Mikófalva egykor a Bél nemzetség ősi birtoka volt. A nemzetség a 13. század vége felé ősi birtokain, nemzetségi javakain megosztozott. Azt a részt, ahol a mai Mikófalva terül el, 1282-ben Rátót és II. Mikó kapták meg.
A település nevét II. Mikó-tól (1282–1327) vette, ő volt az aki a falut betelepítette és határait 1295-ben az ugyancsak a Bél nemzetségből származó Gergely fiaitól megvett birtokokkal gyarapította.
1413-ban a Rátoldfalviak birtoka volt, majd 1468-ban a Monyorósi családé lett, akinek itteni birtokait a Nádasdyak és az Ormányiak kapták meg.
1492-ben egy Nagy nevű család birtoka volt, amely Mikófalvi előnévet viselt.
1546-ban az adóösszeírás szerint több nemes családé volt, ekkor 4 adóköteles portát írtak itt össze, az 1546. évi adóösszeírás szerint több nemes család volt itt birtokos.
1693-ban Bekény János, Kelemen István, Kovács György, István, Mátyás, János és Albert birtoka volt.
1741-ben legnagyobb birtokosa Almássy János volt.
A 19. század elején az Almássyakon kívül a Bekény, Kovács, Kelemen, Zay, Rakovszky, Marton, Hellebront és Torma családok, továbbá gróf Keglevich Miklós voltak a település birtokosai, a 19. század közepén, az itt lévő nemesi birtokokat a Kovács és a Kelemen családok vásárolták meg.
A 20. század elején Heves vármegye Pétervásárai járásához tartozott.
Mikófalvai Passió - 1922
Az első magyarországi passiójátékot Fejős Pál rendezte a Heves megyei Mikófalván, 1922-ben. A szereplők mikófalvaiak voltak, de fővárosi színészek is segítettek. A nézőtéren ötezren fértek el, a szereplőgárda pedig kétszáz fős volt, nem számítva a négyszáz tagú énekkart. 1922 áldozócsütörtökétől szeptember 17-ig huszonöt előadáson mintegy huszonötezer ember látta a Passiót. Mikófalván a templomban két falfestmény őrzi a passió emlékét: az utolsó vacsora és a Golgota hátterében a Bélkő csúcsa magasodik. A passiójátékok okán kapta meg 1922-ben az engedélyt a település a Eger–Putnok-vasútvonalon fekvő egykori vasúti megállóhelye létesítésére.fotó: Zakkar Sándor
forrás: wikipedia.oeg
Megjegyzés küldése