Az Egri kistérség, illetőleg a Bélapátfalvai kistérség majdnem egész területe e vízfolyás vízgyűjtőjén terül el, itteni főágának hossza mintegy 40 km, ezért a térség vízrajzának meghatározó alkotóeleme. A patak az Eger-Laskó-Csincse vízrendszer egyik legjelentősebb tagja.
A patak kialakulása valószínűleg a miocén időszakban kezdődött el, amikor is a Bükk hegység mintegy 300-400 méternyit emelkedett, és így számottevő magasságú, mélyülő völgyekkel tagolt hegységgé alakult, és elkezdődött a máig tartó karsztosodás és a vízhálózat kialakulása.
A 20. században és már a korábbi évszázadok során is a vízfolyás fölsőbb szakaszain vízimalmok sorát építették ki, ami megváltoztatta a folyó természetes vízjárását, és gyakorlatilag megszüntette a hordalék hegységbeli utánpótlását. A rendszer utolsó tagja az Egerlövőn felépített egerlövői vízimalom.
Az Eger-patak három városon és tizenhárom községen halad át útja során; vízgyűjtő területe összesen öt várost és negyven községet érint két megyében, illetve négy járásban. Több jelentős település is emelkedik a partjain, köztük Heves megye székhelye, Eger, valamint a szintén városi rangot kapott és azóta is kistérségi központként működő Bélapátfalva. A térség kulturális öröksége és természeti adottságai sok turistát vonzanak.
Nevének eredete, elnevezései
A patak nevét a legmeghatározóbb és egyben legnagyobb településről, Egerről kapta, amelyen útja során keresztülfolyik. Nagytályától kezdve a patak alsóbb folyásain Rima-patak néven ismerik.[3] A rima szó A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint három különböző jelentéssel bír: 1. ’felháborodást, mérgelődést okozó, megvetésre méltó’, 2. ’savanyú’, 3. ’ringyó, szajha’. A rima szó a 19. század elején tűnt fel, eredete bizonytalan. A latin rima pudendi például a szeméremrés latin neve, melyből a rés szót jelenti.
Földrajza
Az Eger-patak a Bükk hegység nyugati előterében, az Ózd-Egercsehi-medencében ered 360 méteres tengerszint feletti magasságban. A patak a hegység nyugati felének hegylábfelszínén halad keresztül déli irányban, a saját törésvonalának észak-déli irányú árkában, majd az Egri-Bükkalján keresztülvágva eljut az Alföld északi peremét képező Hevesi-síkra, majd pedig kelet felé kanyarodva átvág a megyehatáron és a Borsodi-Mezőség vidékének nyugati szélét képezi. A patak végül a mesterségesen létrehozott Kiskörei-víztározóba torkollik Poroszló és Négyes közt.
Geológia
A Bükk hegység vonulata a földtörténet miocén korszakában vált szárazulattá, amikor is a Paratethys óceán elkezdett visszahúzódni. Ekkor még mediterrán éghajlati adottságok jellemezték a mainál délebbre elhelyezkedő terület éghajlati viszonyait. Ez az időszak visszafogottabb eróziót képezett az enyhébb téli időszak idején. Nyaranta elsősorban a fokozott hőmérséklet-ingadozás és a szél pusztítása játszotta a főszerepet a táj erodálásában. Ekkoriban csak időszakos vízfolyások futottak a vidéken, melyek medre nagyfokú változásnak volt kitéve a széles völgytalpakon meanderezve. Mintegy 12,6 millió évvel ezelőttre, a felső-szarmata végére a Bükk már egyre inkább kiemelkedett a környező térségből, amely lehetőséget teremtett a vidék csapadékvizeit elszállító patakok kialakulására. Ekkor még a hegység patakjai centrifugálisan futottak le a hegység felső vidékeiről. Az alsó-pannonban a Bükk hegység déli vidékeit újfent elöntötte a Paratethys, amelynek következtében a felső-pannon időszakban fokozott tengeri-tavi üledékképződés indult be. A kőzetrétegek kiemelkedése révén a Bükk ekkortájt még jobban kiemelkedett környezetéből. Ezen tektonikus mozgások több törést-törésvonalat hoztak létre a hegység déli peremvidékén, illetve több helyen boltozatokat alakítottak ki. Ezen törésvonalak azonban még észak-északkeleti irányban vezették el a hegység csapadékvizeit. A ma jellemző észak-déli irányú lefutással rendelkező vízfolyások ekkortájt még nem alakultak ki. A Bükk-fennsík északnyugati kiemelkedése a miocén Sümegium és Bérbaltavárium időszakaiban történt meg, amelynek hatására a korábbi törésvonalak aktivizálódtak és létrehozták a hegység nyugati-délnyugati peremvidékére oly jellemző észak-dél futású törésvonalakat, melyek jó alapot képeztek a mai Eger-, Laskó-, Tárkányi- és Hór-patak későbbi kialakulása számára. A vidék ezt követően különböző jégkorszaki lepusztulásoknak és felszínformálódásnak volt kitéve, ami az interglaciális időszakokban, illetve a legutolsó jégkorszakot követő időszakban a felszíni vizek és az időjárás lepusztulást okozó erejének volt, illetve van kitéve napjainkban is
Vízrajza
Forrása
Az Északi-középhegység részét képező Heves–Borsodi-dombságban ered, Balaton községtől északnyugatra, a Vajda-kút nevet viselő forrásból, mintegy 360 méteres tengerszint feletti magasságban.
