Időpont: 2013 decembere. Helyszín: TV Eger szerkesztősége, témaegyeztetés
– Zoli! Akkor a belváros-rehabilitáció nagy részét te viszed a jövő évben!
– Szobrokkal, terekkel, patakkal, mindennel?
– Igen!
Valahogy így kezdődött „közelebbi” kapcsolatom
a Dobó-szoborral. Érdeklődő embernek tartom
magam, mindig is szerettem a helytörténettel
foglalkozó könyveket, írásokat. Ahogy haladt előre
a munka, először maga a Dobó tér, annak kialakulása, majd a környék épületei és a szobrok kerültek
górcső alá. A januárban talált török kori bőrcserző,
vagyis tímárműhely, a földből előkerült régészeti
leletek sokáig lekötötték a figyelmem, de aztán
jöttek – vagyis inkább mentek – a szobrok. Először
az 1967-ben készült Végvári vitézek szoborcsoport,
majd február végén az 1907-ben átadott Dobószobor. Mindkét műalkotásra ráfért a restaurálás,
hiszen az időjárás és az emberi kezek igen csak rajta
hagyták a nyomukat! A megújult térre megújult
szobor dukál! Így ismerkedtem meg a két restaurátorral, Böjte Horváth Istvánnal és Schütz Zoltánnal.
Segítségükkel és értő kalauzolásukkal még többet
tudtam meg a szobrokról, különösen a több mint
száz éve készült Strobl alkotásról, a Dobó-szoborról.
Aztán február végén történt valami. Erdőkertesen,
a két szobrász-restaurátor műhelyében a saját szememmel láttam azt a bronzlapot, amit a talapzat
hátsó részéből kivágtak, azért, hogy a szobrot leemeljék. Ennek a lapnak (lásd: lent) a belső oldalán
olvasható a következő felirat:
„Találkozunk mi majd egykor föld és göröngy
köszt, por alakban.
Gally Mihály, Hovanecz János 1907. agu. 8.”
(Nem elírás a „köszt” és az „agu”rövidítés. Ez az
eredeti írásmód, ahogy az öntőmesterek írhatták.)
Erről a múltbeli üzenetről a szobor történetét eddig feldolgozók érthető módon nem tudtak, nem
írtak, de nem csak ez az egy érdekesség bukkant
még fel a múltból. Menet közben további megválaszolatlan kérdések merültek fel, mint például:
Miért hiszik azt többen, még a restaurátorok is,
hogy korábban egyszer már áthelyezték a szobrot?
Milyen vas- és bronzkoszorúk kerültek a talapzatra? Esetleg maradtak fent tárgyi emlékek – netán
fotók – az 1907-es átadásról? Mi volt az előzménye
ennek a szobornak? Milyen tervei voltak Strobl Alajosnak? Mit lehet tudni a többi, a szobor belsejében
és kívül olvasható feliratokról? A fő kérdés ezek után
már ez volt: „Lehet még újat, érdekeset mondani a
Dobó-szoborról?” Elkezdtem komolyan beleásni
magam a témába és nem egy meglepő, vagy éppen meghökkentő érdekességet találtam, vagyis a
válaszom az, hogy „Lehet, van még mit mondani!”
Ezekről nem most, és nem itt fogok értekezni,
hanem később egy külön előadást szentelek majd
a témának, ami nem nélkülözi majd a filmes, fotós dolgokat sem. Azt hiszem, még egy könyvet
is megér a téma. Addig is a jelenlegi ismereteket
szeretném most rendszerezve átnyújtani az érdeklődőknek az Egri Magazin eme különszámában.
A képeket a belváros-rehabilitációt dokumentáló munkatársaim, Vozáry Róbert és Bilku Krisztián
készítette, a régi képeslapok pedig az egri Tóth
László gyűjteményéből valók. A kiadvány összeállításánál Szecskó Károly és Kiss Péter munkáit is
felhasználtuk forrásként, ugyanakkor komoly segítséget kaptam a Bródy Sándor Könyvtártól, a Dobó
István Vármúzeumtól és a Heves Megyei Levéltártól is.
Turay Zoltán
TV Eger
Dobó-szobrot Egernek!
