Az egri érseki pincerendszer méreteivel és rejtélyes hangulatával az egyik leglátványosabb hazai csoda.
A Bükk-hegység lábánál fekvő Eger városa történelmi csodái és hősi múltja miatt méltán számít kiemelkedő értékű műemléki településnek, emellett lenyűgöző tájai és világszerte ismert bortermelő vidéke kapcsán is emlegetik.
A 2005 óta látogatható egri érseki pincerendszer a múlt titokzatos értékeit köti össze az isteni nedű elkészítésének hagyományaival, hazánk hét legizgalmasabb építészeti csodájának egyikévé téve a misztikus hangulatú, föld alatti helyet - a Város a város alatt elnevezéssel illetett látnivaló egy 2007-es szavazás alapján érdemelte ki a megtisztelő címet.
Monumentális építkezés
A pincerendszer kiépítését 1687-ben, a török sereg kivonulása után rendelte el Fenessy György püspök, hogy az érsekségnek legyen elegendő helye az egri egyházmegye területéről egyházi adó címén beszolgáltatott, közel 13 millió liter bor tárolására. Korábban a püspöki palota és a székesegyház az egri vár területén helyezkedett el, de a hosszú csatározások során mindkettő megsérült.
A püspök nem akart elődeihez hasonlóan a várban lakni, ezért a városban vásárolt két építési telket, ahol hamarosan megkezdték az érseki palota és az óriási, a Hatvani kaputól a Rác kapuig terjedő, több mint három kilométer hosszú pinceépület kialakítását. Az építkezéshez szükséges anyagot, a riolittufát a telkek mögötti dombból nyerték ki mélyműveléssel, így a beruházás elég nagy költségekkel járt.
Egy része ma már látogatható
A második világháború után, 1947-ben államosították az érseki pincerendszert, és valamennyi boroshordót elszállítottak az állami gazdaságba. Az intézkedés révén a pincehelyiségek falán megszűnt a nemespenész-tenyészet, mely korábban megkötötte a talajvizet, így a falak állaga életveszélyesen megromlott.
Később, a nyolcvanas években felújították és vasbeton szerkezettel erősítették meg a pincerendszer falait, valamint egyes részeket teljesen lezártak, így az eredeti alapterületnek csak egy csekély része maradt fenn az utókornak. Ugyanakkor a munkálatok során nem szigetelték megfelelően a járatokat, ezért a betonon keresztül folyamatosan szivárog a talajvíz, mely így a tufából kimosott mészkőből lenyűgöző és érdekes, cseppkőszerű képződményeket alakított ki a falakon.
A kiállítóhely tavasztól őszig látogatható, bejárata az egri bazilika főbejáratához vezető lépcsősor mellett, Szent László szobra alatt található. A földalatti építmény legkülönlegesebb része az Oszlopos terem, melyben hétszer hét pinceág metszi egymást. A pincehelyiségekben az állandó hőmérséklet 12°C körül van - ha meglátogatod, nyáron is érdemes meleg ruhát magaddal vinned.
A tárlatlátogatások óránként indulnak, és körülbelül 45-50 percig tartanak. A közeljövőben igazi látványosság lesz a kiállítás, hiszen egy készülő, új tárlat a város történelmének a Honfoglalás és Eger ostroma közé eső időszakát hang- és fényhatásokkal illusztrált életképekben, interaktív jelenetek révén mutatja majd be.
a cikk eredeti helye és forrása: femina.hu
A Bükk-hegység lábánál fekvő Eger városa történelmi csodái és hősi múltja miatt méltán számít kiemelkedő értékű műemléki településnek, emellett lenyűgöző tájai és világszerte ismert bortermelő vidéke kapcsán is emlegetik.
A 2005 óta látogatható egri érseki pincerendszer a múlt titokzatos értékeit köti össze az isteni nedű elkészítésének hagyományaival, hazánk hét legizgalmasabb építészeti csodájának egyikévé téve a misztikus hangulatú, föld alatti helyet - a Város a város alatt elnevezéssel illetett látnivaló egy 2007-es szavazás alapján érdemelte ki a megtisztelő címet.
Monumentális építkezés
A pincerendszer kiépítését 1687-ben, a török sereg kivonulása után rendelte el Fenessy György püspök, hogy az érsekségnek legyen elegendő helye az egri egyházmegye területéről egyházi adó címén beszolgáltatott, közel 13 millió liter bor tárolására. Korábban a püspöki palota és a székesegyház az egri vár területén helyezkedett el, de a hosszú csatározások során mindkettő megsérült.
A püspök nem akart elődeihez hasonlóan a várban lakni, ezért a városban vásárolt két építési telket, ahol hamarosan megkezdték az érseki palota és az óriási, a Hatvani kaputól a Rác kapuig terjedő, több mint három kilométer hosszú pinceépület kialakítását. Az építkezéshez szükséges anyagot, a riolittufát a telkek mögötti dombból nyerték ki mélyműveléssel, így a beruházás elég nagy költségekkel járt.
Egy része ma már látogatható
A második világháború után, 1947-ben államosították az érseki pincerendszert, és valamennyi boroshordót elszállítottak az állami gazdaságba. Az intézkedés révén a pincehelyiségek falán megszűnt a nemespenész-tenyészet, mely korábban megkötötte a talajvizet, így a falak állaga életveszélyesen megromlott.
Később, a nyolcvanas években felújították és vasbeton szerkezettel erősítették meg a pincerendszer falait, valamint egyes részeket teljesen lezártak, így az eredeti alapterületnek csak egy csekély része maradt fenn az utókornak. Ugyanakkor a munkálatok során nem szigetelték megfelelően a járatokat, ezért a betonon keresztül folyamatosan szivárog a talajvíz, mely így a tufából kimosott mészkőből lenyűgöző és érdekes, cseppkőszerű képződményeket alakított ki a falakon.
A kiállítóhely tavasztól őszig látogatható, bejárata az egri bazilika főbejáratához vezető lépcsősor mellett, Szent László szobra alatt található. A földalatti építmény legkülönlegesebb része az Oszlopos terem, melyben hétszer hét pinceág metszi egymást. A pincehelyiségekben az állandó hőmérséklet 12°C körül van - ha meglátogatod, nyáron is érdemes meleg ruhát magaddal vinned.
A tárlatlátogatások óránként indulnak, és körülbelül 45-50 percig tartanak. A közeljövőben igazi látványosság lesz a kiállítás, hiszen egy készülő, új tárlat a város történelmének a Honfoglalás és Eger ostroma közé eső időszakát hang- és fényhatásokkal illusztrált életképekben, interaktív jelenetek révén mutatja majd be.
a cikk eredeti helye és forrása: femina.hu
Megjegyzés küldése