13 éve ünnepeljük ezen a napon a Költészet Világnapját (ami egyébként nem azonos a Költészet Napjával, vagyis április 11-vel.)
Az ünnepnapot az UNESCO tűzte arra a napra, amikor az északi féltekén beköszönt a tavasz, vagyis a tavaszi napéjegyenlőség napjára. Nekünk magyaroknak van mit ünnepelni. A csodálatos magyar nyelv olyan irodalmi nagyságokat adott a világnak, mint Petőfi és Ady, József Attila és Radnóti Miklós. És még hosszan, nagyon hosszan lehetne folytatni a sort.
A Heves dombvidékes tája széles kínálattal bír mindenki számára, aki irodalmi emlékhelyek iránt kutat. Találni itt emlékházakat, sírokat, könyvtárakat, szobrokat, emléktáblákat, emlékfákat, festményeket, portrékat.
Líceum, Bazilika, Kispréposti Palota, Fazola kapu, Érsekkert, Dobó tér, Egri vár, Minaret, Minorita-, Rác templom, Sétáló utca, Szépasszony-völgy. Eger nem fukarkodik, irodalmi emlékek széles tárházát kínálja annak, aki szívesen veszi túrabakancsát.
Eger Magyarország egyik legszebb barokk városai között van számon tartva -, ahová műemlékei, történelmi és irodalmi értékei mellett gyógyvizei és népszerű borai is a kultúránk része.
Dobó István kapitány városának egyik legismertebb irodalmi emlékhelye a későbarokk stílusban épült Líceumban található. Noha Eszterházy Károly gróf a XVIII. sz. végén egyetem céljából építtette, egyetem nem lett belőle, viszont ma főiskolaként működik, illetve a főegyházmegyei könyvtár is itt található, ahol számos régi kódex, kézirat, Mikes Kelemen törökországi leveleskönyvének eredeti kézirata és a Magyarországon fellelhető egyetlen eredeti Mozart-levél is látható. Ha pedig kinyitjuk a régi vendégkönyveket, Kazinczy Ferenc, Vörösmarty Mihály és Jókai Mór aláírásával találkozhatunk. Jókai és Vörösmarty kőbe faragott portréját a Szent János utcában lehet megtalálni, csak nagyon figyelmesen kell nézni az épületek homlokzatát.
Rímmel, verssel török ellen
Tinódi Lantos Sebestyén krónikáinak (Eger vár viadaljáról való ének és az Egri historiának summája) köszönhetően pontos képet alkothatunk Eger várárának ostromairól, tudósítói munkáját, a vár feljáratánál álló szoborral köszönte meg a város.
Katonaköltők sora kereste fel a hadban álló várost, 1577–82 között az egri várban élte a végvári katonák nehéz, veszélyekkel teli életét Balassi Bálint is, akinek mellszobra a vár Föld-bástyáján található. A bor, vigalom és vitézdalok költőjéről ismert, hogy többször is kérvényezte a bécsi udvartól, hogy nevezzék ki várkapitánnyá, ám csak hadnagyi rangot kapott, egy ötvenfős lovasegységnek parancsolt.
Tinódi Lantos Sebestyén
„Eger, vitézeknek ékes oskolája,
Jó katonaságnak nevelő dajkája,”
A másik alkotó Gyöngyös volt földesura, költő, hadvezér: Koháry István, akinek az emléktábláját egy barokk ház falán találhatjuk. (Eszterházy tér 5.) Ő is a törökkel küzdött Eger érdekében, még fél karját is elvesztette itt. Az ostrom során egy ütközetben a Hatvani-kapunál Koháry jobb karja súlyosan megsérült, amit Bécsben próbált meggyógyíttatni, de nem sikerült, egy orvosi hiba miatt karja megbénult.
Koháry István
„Az ki Eger alatt, karja sebesülve,
Epedett bújában sorsát keserülve
Fájdalmai árjában, éppen elmerülve,
Töltötte napjait, hol fekve, hol ülve.”