1882
A jelenlegi ismereteink szerint először 1882-ben
került szóba, hogy Egerben szobrot állítanak az
1552-es ostrom várvédő kapitányának, Dobó Istvánnak. Érdekes módon mindez egy felvidéki katonatiszt, a Lőcséről 1881-ben Egerbe vezényelt
Balogh János m. kir. főhadnagy történelmi érdeklődésének, régészeti ambícióinak köszönhető, aki a
vár területén még ásatásokat is végzett.
Abban az
évben jelent meg az Egervár története című munkája. Ezt követően, 1882 szeptemberében fordult
a városi képviselőtestülethez, hogy „az Eszterházy
téren Dobó emlékére egy szobor felállítását hozza
javaslatba.” Novemberben megszületett a testület
elvi hozzájárulása, hozzá is kezdtek a szoborbizottság szervezéséhez, Csiky Sándor elnöklete alatt.
A korabeli sajtó is megírta, „Balogh János honvéd
főhadnagy Eger vár történetéről írt munkájából 250
példányt oly feltétel alatt ajánl fel a városnak, hogy
e példányok jövedelme (mely 300 ftot képvisel) Eger
hős védőjének, Dobó Istvánnak, Egerben emelendő
emlékoszlop költségeire fordíttassék.” Az 1883. április
1-jén kelt városi határozat már 60 tagú szoborbizottságot említ. A későbbi eseményeket ismerve
tudjuk, hogy ebből a kezdeményezésből nem lett
semmi…
Dobó-szobrot Egernek!
Két megjegyzés a fent leírtakhoz:
Akkor még a mai Dobó tér helyén egyszerű
piac állt. A háttérben elterülő várra ekkor a helyi
lakosság inkább mint építőanyagra tekintett, hiszen az 1827-es nagy városi tűzvész és az 1878-as
árvíz után sok ház, így például a régi Városháza is
erősen megrongálódott.
Az Eszterházy tér és környéke viszont viszonylagos épségben vészelte át
ezeket az éveket, talán ezért is javasolta Balogh
főhadnagy a szobor felállítását a városnak erre a
már akkor is frekventált helyére.
Érdekes módon ebben az évben, 1882. augusztus 27-én alakult az Egri Dalkör. A város dalosegylete
később, az 1907-es szoboravatásnál és az előkészületeknél még fontos szerepet játszik…
1894
A milleniumi időszak nagyon sok munkát adott a
hazai szobrászoknak. Főleg Budapesten, de a nagyobb vidéki városokban is egymás után adták át
a nemzet nagyjairól a kőből, de még inkább bronzból készült köztéri alkotásokat. 1894-ben, majd az
azt követő években valóságos cikk-háború bontakozott ki a megyei újságok – és ezzel párhuzamosan a politikai pártok – között arról, hogy „Egerben
emeljenek emlékszobrot Dobó Istvánnak”. A többség
most is megelégedett a hangos kardcsörtetéssel,
üres frázisok puffogtatásával, néhány kivételtől eltekintve. Az egyik ilyen előremutató próbálkozás a
Főgimnázium és a Jogakadémia tanárának, Maczki
Valérnak a nevéhez fűződik. Ha ma megkeressük a
könyvtárban a Népszerű felolvasások a magyar irodalom történetéből című munkáját – ami tankönyv
volt abban az időben – akkor a címlap alján ezt olvashatjuk: „Az egész jövedelem az Egerben felállítandó Dobó-szobor alapjára fordíttatik”.
Ismét két megjegyzés:
Maczki Valér nem csak főgimnáziumi és jogakadémiai tanár volt, hanem a már említett Egri
Dalkör tagja is. Később sem feledkezett meg erről a felajánlásról sőt, nélküle – az ő ötlete nélkül
– valószínűleg nem lett volna olyan nagy országos esemény az 1907-es Dobó-szobor avatás,
mint amilyen végül is lett.
A Főgimnázium elnevezés is visszaköszön
még a későbbiekben. Ez az oktatási intézmény
a mai Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium elődje volt. Akkoriban még nem volt Dobó, Szilágyi
vagy éppen Pásztorvölgyi.
