az ország 7 csodája közé.
A XVI-XIX. században épült ki Eger leghíresebb pincesora is, a szépasszony-völgyi Öreg-sor, amelyhez a 1900-as években újabb pincecsoportokat vájtak. Ma a Szépasszony-völgy pincesorai fogalom az ide érkező turisták körében.
forrás: www.egriborospincek.hu
Megjegyzés küldése