Forradalmi eszmék útján
A következő évszázadban sem kerülték el az irodalomkedvelők Eger városát. Petőfi Sándor 1884-ben kereste fel a várost, hogy két barátját; Pajer Antal és Tárkányi Béla pap-költők révén az amúgy is forradalmár eszmékkel bíró Petőfi megismerkedett néhány hazafias szellemű papnövendékkel, akik lelkesen ünnepelték az ifjú költőt. Az Egri hangok című vers utolsó mondata olvasható a városban található Petőfi-szobor talapzatán.
Petőfi Sándor: Egri hangok
„Igy!… de ím, mit veszek észre?
Egy század minden pohár;
A jelen hátam mögött van,
Lelkem a jövőben jár.
A jövőben vígan élek,
Boldogon!
Mert nem árva már az egykor
Árva hon.”
Egerhez kötődik szülötte Madarassy Pál, aki különösen Zola-fordításokkal tűnt ki, Aszalay József, aki anekdotagyűjtéséről híres, Kemenchey Jenő hírlapíró, novellista, Porzsolt Kálmán szépíró, Werner Gyula regényíró és Egri György, aki a gyermekirodalomban alkotott.
Gárdony Géza és Bródy Sándor említése nélkül nem lenne teljes a körkép. Gárdonyi Géza, az „egri remete” korának sajátos figurája, egyik irodalmi körhöz sem sorolható tagja volt. Az Egri csillagok írójának lakóházában, az egri várra néző sáncnegyedi Hóhér-dombon megvásárolt egy tornácos volt parasztházban, ma emlékmúzeum található, kertjében a szobra áll.
Gárdonyi Géza: Egri csillagok
„A gyerek a lába közé fogta a kardot, s letrappolt az udvarra, onnan meg a kertbe.
- Hát biz ez – mondja a diák, a papirost figyelemmel szemlélve – egy várnak a rajza, mégpedig Eger váráé.
- Eger váráé?
- Az bizony. Tessék nézni: ez a béka kettős vonallal van körülhúzva. Ez a kettős vonal fal. A béka feje meg a négy lába öt kiszögellő bástya. A vékony vonalas négyszögecskék benne az épületek.
- Hát ez a sarlóforma, itt a béka mellett?
- Külső vár. Épület nincs benne, mint más külső várban, csak két bástya s azon két torony.
- És ez a fekete kapocs, amelyik a sarló közepét a békához köti?
- Ez a Sötét kapu.
- Miért sötét?
- Mert a föld alatt van.
- És ez itt a kapu mellett?
- Istálló.
- Ilyen nagy istálló.
- Nagy kell oda, tekintetes asszony. Aztán bizonyosan itt van a kocsiszín is meg a lovászok lakása. A kulcsár is itt lakik.
- Hát ez a pontozott, itt a kapu mellett?
- Ez templom volt. Az a templom, amelyet Szent István király építtetett. A felét bizony lerombolták nem is olyan régen: éppen tíz esztendeje.”
Bródy Sándor a korabeli társaságok lelke, egyben az irodalmi divatot is ő diktálta. Szinte mindent elárul róla, hogy A tanítónő című darabját két befejezéssel írta meg: az egyik a polgári közönség szájíze szerint, a másik a saját jó ízlése szerint; az egyik happy endes, a másik kíméletlen kimenetelű; lehet válogatni, melyik színház hogyan akarja játszani. Bródy emléktáblája szülőháza falán, valamint szobra Gárdonyival együtt az Érsekkertben.
Bródy Sándor: Az egri diákok
“Alant a soktornyú város, az érseki Eger olyan kicsinek látszott, akár egy nagyobb fajta bogárgyűjteményes iskátulya.
Szédülő fejjel néztek le a liliputi városra, majd ismét az országútra szegezték tekintetüket.
Hiába! Az idő estére vált. Az Eger alján vén szőlőtőkék friss virága nyitott, nagy, nehéz, pézsmás illattal, hogy alig tudták kiállani. A májusi szél meg felhordta hozzájuk a virágok porát: alig hogy láttak tőle.”
A Cultura Magazin cikke megjelent 2011, forrás és fotó: cultura.hu
Megjegyzés küldése