Macki Valér
1899
Miközben mindenki az összefogás szükségességét hirdette a Dobó-szobor ügyében, addig egyik
írónk, aki Egerben, éppen a vár fölött vett házat, tette a dolgát: írt. Méghozzá első nagy regényét, ami
történetesen történelmi regény volt és a 16. századi végvári harcokról, kiemelten az egri 1552-es ostromról szólt. Az író Gárdonyi Géza, a regény pedig
az Egri csillagok. Gárdonyi regénye lényegében ráerősített az akkori óhajra, hogy végre, annyi év után
készüljön egy szobor Dobóról. A történetet először
folytatásokban a Pesti Hírlap közölte le 1899-ben.
1901
A regény
országosan is ismertté tette Dobó István nevét.
Talán ezt is felismerve kezdeményezte dr. Kösztler
József városi főorvos egy szobor-bizottság felállítását és valószínűleg ezért is állt mellé a kezdeményezésnek a város és szavazott meg elsőként 2000
koronát a Dobó-szobor költségeihez. Breznay Imre
a Hevesvármegyei Hírlap május 5-i számában így
írt: „Ha az emlékművet felállítjuk, régi tartozásunkat
rójuk le, s nagyon helyén lészen, ha mindnyájan becsülettel fizetjük meg eme tartozás ránk eső részét.
[…]
Eddig nemcsak mi mulasztottunk, hanem erről
a kötelességéről az egész ország elfelejtkezett. A mi
mulasztásunk csak annyiban bírálható szigorúbban,
mert Dobó István híre, neve, dicsősége Eger nevéhez
van kötve.”
Megmozdult a város, táncmulatságot, színielőadást rendeztek a különböző szervezetek, de
hiába nyitották meg pénztárcájukat az Egerből
elszármazottak is, lassan, nagyon lassan és apránként gyűlt a pénz. A szobor-bizottság nem akart
a két évtizeddel korábban felállított hasonló testület sorsára jutni. Felkérték Gárdonyi Gézát, aki
Maczki Valér október közepén két felhívást tett közzé: egyet az
egrieknek, Heves vármegyeieknek, egyet pedig a
magyar nemzethez. Tanítani való mindkettő megfogalmazása. Érdemes elolvasni a korabeli lapokból. Egy év alatt 35 ezer korona gyűlt össze, ami
– ahogy írják – kevés.
1903
A Magyar Országos
Dalosszövetség nagy
aranyérmét az Egri Dalkör nyerte a temesvári
országos versenyen,
vagyis „az ország első
dalosegyesületévé nyilvánították az egrieket
a bírák egyhangú döntéssel”.
Miért fontos ez?
Az akkori gyakorlat szerint a kétévente rendezett
versenyek győztesei a következő országos dalversenyen nem vettek részt, legfeljebb csak egy
küldöttséggel, vagy ha elutaztak, akkor versenyen
kívül léptek fel.
1905
Felgyorsultak az események. Elkészült a szobor
terve, közben az Egri Dalkör alelnöke, Maczki Valér,
főgimnáziumi tanár azt javasolta a városi képviselőtestületnek, hogy Eger városa vállalja a következő,
1907-es országos dalverseny rendezését. Az 1905-
ös, szombathelyi országos dalünnepen a korábban
győztes Egri Dalkör nem indult, de Maczki Valér
mondta az ünnepi beszédet a helyi Berzsenyi-szobor megkoszorúzásánál. Az egri küldöttség tagja
volt Jankovics Dezső, egri polgármester is, aki a Magyar Országos Dalosszövetség vezetőivel történt
tárgyalás után bejelentette: Eger 1907 nyarán vendégül látja az ország legjobb magyar dalosait. A terv
szerint az egri ünnep három nevezetes eseményt
foglalna magába:
– a XVII. Országos Dalversenyt,
– az Egri Dalkör ekkor ünnepli fennállásának negyedszázados (1882–1907) évfordulóját,
– és ekkor leplezik le a Dobó-szobrot.
A szobor-bizottság tagjai úgy döntöttek, nem
írnak ki pályázatot a szobor elkészítésére, hanem a
kor elismert szobrászművészét, Strobl Alajost bízzák
meg Dobó megformálásával.
