Az érseki palota kutatása 2005. februárjában kezdődött egy műemléki értékleltár felvételével Ennek során az érseki palota főépületének minden helyiségét, boltozattípusát, burkolatát, nyílászáróját, zárszerkezetét, helyiségenként kellett lajstromba venni és dokumentálni.
Ez a kutatás már akkor némileg árnyaltabbá tette a palota építéstörténetét és így kiindulási pontként szolgált a későbbi falkutatáshoz. Az első reprezentatív építkezésből, melyet 1712-től Erdődy Antal Gábor püspök fémjelez és Giovanni Battista Carlone építész keze nyomát viselte, semmilyen ingó érték nem maradt ránk. Az épületben a legkorábbra keltezhető nyílászárók az 1762-től a püspöki palotában rezideáló Eszterházy Károly püspök idejéből vannak. Miután a püspök a palotaépítkezést 1763-tól irányító Joseph Ignaz Gerl bécsi építészt, 1764-ben Fellner Jakabbal váltotta fel kezdtek az új lépcsőház felépítéséhez, illetve Erdődi Antal Gábor, majd Barkóczi Ferenc püspök által építtetett régi lépcsőház lebontásához. A lépcsőház teljes ablaksora ebből az időszakból származik. Szintén erre a korai időszakra keltezhető a palota több helyiségében megmaradt gazdagon díszített barokk ajtók illetve ablakok, és spaletták.
Ugyanez a vésett tábladíszítés a szintén Eszterházy Károly építkezéséhez köthető pápai kastélyban fordul elő. Az 1801-es tűz utáni, már a Pyrker János püspökségéhez köthető helyreállítás megmaradt nyílászárói mind profilozásukat, mind a táblák kiosztását, díszítését tekintve sokkal egyszerűbbek. Az átépítés tervezői és irányítói 1814-15 között Zwengler József és Povolni Ferenc voltak. Ezek az ajtók legnagyobbrészt a második emeleten maradtak meg.
fotó. Molnár István Géza (fotóművész) (1936-)
A három kutatási szezonban 2005, 2009, és 2011 nyarán végzett kutatások (Bozóki Lajos, Kovács Klára, Simon Zoltán) nyomán a palota három nagyobb építési periódusát és annak maradványait lehetett feltárni, illetve meghatározni. A kutatók által első periódusként kezelt épületek pontos keltezéséhez sajnos a korlátozott régészeti feltárás sem tudott mindenben hozzájárulni. A kutatás során korábban feltételezett az épület fő homlokzata előtt húzódó középkori utca helyén csak egy viszonylag keskeny kutatóárok született, amelyben a gyér leletanyagot, úgy tűnik inkább kora újkorra, semmint a középkorra lehetett keltezni. A palota épülettömbjébe utóbb befoglalt lakóházak egyetlen műformáját egy gótikus stílusú, élszedett konzolt pedig a 14. század végétől a 16. század közepéig tág határok között lehet kezelni. Mindenesetre a város 1595-ös ostromát ábrázoló metszeten a jelenlegi palota helyén, a Szent János templomtól északra egy nagyobb léptékű, emeletes palotát ábrázol "Biscopfische Wohnug" jelzettel.1 Minden valószínűség szerint a püspökség a katonai műveleti területté minősült várból már igen korán leköltözött a városba, és lévén hogy ekkor már a székesegyházként működött a város korábbi, Szent Jánosnak szentelt plébániatemploma, a kutatás során valószínűnek tűnt a metszeten ábrázolt palota a korai 16. század közepi palotával azonos.
Azt azonban nem sikerült megnyugtatóan tisztázni, hogy ez a palota milyen mértékig őrzött a falaiban korábbi, középkori épületet, és a majd száz évvel később, 1690-ben Edelsbacher kamarai kincstárnok levelében2 említett három palota, vagy kastély, melyet a kincstárnok készenlétbe helyezett a püspök úrnak, a hozzá tartozó parasztgazdaságokkal együtt azonos-e a metszeten ábrázolt épülettel, illetve épületekkel. Annyi bizonyos, hogy a kutatások nyomán egyre inkább kibontakoztak azok az épületek (szám szerint bizonyosan négy), amelyek egybeépítésével alakult ki 1730-ra az Erdődy Gábor püspök által emeltetett reprezentatív barokk palota.
