Tavaszonként újra aktívak az időszakos karsztforrások
Általában márciusban kezdik meg működésüket a Déli-Bükk az év nagy részében inaktív karsztforrásai, a Vöröskői-alsó-, a Vöröskői-felső-, a Fekete-leni és az Imó-kői-forrás.
Ezeken a pontokon hatalmas mennyiségű víztömeg jut a felszínre, két helyszínen igen látványos módon. A Vörös-kő alatti forrás szökőkút-szerűen, mintegy 1,5-2 m magasra tör föl, az Imó-kő közel 40 m magas függőleges sziklafalának aljában pedig barlangból zúdul ki a percenként több ezer liter mennyiségű kristálytiszta víz.
Általában március végétől május közepéig tart a források tavaszi működése: amit a Bükk-fennsík nyugati felére, a Fekete-sár környékére hullt nagy mennyiségű hó olvadása és a bőséges kora tavaszi csapadék idéz elő. Időszakos karsztforrásaink tehát a fennsík résüreg-rendszerének vízzel történő feltöltődése, azaz a bükki karsztvíz-szint jelentős megemelkedésének hatására kezdik meg működésüket.
Az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején történt rendszeres mérések nyomán dr. Tóth Géza a következő tapasztalatokat fogalmazta meg a források tavaszi aktív periódusának lefutásáról: “A kezdeti meredek ívelést első tetőzés követi, majd vízhozam-visszaesés és újabb vízhozam-maximum, a második tetőzés következik. A vízhozam-csúcsértékeket kiegyenlített, lassan lefelé ívelő vízhozamgörbék követik az inaktivitásig. A források a megindulást követően 2-3 naptól 7-8 napig érik el az első tetőzést.
A két tetőzés közötti idő általában 8-12 nap. A második, magasabb tetőzéstől a forrásműködés megszűnéséig, néhány naptól néhány hónapig tartó kiegyenlített, folyamatosan csökkenő vízhozamértékekre számíthatunk.” (Tóth Géza: A Magas-Bükk déli peremén fakadó időszakos karsztforrások karszthidrográfiai jellemzése. Hidrológiai Közlöny 1984. 3. sz.)
A Bükk-fennsík felől áramló karsztvíz egy része – a működés idején helyi karszterózióbázist alkotó források alatt – tovább mozog déli irányba.
A karsztvíz egy része a hegységperem állandó vizű kasztforrásainál tör föl, másik része a medenceüledékekkel fedett, mélybe süllyedt karsztrendszerbe áramlik, ahonnan langyos vagy meleg karsztvízként lép ismét a felszínre.
A hegység déli lábánál, a Bükkalján több termális karsztforrás fakad: ilyenek az egri, a kácsi és a miskolctapolcai források. Ezeken a természetes vízkilépéseken kívül több helyen mélyfúrással tárták fel a karsztos hévizet (Bogács, Demjén, Egerszalók, Mezőkövesd), melyek közül néhányat hasznosítanak is gyógyászati, fürdési céllal.
bővebben a cikk eredeti helyén olvashatsz: lithosphera.hu
Általában márciusban kezdik meg működésüket a Déli-Bükk az év nagy részében inaktív karsztforrásai, a Vöröskői-alsó-, a Vöröskői-felső-, a Fekete-leni és az Imó-kői-forrás.
Ezeken a pontokon hatalmas mennyiségű víztömeg jut a felszínre, két helyszínen igen látványos módon. A Vörös-kő alatti forrás szökőkút-szerűen, mintegy 1,5-2 m magasra tör föl, az Imó-kő közel 40 m magas függőleges sziklafalának aljában pedig barlangból zúdul ki a percenként több ezer liter mennyiségű kristálytiszta víz.
A Vöröskői-alsó-forrás
Az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején történt rendszeres mérések nyomán dr. Tóth Géza a következő tapasztalatokat fogalmazta meg a források tavaszi aktív periódusának lefutásáról: “A kezdeti meredek ívelést első tetőzés követi, majd vízhozam-visszaesés és újabb vízhozam-maximum, a második tetőzés következik. A vízhozam-csúcsértékeket kiegyenlített, lassan lefelé ívelő vízhozamgörbék követik az inaktivitásig. A források a megindulást követően 2-3 naptól 7-8 napig érik el az első tetőzést.
A két tetőzés közötti idő általában 8-12 nap. A második, magasabb tetőzéstől a forrásműködés megszűnéséig, néhány naptól néhány hónapig tartó kiegyenlített, folyamatosan csökkenő vízhozamértékekre számíthatunk.” (Tóth Géza: A Magas-Bükk déli peremén fakadó időszakos karsztforrások karszthidrográfiai jellemzése. Hidrológiai Közlöny 1984. 3. sz.)
Amikor aktív az Imó-kő forrásbarlangja
A karsztvíz egy része a hegységperem állandó vizű kasztforrásainál tör föl, másik része a medenceüledékekkel fedett, mélybe süllyedt karsztrendszerbe áramlik, ahonnan langyos vagy meleg karsztvízként lép ismét a felszínre.
A hegység déli lábánál, a Bükkalján több termális karsztforrás fakad: ilyenek az egri, a kácsi és a miskolctapolcai források. Ezeken a természetes vízkilépéseken kívül több helyen mélyfúrással tárták fel a karsztos hévizet (Bogács, Demjén, Egerszalók, Mezőkövesd), melyek közül néhányat hasznosítanak is gyógyászati, fürdési céllal.
bővebben a cikk eredeti helyén olvashatsz: lithosphera.hu
Megjegyzés küldése