Strobl már nyáron Egerbe látogatott, amikor
megtekintette a szobor elhelyezésére javasolt területet. A bizottság tagjai erre először a Tisztilak,
vagyis a mai Államkincstár épülete előtti teret tartották a legalkalmasabbnak, ám a mesternek ez a
javaslat nem tetszett. Ősszel Strobl ismét Egerben
járt, amikor újabb helyszínül a piactérként funkcionáló Kossuth teret, vagyis a mai Dobó teret ajánlották. Gárdonyinak is volt ekkor egy új javaslata: a
vár. „Dobó szobrának a várban van a helye, s azon a
ponton, ahol a városból legjobban látható. Az a pont
pedig a nézelődésem szerint a várnak a piacról látható magaslata.”
A várat, mint helyszínt el kellett vetni, mivel ez a
katonaságé volt, így végül a piactér és a Hunyadi
tér közül kellett választania a végrehajtó bizottságnak.
1906
Márciusig 60 ezer korona gyűlt össze, de a szobor elkészítésének költsége 70 ezer korona volt.
A helyzetet Samassa József, egri érsek 10 ezer
koronás adománya oldotta meg. A városi képviselőtestület április 7-én a végrehajtó bizottság
javaslatára úgy döntött, „hogy a szobrot a Kossuth téren a teret átszelő keramitút tengelyében,
a vashíd nyugati szélétől számított mintegy 25 m
távolságban fogják elhelyezni úgy, hogy a szobor
hátterébe a várnak idelátszó része kerüljön.”
A szerződést Strobl Alajos és a város nevében
Jankovics Dezső polgármester május 28-án írta
alá.
Ferenc József és Strobl Alajos az Epreskertben
A szobor mintázáshoz Strobl a várban található eredeti Dobó szarkofág fedőlapját használta, amiről gipszmintát készített. Ez feltehetően
1832–33-ban kerülhetett Egerbe Dobóruszka
akkori földesurának, Buttler Jánosnak köszönhetően.
A szerződés szerint agyagból 1/5 életnagyságú kisminta és egy nagyminta is készült.
A három alakos kompozíció másik férfi tagját,
Mekcseit Breznay Imréről, míg a várvédő női alakot Hajdú Rózáról formázta Strobl Alajos.
December 7-én Epreskerti műtermében Ferenc József is meglátogatta Stroblt, és a korabeli
tudósítások szerint „hosszasan időzött a Dobószobor életnagyságú agyagmintája előtt.”
1907
Februárban a bizottság tagjai megtekintették a
szobor mintáját, és ugyanakkor megrendelték a
Schlick-gyárban a szobor köré tervezett bronz
láncozatot és a félholdakat. A szobor bronzlapokból áll, amit nyolc részletben szállítottak
Egerbe, majd a lapokat hidegen szereltek öszsze acélcsavarokkal. A talapzat téglából készült,
amit mészkővel fedtek be.
Az Országos Dalünnepet augusztus 15–19.
között tartották. A Dobó-szobor leleplezése augusztus 18-án fél 11-kor, Ferenc József osztrák császár és magyar király születésnapján volt.
Az Érsekkertben fedett dalcsarnokot építettek, a színház előtt koszorúzási emelvényt és
diadalkaput állítottak. Három vonat hozta az ország minden részéből Egerbe sereglő, több mint 2500 dalost. A szobor hivatalos átadásán a dalosokkal és a helyiekkel együtt közel 10 ezer ember énekelte a Himnuszt, majd az ünnepség zárásaként a Szózatot.
