Egerben legendák övezik a titkos föld alatti járatokat. Olyan a kőzet, akár a sajt, keresztül-kasul átfúrták. Mintegy 150 km-nyi pincerendszer húzódik a város alatt, némely szakasz építészeti csoda. A pincék főleg bortárolásra szolgáltak, míg a várnép védekezésül ásta az aknafigyelő folyosókat, ahová mi is alászálltunk.
„Különben az egész város alja csupa kő, s a városbeli házak alatt is gyakori a borok őrzésére kiválóan alkalmas borpince” – írta Bél Mátyás már az 1700-as években. A riolittufába és darázskőbe az elmúlt fél évezred alatt olykor többszintesen vájtak üregeket, egy részükbe boroshordót gördítettek, de a XVIII. században lakták is azokat az egriek, vélik a történészek.
Mindez romantikusan hangzik, de akad olyan utca Egerben, ahol a közelmúltban is többször beszakadt a pince fölött vezető út, és a károk elhárítására gyakran kellett költeni.
A föld alatti világ titkainak felderítését az egri várban kezdtük. „Puskákat pofádhoz! Izzítsd a kanócot! Isten nevében tűz!” – így vezényelték az Egri Vitézlő Oskola tagjait, majd eldördült a díszlövés a Dobó-bástya előtt a nemzeti emlékhelyek napján. Később a látogatókat időutazásra invitálták a kazamatákba és az onnan nyíló aknafolyosókba. Ezúttal megelevenedett a történelem, és a legendás ostromok szereplőivel is találkozhattunk. Összefutottunk többek közt Veronkával, a szomolyai sütőasszonnyal és másokkal is a hős egri nők közül.
PAPI TIZED A MÉLYBEN. Hazánk hét legérdekesebb építészeti emléke közé választották néhány éve egy közönségszavazáson az érseki pincerendszert, e város alatti várost. A hagyomány szerint Szent István alapította egri püspökség székhelye először a várban volt. Ám a török hódoltság után, amikor Telekessy István püspök visszatért, pusztulásra lelt, és sem lakásra, sem székesegyházra nem talált a várban, így a városban jelölte ki az új központot.
A XVIII. században kezdték vájni azt a több kilométer hosszú, látványos pincerendszert, melyet ma újra bejárhatunk. A kibányászott tufaköveket az érseki palota építéséhez használták fel, a pincében pedig a papi tized fejében kapott jóféle bort tárolták.
Tavaly az állam átadta az Egri Főegyházmegyének a pincerendszert, így az újra az érseki palotához tartozik, és annak látogatóközpontjából közelíthető meg. A látványos föld alatti járat egyik pontján a bazilika lépcsősora alatt vagyunk, sőt odalenn egy kristálytiszta vízzel csordogáló patakra is rácsodálkozhatunk.
A várbéli pincerendszer jelentőségét az adta, hogy az ostrom idején ott tartották az élelmiszert és az innivalót a katonák eltartására. Van olyan hely, ahol három, egymás feletti szinten vájtak pincét. Az úgynevezett provizori pincében gyűjtötték azt a bort, amely tizedben befolyt az egri püspökség területéről. A várban több mint fél évszázada végeznek ásatásokat, így mondhatjuk, hogy a pincerendszer egészét ismerjük, sőt drónnal feltérképeztük – mondta dr. Kelenik József, az éppen 60 éve alapított Dobó István Vármúzeum szakmai igazgatóhelyettese. Nem túlzás, hogy hajdan az egész Várhegyet átfúrták. Az alagútrendszer egy része természetes úton jött létre, miután a mészkövet kimosta a víz, erre segítettek rá buzgón eleink. A föld alatti rendszer egy része a várban csak vezetéssel járható be, de így is akad, akire a sötétben rátör a pánik.Palágyi Edit
bővebben a cikk eredeti helyén olvashatsz: szabadfold.hu
Megjegyzés küldése