Jókai Mór Komáromban született 1825. február 18-án Jókay Móric néven, de 1848-ban az y-t i-re változtatta nevében, hogy ne árulkodjon nemesi származásáról. A regényíró a márciusi ifjak közé tartozott. A „nagy magyar mesemondó” néven is számontartják, de egyébként országgyűlési képviselő is volt.
1842 és 1844 között jogot tanult Kecskeméten, majd Pesten 1846-ban megszerezte az ügyvédi oklevelet is, és az első regénye, a Hétköznapok is ebben az évben jelent meg. Ekkor indult el igazán írói pályája. A fiatal írók társaságába Petőfi Sándor vezette be, akit még a pápai református kollégiumból ismert.
1848-ban vette el a nála nyolc évvel idősebb színésznőt, Laborfalvi Rózát, akinek már volt egy lánya. Ekkor Jókait anyja kitagadta, és elvesztette Petőfi Sándor barátságát is.
Azonban a magyar nép szerette a Nemzeti Színház színésznőjét. Szeretett nejét 1886-ban vesztette el, ami nagyon megviselte.
Hetvennégy évesen, 1899-ben újranősült. Az akkor húszéves Grósz Bellát, művésznevén Nagy Bellát vette el. Az esküvő nagy botrányt kavart. Családja az esküvő előtt már azon morfondírozott, hogyan tudná cselekvőképtelennek nyilváníttatni Jókait.
Ellentétben első házasságával, erről már nem csupán családja és barátai voltak rossz véleménnyel, de a nép körében sem volt népszerű a döntés. Családjával és barátaival ekkor végleg megszakította a kapcsolatot. Fogadott lánya, Feszty Árpádné (Jókai Róza) szétszaggatta a pár koszorúját, amelyet az idős író első feleségének, Róza sírjánál hagytak.
Fiatal felesége szintén a színésznői pályán indult el (mint néhai első felesége), ezzel kapcsolatban kérte pártfogását az írónak 1897-ben, amikor elszavalta neki a Tetemre hívást. A színésznőt szárnyai alá vette, és saját darabjaiban szerepeltette Jókai Mór.
Jókai 1904 tavaszán megfázott, majd 1904. május 5-én, 80 évesen hunyt el tüdőgyulladásban. A Kerepesi temetőben helyezték nyugalomra, 1904. május 9-én. Temetésén ezrek voltak jelen.
A magyar romantikus próza legnagyobb írójaként tartják számon, sok romantikus elem felfedezhető regényeiben: a hősei vagy rosszak, vagy jók, valamiféle nagy ügyet szolgálnak (általában nemzeti ügyet). A nagyszabású tablók, természetképek, csatajelenetek festői leírása jellemzi műveit, a meseszerűhöz, a fantasztikushoz, a bizarrhoz, a kísértetieshez való vonzalma is fellelhető, valamint a török kultúra megjelenítése (a romantika kedveli az egzotikumot, a távoli, keleti kultúrákat).
Leghíresebb regényei, amelyeket a mai napig tanítanak az iskolásoknak, a szabadságharcot éltető A kőszívű ember fiai (1869) és Az arany ember (1873), amely a tisztességtelen meggazdagodás és a szerelem témájával foglalkozik. Mindkét regényből film is készült.
Érdekesség A kőszívű ember fiai című filmmel kapcsolatban, hogy mivel 1965-ben készült, kihagyták belőle Leonin, az orosz szereplő szálát, hiszen az akkori szovjet rezsim könnyen értelmezhette volna 1956-os utalásnak.
Az aranyember című regény 1962-es, harmadik filmváltozata nagy sikert aratott, és olyan neves magyar színészek játszanak, mint Pécsi Ildikó vagy Latinovits Zoltán. Érdekesség, hogy a könyv címével ellentétben itt az aranyembert egybeírják. Ez volt az első magyar szélesvásznú film, amelyhez a kamerákat Svédországból kölcsönözték.
Címlapfotó: Jókai Mór (Fotó: MTI)
Megjegyzés küldése