A Dobó-szobor életnagyságú agyagmintája
Érdekességek az átadáson
– A Dobó-szobor átadása az Országos Dalünnep miatt is igazi szenzáció volt. Több országos
napilap tudósított az eseményről. A helyi sajtó sem
akart lemaradni semmiről, ezért – direkt a Dalünnep alkalmából – az esemény ideje alatt minden
nap alkalmi lapot jelentettek meg, Egri Dalünnep
címmel. Ebben többnyire azok a hírek szerepeltek,
amelyek az akkori egri újságokban, az Egri Híradóban, a Hevesvármegyei Hírlapban, vagy az Egri Újságban voltak olvashatók. Azért akadt néhány kivétel
is. A különszámokhoz fényképes mellékleteket is
kiadtak, mint például a dalegyleteket fogadó egri
koszorúslányokról, de az augusztus 18-i számban
egy – még az átadás előtt készült – fotót is közöltek
a Dobó-szoborról. Ez volt az első kép (lásd: jobbra, felső kép), ami a szoborról Egerben megjelent,
itt még nincsenek koszorúk, feliratok. A gyors és
szervezett munkát jól jelzi, hogy az augusztus 18-i
átadáson már ezt a képet is meg lehetett venni képeslap formájában.
– Négy nagy póznát állítottak fel a szervezők,
ami köré fehér leplet húztak. Az átadásnál megrántottak egy zsinórt és lehullt a lepel. Ezek a kopják
több akkori fotón is láthatók.
– A résztvevő dalkörök mind megkoszorúzták
a szobrot. Az egyik csoport azonban igazi különlegességet hozott. A Győri „Egyetértés” Dal- és -Társas
Kör a Magyar Kir. Állami Fa- és Fémipari Szakiskolában (a mai Jedlik Ányos Gépipari és Informatikai
Középiskola) egy vaskoszorút készíttetett. Ez a nagy
koszorú látható több képeslapon és képen is a címer előtt (lásd: jobbra, alsó kép). Külön tartón állt a
talapzaton. Később – mivel nem az eredetileg megtervezett szobor része volt és nem rögzítették hozzá
– eltávolították onnan, de szerencsére megőrizték
az utókornak. A Dobó István Vármúzeum raktárában a többi, szintén a Dalünnephez kapcsolódó
relikviával együtt ma is megtalálható.
– Erre az eseményre számtalan emléktárgy –
útikönyv, képeslap – készült Egerről, amit a városba
érkezőknek szántak. A Dobó-szobrot ábrázoló képeslapokból többfélét is lehetett venni. Strobl budapesti műhelyében sok fotós megfordult, akik időről időre beszámoltak az éppen készülő művekről.
Sokszor az életnagyságú agyagminták fotói voltak
az elsők, amelyek később képeslapon is megjelentek. Ez a képeslap (lásd: előző oldal) is ilyen műtermi
fotó, amit a szobor átadásán már mindenhol árultak
Egerben, illetve a fővárosban. Ezt a lapot például
1907. augusztus 19-én, Egerben adták fel Horvátországba. A szövegben is szerepel: „Édes Etelkám!
Egészséges vagyok, melyet nektek is kívánunk. Egerben
vagyok a dalversenyen. Csókollak: Rózsikád”
Az első kép a szoborról az akkori Kossuth téren
Színezett kép a győriek vaskoszorújával Eger
címere előtt.
Előtérben a Dalünnep résztvevői és a
hagyományos
koszorúk a talapzaton
Ha megnézzük az átadáson, illetve a közvetlenül utána készült képeslapokat és fényképeket,
akkor azonnal feltűnik, hogy a talapzaton ekkor
még nem volt felirat és hiányzott a kis bronzkoszorú is. Utóbbi – a Főgimnázium adománya
– két hónappal az átadás után került a mai helyére. Így ír erről a Ciszterci Rend Egri Katholikus
Főgimnáziumának 1907–1908-as értesítője:
„A Dobó-szobor leleplezésekor, aug. 18-án, az
egri kath. főgimnázium csak lélekben ünnepelt.
Csak gondolatban kereste föl a mohlepte bástyákat, honnan a halhatatlan emlékű hős három és
félszáz évvel ezelőtt lelkesítő szózatát hallatta s
a vitézi bátorságnak páratlan jelét tanúsította.
De élt a vágy a főgimnázium tanári karában és
tanuló ifjúságában, hogy ha elérkezik az ideje,
külsőképen is kimutassa hódolatát Eger hős védői
iránt. Október 17-én, csütörtökön, a Dobó döntő
diadalát megelőző napon vált valóra e vágy és a
gondolat: az egri kath. főgimnázium tanári kara és
ifjúsága méltó ünnepléssel tett bizonyságot arról,
hogy Eger e legrégibb iskolájának falai között ma
is élnek a hazaszeretettől áthatott eszmék, s a késő
unokák az ősök nyomdokain járnak.