Forrásához közel, ám attól északabbra helyezkedik el az Eger-patakot a Borsod megyében eredő Hódos-patak, a Csernely-patak és az Úszó-patak vízgyűjtőjétől elválasztó Balatoni-tető (434 m), illetve a 447 méter magas Kövecses-hegy, melyek együttesen alkotják a terület vízválasztóját is. [6]
Lefolyása
A Heves-Borsodi dombság délkeleti szélétől indulva előbb Bükkszentmárton, Bekölce és Balaton felszíni vizeit gyűjti magába,[7] majd a Bükk hegység nyugati lábánál halad Egerig, ahonnan továbbhaladva az Egri-Bükkalján vág keresztül, majd az Alföld északi szegélyén keresztüljutva torkollik a Tiszába. A patak vízgyűjtőjének magasabban fekvő részei az Északi-középhegységhez, míg a délebbi részei az Alföldhöz tartoznak. Az Eger-patak forrásvidékétől kezdve a Bükk délnyugati oldalának észak-déli tájolású völgyében halad. Nagytályánál válik ki belőle az Eger-csatorna, illetve innentől nevezik Rima néven a helyiek. Az Eger-csatorna Makláron keresztülvágva Füzesabony felé veszi az irányt, majd Egerlövő és Borsodivánka között éri el a Kánya-patakot. A Kánya-patak Borsodivánka északi határában éri el a Rima-patakot (Eger-patak). A Rima-patak innen továbbfolyik délnek és Poroszló és Négyes között éri el a Kiskörei-víztározót. Az Eger-csatornát eredetileg öntözési céllal építették, ám mára csak igen ritkán engedik erre a patak vizét. A patak Nagytályától kezdődően erősen módosított, rendezett medrű, amit az árvízvédelem és a nagyvíz esetén fellépő romboló hatás miatt kell fenntartani. A nagytályai duzzasztóműnél kiágazó Eger-csatorna szintén erősen módosított medrű csatorna, amelyen eséscsökkentő fenéklépcsőket, helyi nevén zúgókat hoztak létre. Ilyen eséscsökkentő fenéklépcső található Makláron a Templom téren, illetve a református templom mögötti szakaszon. A Nagytálya és a maklári református templom közti szakasz kiépített, betonlapokkal burkolt mederburkolattal rendelkezik.[8] Az Eger-patak későbbi útja során átvág a Borsodi-Mezőségen, majd Borsodivánka közelében, Egerlövőnél éri el a Tiszát. Az patak vízgyűjtőjéhez tartozik a Bükk-hegység második legmagasabb pontja, az Istállós-kő is a maga 958 méteres tengerszint feletti magasságával.
A vízgyűjtő terület domborzata a hegyvidéktől a síkságig terjed. A Bükkalján a terület legnagyobb magasságai 130 és 480 méter között váltakoznak, míg a síkvidéki, hordalékkúp síkságon sehol sem érik el a 200 méteres tengerszint feletti magasságot. Az Eger-patak vízgyűjtő területén nagyobbik részben agyagpalaés homokkő építi fel a térség domborzatát, helyenként szigetszerűen kiemelkedő mészkődombokkal tarkítva. A felszín arculatára lepusztulási lépcsők, lejtőcsúszások, suvadások jellemzőek. A délebbi részeken homokos, márgás, agyagos üledéktakaró borítja a vidéket, keletebbre kiterjedt lignittelepekkel a felszín alatt, melyet elsősorban Bükkábrány térségében bányásznak.[2] Az Eger környéki dombok jellemző alkotóeleme a riolittufa is, amit előszeretettel használnak a helyiek könnyen vájható volta miatt pincerendszerek kiépítésére, illetve építkezésekhez.[1]
A patak forrásától kezdve az alábbi települések sorakoznak partjain: Balaton (300 m), Mikófalva (278 m), Bélapátfalva, Szarvaskő (249 m), Eger (Felnémet 182 m, Eger-Dél 149 m), Andornaktálya (147 m), Nagytálya, Maklár (125 m), Füzesabony, Szihalom (109 m), Mezőtárkány, Mezőszemere (106 m), Egerfarmos (98 m), Egerlövő (93 m), Borsodivánka (92 m), Négyes (90–89 m). A településnevek mögött zárójelben feltüntetett szám egy közelítő érték a patak adott szakaszon lévő tengerszint feletti magasságáról, mely által jól követhető annak esése.[9] A part menti településeken összesen több mint 85 000 ember él, míg a teljes vízgyűjtőterület mintegy 142 000 embert érint.
Összességében véve az Eger-patak útja során közvetlenül és kiterjedt vízgyűjtő területe által közvetett módon magába gyűjti húsz Heves megyei (Bekölce, Bükkszentmárton, Mikófalva, Balaton, Mónosbél, Bélapátfalva, Szarvaskő, Felsőtárkány, Eger, Ostoros, Novaj, Noszvaj, Andornaktálya, Nagytálya, Maklár, Szihalom, Füzesabony, Mezőtárkány, Mezőszemere, Egerfarmos), illetve huszonöt Borsod-Abaúj-Zemplén megyei település (Egerlövő, Bogács, Répáshuta, Szomolya, Mezőkövesd, Csincse, Borsodgeszt, Bükkzsérc, Sály, Kács, Négyes, Borsodivánka, Harsány, Mezőkeresztes, Mezőnyárád, Cserépfalu, Cserépváralja, Bükkábrány, Szentistván, Tibolddaróc, Tard, Kisgyőr, Gelej, Mezőnagymihály, Vatta) felszíni vizeit.
A patak vízgyűjtő területe tehát összesen öt várost (Eger, Mezőkövesd, Füzesabony, Bélapátfalva, Mezőkeresztes), egyúttal négy járást (Bélapátfalvai járás, Egri járás, Füzesabonyi járás, Mezőkövesdi járás), valamint további negyven községet érint Heves megyében és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében.
borítókép, Kéri Sándor
forrás: wikipedia.org
forrás: wikipedia.org
Megjegyzés küldése