A húsvét megünneplése a 3. század óta ismert; több népszokás is kapcsolódik hozzá, így az ételszentelés, a hímes tojás festése, vagy a locsolkodás, amely talán a legismertebb, húsvét hétfőhöz kapcsolódó szokás.
Húsvét második napját, húsvét hétfőt – a locsolkodás szokására utalva – vízbevető, vízbehányó hétfőnek is nevezték régen. Ez a nap a megelőző napok liturgikus ünneplése után a magyar népéletben már az öröm, elsősorban a fiatalság ünnepe volt, amelyen hajnaltól fogva a legények vízzel locsolták meg – esetleg a patakba merítették – az ismerős lányokat. A legények ezért festett, piros vagy hímes tojást kaptak ajándékba.
A tojás a legrégibb húsvéti eledelek egyike és egyúttal az újjászületésnek archaikus jelképe is: az egyházi felfogás szerint ahogyan a tojásból új élet kel, úgy támad föl Krisztus is sírjából az emberek megváltására, piros színében pedig Krisztusnak az emberiségért kiontott vérére utal a hagyomány.
A locsolás szokása a termékenységkultusszal van kapcsolatban, ugyanakkor a keresztség jelére és tartalmára is utal. A patakba merítéses, vagy a vödrös-kútvizes húsvéti locsolkodást a második világháború után váltotta fel a kölnis („szagos vizes”) változat, amely a mai napig sem kopott teljesen ki az ünnepi hagyományok sorából.
forrás: MTI, hirado.hu
Húsvét második napját, húsvét hétfőt – a locsolkodás szokására utalva – vízbevető, vízbehányó hétfőnek is nevezték régen. Ez a nap a megelőző napok liturgikus ünneplése után a magyar népéletben már az öröm, elsősorban a fiatalság ünnepe volt, amelyen hajnaltól fogva a legények vízzel locsolták meg – esetleg a patakba merítették – az ismerős lányokat. A legények ezért festett, piros vagy hímes tojást kaptak ajándékba.
A tojás a legrégibb húsvéti eledelek egyike és egyúttal az újjászületésnek archaikus jelképe is: az egyházi felfogás szerint ahogyan a tojásból új élet kel, úgy támad föl Krisztus is sírjából az emberek megváltására, piros színében pedig Krisztusnak az emberiségért kiontott vérére utal a hagyomány.
A locsolás szokása a termékenységkultusszal van kapcsolatban, ugyanakkor a keresztség jelére és tartalmára is utal. A patakba merítéses, vagy a vödrös-kútvizes húsvéti locsolkodást a második világháború után váltotta fel a kölnis („szagos vizes”) változat, amely a mai napig sem kopott teljesen ki az ünnepi hagyományok sorából.
Mezőkövesd, 1952 húsvétja: húsvéthétfőn faluhelyen a kútból húzott vízzel locsolták meg a lányokat, vagy egyszerűen csak egy patakba merítették őket. (MTI-fotó/Magyar-fotó: Jónás Pál)
A húsvéti ünnepek közeledtével festi a tojásokat özvegy Tamásné Rigó Borbála unokájával és dédunokájával Öregcsertőn, az ötvenes évek első felében (Magyar-fotó)
Tardon, a faluszéli, úgynevezett Vikhancon népviseletbe öltözött lányok körtáncot járnak húsvétkor (MTI-fotó/Magyar-fotó: Jónás Pál, 1952.)
(MTI-fotó/Magyar-fotó: Jónás Pál)
Hagyományos húsvéti táncos mulatság Szentistvánon, 1952-ben. Régen szokás volt a húsvéti ételáldás is a templomban, fehér kendőbe kötött tányéron vitték a templomba a sonkát, a főtt tojást. (MTI-fotó/Magyar-fotó: Langer Klára)
Locsolkodás a Kalocsa-vidéki húsvéti népszokásokhoz hűen (1957. MTI-fotó: Fehérváry Ferenc)
Kalocsai népviseletbe öltözött fiatal lányok 1956 húsvétján. A húsvéti bárány Jézust is jelképezi (MTI-fotó: Járai Rudolf)
A díszített tojások festésének formái, a minták elrendezése tájegységenként változott (1952. húsvét, MTI-fotó: Járai Rudolf)
(1959. MTI-fotó: Járai Rudolf)
(Bánk, 1959. húsvét, MTI-fotó: Urbán Nándor, Fehérváry Ferenc)
(1959. MTI-fotó: Urbán Nándor, Fehérváry Ferenc)
(1960. MTI-fotó: Fehérváry Ferenc)
Nótaszóval köszöntik a lányokat a legények galgamácsán egy, a húsvéti népszokásokat bemutató rendezvényen, 1961. április 3-án (MTI-fotó: Bereth Ferenc)
(1964. MTI-fotó: Fehérváry Ferenc)
Papp Margit, a Mezőkövesdi Matyó Háziipari Szövetkezet tagja húsvéti tojást fest (1966. MTI-fotó: Kunkovács László)
A tardi hagyományápoló kör asszony tagjai a húsvéti locsolkodóknak festik a tojásokat (2002. MTI-fotó: H. Szabó Sándor)
forrás: MTI, hirado.hu
Megjegyzés küldése