Az ünneplés két részből állott. Első része fenn a
várban, második része lenn a Dobó-szobornál folyt
le. […] A szobor is ünnepi mezt öltött: alapzatát a
leleplezéskor reáhelyezett koszorúk özöne borította.
Kivált közűlök az egri főgimnázium bronz koszorúja,
melyet a fiúi kegyelet és lelkesedés hozott Eger védőjének, a szobortalapzat mellső oldalán állandóan
jelezni akarva, hogy „ez a kegyelet adója… egy szebb,
boldogabb jövőnek biztos záloga, s akik hozták, azok
követni is akarják mindenkor Dobó szellemét.”
Vagyis, amit a nyári szünet miatt nem tudtak
akkor megtenni, azt később, már a tanév közben pótolták. Ez a kis koszorú látható ma is a
talapzaton.
A szobor talapzatán már ott van a Főgimnázium
bronzkoszorúja, de Dobó István neve még hiányzik
A Főgimnázium koszorúja restaurálás közben. Háttérben a láncok és a kőgömbökön
elhelyezett egyik bronz félhold látható.
A szobor talapzatán levő, bronzból készült láncokat, gömböket és félholdakat az elmúlt évtizedekben a „szuvenírgyűjtők” miatt többször kellett pótolni. Ezeket a pótlásokat az egyszerűség
kedvéért acéllal oldották meg, ami a korrózió
szempontjából viszont nem volt ideális. Később ezeket a kiegészítőket egységesen fekete
zománcfestékkel vonták be. A restaurátorok a
hiányzó részeket most pótolták, a festékréteget
eltávolították, így ismét az eredeti, bronz kiegészítőkkel együtt került vissza a szobor.
Több mint 100 éve áll a szobor…
Az 1907, vagyis az átadás óta eltelt időszakban ez a szobor Eger védjegye lett. Időközben ezt a nevet vette
fel a Főreál (a mai Dobó István Gimnázium), több városi sportegyesület is viselte a várkapitány nevét, és
amikor egy-egy egri rendezvénynek valamilyen elnevezést kellett találni, akkor a „Dobó István” névhez –
együtt a szobor sziluettjével – bátran nyúltak a szervezők.
A szobor – együtt a várossal és lakóival – azóta sok mindent megélt. Ezekből válogatunk most.
1953
Tóth László, egri képeslapgyűjtő kollekciójában
sok érdekes darab található. A gyűjtemény fontos része a Dobó-szoborról készült, vagy annak
környezetét, a teret bemutató képeslapok. Több
száz van belőlük, de az itt látható darab egészen
különleges, egy rövid ideig tartó időszakot örökít meg. Ha megnézzük a talapzatot, akkor látható, hogy nem a jól megszokott DOBÓ ISTVÁN
felirat olvasható rajta, hanem az EGRI HŐSÖK. A
magyarázat a felirat cseréjére igen csak prózai.
1953 őszét írtunk, meghalt Sztálin, Magyarországon pedig eltávolították a hatalomból Rákosi Mátyást. „Vége a személyi kultusznak!” – gondolták a városi tanácsnál. Az ilyenkor szokásos
túlbuzgó ügyintézésnek a Dobó-szobor felirata
látta a kárát.
„Hogy lehet az, hogy csak Dobó neve van a szobor talapzatán? És a többi várvédő hős, ők említést
sem érdemelnek? Mi ez, ha nem személyi kultusz?
Le vele!”
A tanácselnök-helyettes rögtön utasítást is adott,
hogy vegyék le Dobó István nevét a talapzatról és
helyére a következő feliratot tegyék: Egri hősök.
Szerencsére, ez csak rövid ideig volt látható,
de egy képeslap erejéig mi is meg tudjuk mutatni. A restaurálásnál, amikor idén nyáron szétbontották a talapzatot, ennek a másik feliratnak
a nyomai – a betűk rögzítése – is előkerültek.
