Boldogon a 20. század elejétől az ünnepi asztalok dísze a különböző formában elkészített grillázstorta. A grillázs francia eredetű édesség, olvasztott cukorba kevert, apróra tört mogyoró, dióbél, mandulabél és egyéb magvak alkotják.
Megnevezése a magyar nyelvben pörkölt, vagy pergelt torta, diós cukortorta, Kalocsa környékén dióstorta, Boldogon cukortorta. Sokáig ritka, drága édességnek számított, a paraszti ünnepi étkezésbe a cukor megjelenése után került be.
A cukor széles körben történő elterjedését az 1831-ben kezdődő répacukorgyártás alapozta meg. Míg az 1860-as években a cukorfogyasztás mindösszesen évi 1 kg/fő körül mozgott, az 1900 – 1914 közötti időszakban a paraszti háztartásokban már évi 4 kg-ról évi 8 kg-ra emelkedett. Ez a szám 1960-ra a 27 kg-ot is elérte. Kisbán Eszter szerint a cukor presztízsét jelezte az 1900-as évek lakodalmaiban felszolgált grillázstorta, ami olyan cukorból formált építmény, melyben nincs sütemény.
Boldogon a lakodalmak elengedhetetlen kelléke a cukortorta, különösen a páros galamb formára készített változata, mely Palotay Gertrud szerint 1906 körül került be a néphagyományba. Az első helyi specialista, Laczkó Istvánné, a boldogi tanítónő cukrászdából hozatott, dióval kevert égetett cukordíszítésű tortái alapján kezdte el készíteni alkotásait.
Dió helyett őrletlen mákot kavart a pirított cukorhoz, a tortáknak csak a külső vázát alakította ki. A megrendelők kívánságának megfelelően páros galamb, tyúk csibékkel, kakas, gólya pólyásgyerekkel, szarvas, templom, vőlegény- menyasszony figurákat is készített. A formáláshoz sárgarépát, csészét, tejesköcsögöt használt, a díszítésre kockacukrokat helyezett a különböző formákra, színesre kifestette, gyertyákat tűzött a torták tetejére.
A Laczkó Istvánné által megteremtett hagyományt Varga Lászlóné, majd Kókai Ferencné Hutás Ilona (1930-1993) követte. Az 1960-as évektől kezdve kb. 25 éven keresztül Kókai Ferencné volt az egyetlen specialista, akitől a boldogiak a lakodalmi kellékként használt grillázs tortákat meg tudták rendelni. Ebben az időszakban már családi ünnepekre, óvodai születésnapokra is ajándékoztak kis méretű malacokat, kis csirkéket, szíveket.
A következő formák alkották a repertoárját: egyes galamb, csirkés tyúk, kakas, gólya, nagy szív, templom, babakocsi. A díszítés tojásfehérje-porcukor keverékéből készült, amit hólyagpapírból alakított tölcsérrel vitt fel a formázott grillázs felszínére.
Az alábbi feliratokat alkalmazta tortáira: „Legyetek boldogok! Sok szerencsét! Éljen az új házaspár! Szív küldi szívnek szívesen.” A templom alakú tortára: „Bemegyek szent templomodba, az oltárhoz!”
bővebben a forrás eredeti helyén olvashatsz: http://www.egrivar.hu/dobo-istvan-varmuzeum/szakmai-munka/blog/416-boldogi-cukortorta
Megnevezése a magyar nyelvben pörkölt, vagy pergelt torta, diós cukortorta, Kalocsa környékén dióstorta, Boldogon cukortorta. Sokáig ritka, drága édességnek számított, a paraszti ünnepi étkezésbe a cukor megjelenése után került be.
A cukor széles körben történő elterjedését az 1831-ben kezdődő répacukorgyártás alapozta meg. Míg az 1860-as években a cukorfogyasztás mindösszesen évi 1 kg/fő körül mozgott, az 1900 – 1914 közötti időszakban a paraszti háztartásokban már évi 4 kg-ról évi 8 kg-ra emelkedett. Ez a szám 1960-ra a 27 kg-ot is elérte. Kisbán Eszter szerint a cukor presztízsét jelezte az 1900-as évek lakodalmaiban felszolgált grillázstorta, ami olyan cukorból formált építmény, melyben nincs sütemény.
Lakodalmi ajándék- páros galamb (Bakó Ferenc felvétele 1961. DIV F. 11100)
Dió helyett őrletlen mákot kavart a pirított cukorhoz, a tortáknak csak a külső vázát alakította ki. A megrendelők kívánságának megfelelően páros galamb, tyúk csibékkel, kakas, gólya pólyásgyerekkel, szarvas, templom, vőlegény- menyasszony figurákat is készített. A formáláshoz sárgarépát, csészét, tejesköcsögöt használt, a díszítésre kockacukrokat helyezett a különböző formákra, színesre kifestette, gyertyákat tűzött a torták tetejére.
A Laczkó Istvánné által megteremtett hagyományt Varga Lászlóné, majd Kókai Ferencné Hutás Ilona (1930-1993) követte. Az 1960-as évektől kezdve kb. 25 éven keresztül Kókai Ferencné volt az egyetlen specialista, akitől a boldogiak a lakodalmi kellékként használt grillázs tortákat meg tudták rendelni. Ebben az időszakban már családi ünnepekre, óvodai születésnapokra is ajándékoztak kis méretű malacokat, kis csirkéket, szíveket.
A következő formák alkották a repertoárját: egyes galamb, csirkés tyúk, kakas, gólya, nagy szív, templom, babakocsi. A díszítés tojásfehérje-porcukor keverékéből készült, amit hólyagpapírból alakított tölcsérrel vitt fel a formázott grillázs felszínére.
Az alábbi feliratokat alkalmazta tortáira: „Legyetek boldogok! Sok szerencsét! Éljen az új házaspár! Szív küldi szívnek szívesen.” A templom alakú tortára: „Bemegyek szent templomodba, az oltárhoz!”
bővebben a forrás eredeti helyén olvashatsz: http://www.egrivar.hu/dobo-istvan-varmuzeum/szakmai-munka/blog/416-boldogi-cukortorta
Megjegyzés küldése