Még a '70-es években is laktak hazánk legkülönlegesebb barlanglakásaiban. Kukkants be a kulisszák mögé, hogy kik éltek ott, és hogyan!
Barlanglakások a világ számos táján megtalálhatóak, elsősorban a Földközi-tenger vidékén vagy Észak-Amerikában jellemzőek. Hazánkban sem számítottak különleges jelenségnek, hiszen sokáig családok százai, sőt ezrei éltek ezekben a hajlékokban.
A barlanglakások kialakítására Magyarország jól megmunkálható barlangrendszerei és kőzete adta a lehetőséget: főleg a Budai-hegység mészköves vidékein és a Bükk vulkanikus tufakőzetébe vájtak barlanglakásokat.
Noszvaj, a Bükk déli kapujaként is emlegetett mesés kis település az egyik legkiemelkedőbb példa erre, ahol a barlanglakások már az 1600-as évek óta a tájkép szerves részét képezik.
Kik éltek ott, és miért költöztek oda?
A noszvaji barlanglakásokat a falu délkeleti részén található hegyoldal fehér szikláiba vájták, ahol már több száz éve is végeztek kőkitermelést - innen származtak ugyanis a falu építőkövei. Ezt az Eger és Miskolc közötti területen található nagy mennyiségű puha, lágy riolittufa tette lehetővé. A kőkitermelésből visszamaradt vájatokat tehát könnyedén lehetett tovább faragni és alakítani ahhoz, hogy lakhatóvá váljanak. De egyáltalán miért akartak odaköltözni az emberek?
Habár már a 17. században megjelentek az első barlanglakások, csak a 19. században költöztek be tömegesen az emberek az elszegényedés miatt. A mélyszegénységben élő családok, a nincstelen napszámosok és parasztok kényszerültek arra, hogy barlangokban telepedjenek le, hiszen ez volt a legolcsóbb megoldás.
1862-ben 64 család lakott ott, 1930-ban pedig 70 lakásban már 249-en éltek. Volt olyan időszak, hogy Noszvaj lakosságának 30%-a barlangokban lakott. A legutolsó lakó, egy idős nő csak 1975-ben költözött ki!
bővebben a forrás eredeti helyén olvashatsz: https://femina.hu/utazas/barlanglakas-noszvajon/
Barlanglakások a világ számos táján megtalálhatóak, elsősorban a Földközi-tenger vidékén vagy Észak-Amerikában jellemzőek. Hazánkban sem számítottak különleges jelenségnek, hiszen sokáig családok százai, sőt ezrei éltek ezekben a hajlékokban.
A barlanglakások kialakítására Magyarország jól megmunkálható barlangrendszerei és kőzete adta a lehetőséget: főleg a Budai-hegység mészköves vidékein és a Bükk vulkanikus tufakőzetébe vájtak barlanglakásokat.
Noszvaj, a Bükk déli kapujaként is emlegetett mesés kis település az egyik legkiemelkedőbb példa erre, ahol a barlanglakások már az 1600-as évek óta a tájkép szerves részét képezik.
Kik éltek ott, és miért költöztek oda?
A noszvaji barlanglakásokat a falu délkeleti részén található hegyoldal fehér szikláiba vájták, ahol már több száz éve is végeztek kőkitermelést - innen származtak ugyanis a falu építőkövei. Ezt az Eger és Miskolc közötti területen található nagy mennyiségű puha, lágy riolittufa tette lehetővé. A kőkitermelésből visszamaradt vájatokat tehát könnyedén lehetett tovább faragni és alakítani ahhoz, hogy lakhatóvá váljanak. De egyáltalán miért akartak odaköltözni az emberek?
Habár már a 17. században megjelentek az első barlanglakások, csak a 19. században költöztek be tömegesen az emberek az elszegényedés miatt. A mélyszegénységben élő családok, a nincstelen napszámosok és parasztok kényszerültek arra, hogy barlangokban telepedjenek le, hiszen ez volt a legolcsóbb megoldás.
Család a noszvaji barlanglakásuk előtt, 1935-ben
Fotó: Nagy Károly / Fortepan
1862-ben 64 család lakott ott, 1930-ban pedig 70 lakásban már 249-en éltek. Volt olyan időszak, hogy Noszvaj lakosságának 30%-a barlangokban lakott. A legutolsó lakó, egy idős nő csak 1975-ben költözött ki!
bővebben a forrás eredeti helyén olvashatsz: https://femina.hu/utazas/barlanglakas-noszvajon/
Megjegyzés küldése