1962
Nem 2014-ben került le először talapzatáról
Strobl Alajos szobra! 1962 júliusában az Egerbe érkező turisták meglepve látták, hogy üres
a posztamens, hiányzik Dobó! Gyors kérdezősködés után megtudták, hogy még július elején
elszállították a szobrot Budapestre „nagyjavításra”. Én is kérdezősködtem az ismerősök között,
és többen említették, hogy emlékeznek erre az
időszakra. Július 23-án azonban visszahelyezték
a helyére a szobrot. A korabeli Népújság tudósításában olvasható, hogy „még nagyobb tömeg
állta körül az ismeretlen darut, amely újra a magasba emelte Eger ékességét, a kedves szobrot.
A Képzőművészeti Alap Ipari Kivitelező Vállalata
helyrehozta a hibákat, kijavította a sérüléseket, és a
30 mázsás kolosszus, főalakjában Dobó Istvánnal,
ismét ott áll talapzatán a kirándulók legnagyobb
örömére. Tíz perc alatt fotósok serege vette körül a
szobrot, s bár a talapzat munkálatai még folynak,
máris készítették a legbiztosabb dokumentet: Íme
a szobor előtt fényképezhettünk, jártunk Egerben!”
A két 1962-es restaurátor neve – csakúgy, mint
az 1907-es bronzöntőké – a szobor belsejében
megtalálható (JAV. 1962. JÚL. Mester K., Vincze T.).
Érdekes lenne az akkor készült képeket látni! Ha valakinek a birtokában vannak ilyen
fotók, vagy további információval tud szolgálni a ’62-es restaurálásról, szívesen segítünk közzétenni!
2014
Úgy tűnik, „Dobóék”-ra félévszázadonként ráfér
a javítás. A 2014-ben indult belváros-rehabilitáció érintette a város központi terét, a Dobó teret,
együtt az itt található szobrokkal. A Dobó-szobor
60 évig egyedül „őrizte” az utat a vár felé, 1967-
ben viszont „társakat” kapott. Kisfaludy Stróbl Zsig
Február 12-én szállították el a szobrot az Eger melletti telephelyre, ahol a két erdőkertesi szobrász-restaurátor,
Böjte Horváth István és Schütz Zoltán vette kezelésbe.
mond Végvári vitézek szoborcsoportját ekkor helyezték el a Városháza épülete előtt. Most új helyre
kerülnek, így ismét „csak” Dobóé a Dobó tér.
A restaurálástól a visszahelyezésig tartó időszakot fényképek segítségével idézzük fel.
Február végén úgy nézett ki a szobor, mintha az
1907-es életnagyságú agyagmintát látnánk. Ehhez
több mázsa homokra és homokszóróra volt szükség,
hiszen a restaurálás előtt el kellett távolítani a
zöldes-feketés patinát. Ilyen a bronz natúr színe. Ezzel
láthatóvá váltak a régi öntési hibák és az azt követő
javítások ónnal, ólommal vagy éppen vörösrézzel.
Olyan ez a restaurálás, mintha ráncfelvarráson esne át a szobor, bár ezeket a ráncokat hegesztővel, kalapáccsal, flexszel kell ki-, vagy elsimítani.
Maga a szobor nem tömör bronzból készült. A lapokból összeálló talapzat acél csavarokkal lett belülről
összeillesztve, kívülről pedig hidegen kalapálták egybe. Az acél csavarok korrodáltak. Ezekből néhányat ki
kellett cserélni.
A 107 éve készült szobor egyik problémás része hátul a kosár, ami eddig akár 10-15 liter esővizet is összegyűjthetett, nem beszélve a jégről, ami szétfeszítheti a lemezeket.
A legmélyebb ponton, a kosár belső felén készítünk egy furatot. Alulról, mivel most be lehet férni a szobor belsejébe, ráhegesztünk egy rézcsövet. A kosár aljánál is készítünk egy furatot és így a kosárból a vékony rézcsövön keresztül kivezetjük a vizet – mondta Schütz Zoltán, okleveles restauráló művész.
