A vármúzeum szakemberei vizsgálják a területet.
A legnagyobb közösségi oldalon tették fel pár hete a kérdést a Dobó István Vármúzeum (DIV) szakembereinek, hogy milyen faszerkezet található az Eger-patak Gólya utcával párhuzamos szakaszán. A válaszra nem kellett sokáig várni.
A meder alján egy kazettás faszerkezet látható. A szerkezet a patak folyásával azonos tengelyt követ, s a jelenleg is ép fagerendák az illesztő pontokon nagy méretű vaskapcsokkal és szegekkel megerősítettek.
Meglepő eredményre bukkantak!
– Kézenfekvő lenne hídalapozásnak gondolni, mivel a jelenlegi patakmedernek teljes szélességében húzódik, egyedül a nyugati oldalon takarja el a patak földes-kavicsos hordaléka. Ugyanezt a hídfunkciót erősítené az is, hogy a szerkezet igen masszív. Meglepő ugyanakkor a konstrukció észak-déli szélessége, ami csaknem 10 méter – magyarázta Rákóczi Gergely, a DIV régészeti osztályának munkatársa, aki azt is hozzátette: drasztikus módosításokat nem végeztek a patak mederszabályozásában.
Elmondta: március végén végeztek helyszíni szemlét, amikor felmérték a szerkezet legfontosabb strukturális paramétereit, hogy azonosíthassák funkcióját. Szükséges volt ugyanis eldönteni, hogy újkori, avagy történeti konstrukcióval állnak-e szemben.
– Ez különösen azért volt releváns, mert az ismeretlen korú faszerkezet történeti lokalizálása szerint éppen a történelmi, fallal kerített belvároson kívül, de történetesen az egykor itt elhaladó XVI. századi városfal mellett helyezkedik el. A talp- és keresztgerendák pontos tájolását kizárólag tájolóval végezhették el – ez önmagában is azt sejteti, hogy legkorábban késő középkori építményről lehet szó, és felmenő faszerkezetre utalnak a felfelé bevert vasszegeken kívül az észak-déli talpgerendák felszínén látható vájt ékek – mondta Rákóczi Gergely, aki korabeli térképeket vizsgált a faszerkezettel kapcsolatban.
Sokakat érdekel, mi látható a mederben. Rákóczi Gergely most vizsgálja Fotó: Berán Dániel
Korabeli térképek is segítenek!
– Az objektum szempontjából perdöntő lehet egy 1800-ban készült térkép, amely Eger alaprajzát vette fel megdöbbentő pontossággal. Ezen a tárgyalt szakaszon, a pataknak éppen e pontján látható egy híd. Fahidakat leginkább kevésbé fontos átkelőhelyeknél építettek, vagy abban az esetben, ha pótolni kellett egy összeomlott kőépítményt. Erre ugyanis a leggyorsabban beszerezhető alapanyagot a fa szolgáltatta. A felépítés anyag-, és időköltsége miatt egy ideiglenes célú fahíd megoldhatta az infrastrukturális nehézségeket a patak két partja között. Egy rövidebb fesztávú fahíd felépítése akár egy hét alatt is kivitelezhető. A XVIII. században több áradás is volt a patakon, és a Barátok hídját 1757-ben, majd 1813-ban is elpusztította a nagy mennyiségű víztömeg. Lehetséges, hogy ez a híd is éppen a közeli Barátok hídja összeomlása után épült, annak ideiglenes kiváltására, míg az újabb kőhíd el nem készül – vélekedett a DIV szakembere.
Mint mondta: az Eger-patakban megfigyelhető struktúra leginkább az összetett gerendatartós fahídtípusra emlékeztet, mivel a nagy sodrású, magas vízállású patakokra sokkal erősebb alapozású hidat kellett tervezni.
Szükség van faévgyűrűs kormeghatározásra
– A híd egyetlen egyértelmű térképi ábrázolása az említett levéltári felmérésen (1800), illetve egy másik, némileg korábbi térképen (1787) ismerhető fel. Ez az egyetlen térkép is elég azonban annak bizonyítására, hogy itt állott egykor egy XVIII. századi fahíd, melynek 1787-ig meg kellett épülnie. Az abszolút kormeghatározás eszköze ilyetén famaradványok esetében a dendrokronológia, amelynek segítségével sikerülhet tisztázni az építmény felépítésének pontos időpontját – tudatta Rákóczi Gergely, aki fontosnak tartotta megjegyezni, hogy további levéltári kutatással és faévgyűrűs kormeghatározással pontosítani lehet az építmény történetét, illetve bizonyítani a feltevés helyességét
forrás: Pedro LoboEgri történetek a múltból és a jelenből
Megjegyzés küldése