Székely 1835-ben Kolozsváron született. Kezdetben mérnöknek készült, a bécsi műegyetemen tanult. Ezután visszatért Erdélybe, ahol éveken át cégtáblafestéssel, rajzóraadással tartotta fenn magát.
1858-ban az Aichelburg grófi család csehországi birtokán, Marchendorfban dolgozott, ahol megnősült. 1859-ben Münchenbe ment, itt festette híres ifjúkori önarcképét, amely a realista magyar portréfestészet egyik remekműve. Ugyanitt készült első jelentős történelmi tárgyú kompozíciója, a II. Lajos király holttestének megtalálása.
Egyéni stílusa leginkább a Dobozy és hitvese című munkája után bontakozott ki. Az akadémikus komponálás, pszichikai jellemzés és a naturalisztikus anyagábrázolás egyaránt jellemezte művészetét. 1862-ben Pestre költözött, majd egy évre rá a VII. Károly császár menekülése című képével nyert ösztöndíjjal Hollandiába és Párizsba utazott. 1866-ban alkotta a Mohácsi vész, majd 1867-ben az Egri nők című nagy sikerű képeit. Ez idő tájt sok illusztrációt is készített különböző verseskötetekhez. 1870-ben készült V. László című kompozíciója, majd 1875-ben alkotta egyik fő művét, a Thököly búcsúját. Utolsó nagyszabású történelmi munkája az 1879-ben befejezett Zrínyi kirohanása volt.
1552. A Szolnoknál egyesült hetvenezer fős török had megtámadta Eger várát. A várvédők mindössze kétezren voltak, köztük számos hadviseléshez nem értő jobbágy, sok nő és gyermek. Ennek ellenére a várvédők Dobó István kapitány vezetésével visszaverték a támadást, és a törökök október 18-án elvonultak a vár alól. A hősi védelem leghíresebb korabeli leírása Tinódi Lantos Sebestyén Eger vár viadaljáról című balladája 1553-ból. A nők ostromban játszott szerepére a 19. századi történetíró, Horváth Mihály munkája hívta fel a figyelmet. Székely Bertalant a kompozíciónál – miként naplójában le is írja – mégis inkább az előnytelen küzdelem érzékeltetésének szándéka vezette. A központi nőalak – elöl a támadókkal, hátul az égő várral – az igazi hősiesség érzését keltette a nézőkben: a hazafias önfeláldozás örök szimbólumát formálta meg.
Székely Bertalan: Egri nők, 1867
olaj, vászon, 74 x 59 cm
Ne feledjük a kép keletkezésének kora egy levert 1848/49 szabadságharc után vagyunk és az 1867 a kiegyezés között!
Ezután főleg a monumentális festészet problémái foglalkoztatták, több nagyszabású freskó-megbízásnak tett eleget. Erre példa a pécsi székesegyházba készített két freskó (1887-89), a tihanyi apátság freskói Deák Ébner Lajossal, és Lotz Károllyal (1889-90), vagy a Mátyás-templom több freskója (1890-96).
Több ilyen jellegű sorozata viszont meghiúsult betegeskedése miatt, például nem valósult meg a Vajdahunyad várba, a Zeneakadémiára, a Halászbástyára, és a Szépművészeti Múzeumba tervezett freskósorozatok sem. Ezen feladatok mellett ez idő tájt, főleg portrékat, női figurákat, ismert Léda-kompozíciókat festett.
Legszebb tájképei az 1880-90-es időszakban készültek. Élete vége felé inkább művészetpedagógiai munkájának élt. Betöltötte a Mintarajziskola igazgatói tisztségét is. Műveiből a Műcsarnok 1911-ben, és 1956-ban nagyszabású emlékkiállítást rendezett.
Megjegyzés küldése