– Nehéz dolgunk van, megmondom őszintén,
mert egy régi ötvözetről van szó, amiből az időjárás és a savas esők kimossák az ötvöző anyagokat, ezért ez már nem teljes értékű anyag, hanem
valami más. Elég nehéz a régi és a most használt
anyagot összehozni – nyilatkozta Hernádi Zsolt,
gödöllői bronzöntőmester. A hegesztést utána lecsiszolták. A javítás nyomai a patinázást követően
már nem lesznek láthatók.
A Dobó-szobor másik nagy hiányossága, egyben
veszélyforrása a kard, ami nagyon vékony és már
volt hegesztve, bármikor újra letörhet, ezért a kardot
a markolatnál megerősítették.
Májusra elkészült a szobor restaurálása. A felületi
hibák kijavítása után júniusban újra patinázták
a Dobó-szobor egyes elemeit. A szobrokat vízben
oldott kénmájjal patinázták, amit kompresszoros
festékszóróval hordtak fel a felületre.
Közben a Dobó téren megkezdték a Dobó-szobor talapzatának szétbontását. A felmérés szerint a posztamenst
borító mészkő alatt a vörös téglából emelt eredeti szoboralap több helyen szétfagyott, ezért ezt teljes egészében
el kellett bontani. A szobor körül található kőgömböket a mészkőborítással együtt restaurálták, illetve ahol
kellett kicserélték. Az új talapzat – nem pontosan az eredeti helyen és betonból öntve – júliusra már el is készült.
Július 25-én ismét útra kelt a Dobó-szobor. Fél év
után visszakerült a helyére, a Dobó térre. A majdnem
3 tonnás szobrot előbb daruval le kellett fektetni,
ehhez Mekcsey bárdja most útban lett volna, ezért
azt később, már a téren helyezték vissza. Még mielőtt
ráemelték volna a szobrot a teherautóra, a két restaurátor belevéste a nevét és a restaurálás időpontját az
1962-es hasonló szöveg alá.
Bent, a téren már sokan várták. Ugyanúgy, mint az
1907-es elhelyezésnél és az 1962-es visszahelyezésnél, most is sokan megörökítették ezt az eseményt.
Erre az időre még egy kicsit le is állt a Dobó téri munka, a kíváncsiskodókat is beengedték az egyébként
lezárt területre.
A szobor 1907-ben, Róna József fővárosi műhelyében készült. Feltehetően a két öntőmester – Gally Mihály és
Hovanecz János – örökítette meg az augusztus 8-i eseményt, egyúttal saját nevüket is belevésték a bronzlap
belső oldalára. Az 1962-es javítást végző két restaurátor – Mester K., Vincze T. – nevét is tudjuk. A 2014-es felújítás
két vezető restaurátora, Böjte Horváth István okleveles szobrászművész (bal oldalon) és Schütz Zoltán (középen)
okleveles restauráló-művész. A posztamenst és a kőgömböket Deák Jenő (jobb oldalon) restaurálta.
2014. szeptember 27., szombat. A Kapitány újra a helyén nappal, és éjjel is.
Az Egri Magazin különszáma – 2014. október. Szerkesztette: Turay Zoltán. Fotó: Bilku Krisztián, Sebess
László, Turay Zoltán, Vozáry Róbert. A képeslapok Tóth László gyűjteményéből származnak.
Külön köszönet a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár, a Dobó István Vármúzeum és a Heves Megyei Levéltár munkatársainak, továbbá Szecskó Károlynak és Kiss Péternek!
Kiadja a Média Eger Nonprofit Kft., 3300 Eger, Törvényház u. 15., telefon: (06 36) 419-999, e-mail: mediaeger@mediaeger.hu, web: www.mediaeger.hu • Felelős kiadó: Antal Anett ügyvezető igazgató •
Készült 30 000 példányban. • ISSN 2060-3738 • Tördelés: Tömösközi Péter • Címlapfotó: Vozáry Róbert •
Nyomdai munkák: Délkelet-Press Kft., 5600 Békéscsaba, Kétegyházi út 18. • A Dobó-szobor restaurálása
2014-ben a „Dobó tér – Eger patak – Belvárosi térsor funkcióbővítő rehabilitációja” című, ÉMOP-3.1.2/C09-2f-2011-0001 azonosító számú projekt keretében valósult meg.
Megjegyzés küldése