Bornemissza Gergely alakja igencsak különbözött Gárdonyi Géza nagy sikerű regényének, az Egri csillagoknak főszereplőjétől. Gergely deák (ahogy gyakran nevezik a források) Pécsett született és alacsony sorból származhatott; apja kovácsmester volt. Születésének időpontja azonban bizonytalan.
A két főbb álláspont szerint vagy valamikor 1500-1510 között, vagy a mohácsi csata után születhetett, legkésőbb az 1530-as években. Közeli rokonságban állhatott Bornemissza Pállal, aki jelentős karriert futott be (1534-ben már királyi udvarnok, 1536-tól óbudai prépost, 1539-42 között királyi titkár, 1549-től veszprémi, 1553-tól erdélyi, 1557-től nyitrai püspök), rajta keresztül feltételezhetően Habsburg udvari kapcsolatokra tehetett szert, valamint ő mentorálhatta az ifjú tanulmányait is.
A forrásokban először 1546. április 16-án tűnik fel a neve, mikor a Dobó Istvánt egri várnagyi és udvarbírói kinevezésére küldött királyi utasításban királyi ellenőrként említik. 1547-ben Bornemissza Niklas von Salm fegyveres csapatához csatlakozott gyalogos tisztként, akiket Balassa Menyhért, a Szapolyai-párt oldalára átállt barsi főispán ellen küldtek. Ugyanez év november 12-én, mivel a korábbi egri várkapitány, a szintén Szapolyai-párti Varkocs Tamás nem volt hajlandó átadni az erősséget, a király Bornemissza Gergelyt Istvánffy Pál parancsnoksága alá rendelve küldte a vár elfoglalására. Ez a katonai akció azonban sikertelenül zárult. Bornemisszát két évvel később említik újra a források, ugyanis 1549 és 1551 között az elkobzott gimesi és komjádi Forgách birtokok kezelését, igazgatását bízták rá.
Egerbe valamikor 1552. augusztus 23. után tért vissza. Visszatérése összefüggött a vár várható oszmán ostromával, ami miatt Dobó már június 12-én erősítést kért levélben I. Ferdinándtól Pethő Gáspár, Zolthay István és Káldy Márton hadnagyok személyében. Végül a bécsi udvar részéről Erasmus Teuffel tábornokot utasították, hogy Pethő Gáspár, Zolthay István hadnagyok 40-40 lovasukkal és Bornemissza Gergely hadnagy 236 - 250 körüli puskás gyalogossal vonuljon Eger várába annak védelmére. Közülük Bornemissza érkezett meg utolsónak. Ezután Eger 1552. szeptember 9. és október 17. közötti ostromával neve örökre összefonódott Dobó Istvánéval és Mekcsey Istvánéval.
Az ostrom alatt Gergely deákra a (mára már elpusztult) külső vár védelmét bízták, ahol rátermettségét többször is bizonyította. Az ostrom során leginkább az általa alkotott különleges tűzfegyverekkel emelkedett ki, melyek közé gránátok, lövedékeket szóró robbanó hordók és kerekek is tartoztak. A találmányok mellett a nevéhez fűződik a vár árkát betemető, fából emelt török sánc felgyújtása is. Az ostrom után a harcokban szerzett érdemeiért több jutalmat is kapott: 1553. február 21-én Sáros és Abaúj vármegyékben több faluval honorálta az uralkodó a szolgálatait, melyet szeptember 6-án további részbirtokokkal egészített ki; Oláh Miklós egri püspök pedig Eger város területén és a városhoz tartozó földeken több házat, telket és malmot adományozott neki.
Dobó István és Mekcsey István várkapitányok tisztségükből saját kérésükre való felmentésük után Gergely deák 1553 januárjában Grazba utazott az uralkodóhoz, ahol február 10. és 20. között közbenjárt Eger várának kijavítása és felújítása érdekében. Végül március 13-án az uralkodó (és feltehetően az egri püspök) megbízásából Zárkándy Pállal közösen átvette a várkapitányságot. Első várkapitányi intézkedése Mekcsey István meggyilkolásának megtorlása volt. Ezen felül a vár felújítása is az ő nevéhez fűződik. Várkapitánysága alatt, 1554. januárjában vette el második feleségét, Sygher Dorottyát. Az első, Fügedi Oláh Erzsébettel kötött házasságának időpontja azonban ismeretlen. A két házasságából összesen négy gyermekének nevét ismerjük, Györgyét, Jánosét, Orsolyáét és Katalinét, azonban Sygher Dorottya 1555. január 10-i, a férje fogságból való kiszabadítása, és a család anyagi helyzetének megóvása érdekében Nádasdy Tamás nádornak írt levelében hat árváról tesz említést, így lehetséges, hogy voltak további gyermekei is.
1554. szeptemberében vették hírül Egerben, hogy Hamza szécsényi bég és Tojgun budai pasa csapatai elfoglalták Füleket, Tarnaleleszt és Tarnaszenterzsébetet és a két település erősségeit kifosztották, megszegve az érvényben lévő fegyverszünetet. Először az udvartól kértek segítséget a konfliktus békés rendezéséért, azonban miután Veli hatvani szandzsákbég október 17-i pásztói fosztogatását hírül vették Bornemissza Gergely és Zárkándy Pál várkapitányok, valamint Zolthay István huszárkapitány lovas és gyalogos csapattal indultak az oszmán fosztogatók ellen. A hatvani szandzsákbég azonban csapdát állított nekik, melyből csak Zárkándynak sikerült kimenekülnie egy kisebb csapattal. A többieket fogságba esve Hatvanba hurcolták.
Az egri foglyokat több ízben is megpróbálták diplomáciai úton kiváltani, azonban a felajánlott fogolycserét Dobó István és a budai pasa hajthatatlansága megakadályozta, így előbb Budára, majd november 3-án Isztambulba vitették őket. Itt próbálták rávenni Eger várának gyenge pontjainak elárulására, a Szapolyai-párt oldalára való átállásra, valamint a “törökké válásra”, azonban az Isztambulban lévő Habsburg követek (akikkel egy-két alkalommal sikerült levél útján kapcsolatba lépnie) tanácsára sem engedett a követeléseknek. Fogságából sosem szabadult, ugyanis Kara Ahmed még a szultán által elrendelt megfojtása előtt pár nappal egri fogolytársaival együtt felakasztatta
borítókép, Pazirik Informatikai Kft.
forrás: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, facebook
Megjegyzés küldése