A PÜSPÖKI PALOTA ELŐZMÉNYEI
A Bozóki Lajos és Kovács Klára művészettörtészek által 2005. augusztusában megkezdett és Simon Zoltán régésszel 2009 júniusában folytatott falkutatás, kezdeti célja volt, hogy meghatározni az egri érseki palota legkorábbi építési periódusát, periódusait illetve az ehhez az időszakhoz tartozó épületrészeket. A fent említett kincstárnoki levélből adódóan feltételezhető volt, hogy az épületet 1690-ben három álló palota felhasználásával kezdték építeni. Szintén feltételezhető volt, hogy 1690-ben három évvel azután hogy a törökök harc nélkül feladták a várost, ezek a később beépített paloták részben még késő középkori eredetűek voltak. Még az 1995-ben megkezdett falkutatás igazolta, hogy a lefaragott riolittufa sziklafelszínre épült földszinti, teljes egészében kőből rakott falak, a bennük lévő egykori nyílásokkal, korábbinak az épület későbbi vegyes anyagból, vagy csak téglából emelt felmenő falainál.
Már a kutatás akkori stádiumában a boltozatok és a barokk tékirosztás elkészülte előtti építési periódust jelezett a földszint egyik helyiségének nyugati végében álló két hatalmas sarkos faltömb is, mely, számos másodlagosan felhasznált kőfaragványt tartalmazott. Ezek a faltömbök már szerepelnek az 1807-es palotafelmérésen is, és már a falkutatás elején úgy tűnt, hogy a helyiség 18. századi kialakításakor alkalmazkodtak egy, már meglévő struktúrához, azt részben visszabontották. A déli faltömbnél legalábbis ezt mutatta a felmenő fal és a boltozat elválása. 2009-ben kiderült, hogy a déli faltömb egy gótikus stílusú konzolkövet, illetve kandalló maradványait tartalmazza, illetve egy boltozat vállindítását. Ennek a boltozatnak szemközti válla az északi faltömbben volt befalazva A déli faltömb tehát egy, a helyiség déli falán lévő gótikus kandalló körülfalazásából kialakított tüzelőtér. A kandalló köré épített fal első periódusában valamilyen kemence lehetett, erre utal a nagy, befalazott, átégett, átboltozás nélküli nyílás a faltömb keleti falán. Ezt követően a faltömb északi falát elbontva (elvágva így a nagy átégett nyílást) ezt a részt a helyiségben elhelyezett kályha tüzelőterévé alakították. A szemközti, északi faltömb két falsarkát a délivel belső oldalát egy jókora gerenda kötötte össze, a gerenda utólagosan befalazott fészkeinek tanúsága szerint. A megmaradt élszedett gótikus kő méreteiből adódóan nem egyszerűen egy lakószobát fűtő kandalló maradványa volt, hanem egy igen nagyméretű, konyhai tűzhely áthidalását alátámasztó konzol lehetett. A szemközti faltömbben rejtőző, és csak kismértékben feltárt boltindításról kiderült, hogy nem a középkori boltozat vállindítása, hanem a konyha két térrészét elválasztó nagyméretű heveder vállindítása volt. Megjegyzendő, hogy a konzol mellett szintúgy megmaradt a hevederindítás) Vélhetően a heveder mögött több tüzelőtér lehetett, sütő - és főzőkemencével. Ez az elrendezés megfelel a késő középkori konyhák elrendezésének. ( Dijon, hercegi palota, Párizs Cité-palota stb.)
A palota déli, földszinti helyiségek építéstörténeti periodizációjának igen fontos dokumentuma az 1815-ös Zwengler József által tervezet átépítéskor készült felmérés és helyreállítási terv, a befalazott egykori konyhával.
1815-ben egy, a helyiségek közötti szabálytalan, némileg enfiládos jellegű közlekedési rendszert cseréltek ki egy folyosós közlekedési rendszerre úgy, hogy a helyiségeken belül alakítottak ki szabályos tengelyre fűzött átjárási rendszert. Egyébiránt az is arra utal, hogy, ezek a helyiségek különböző építési periódusból származnak, hogy a helyiségek közötti bejáratok nincsenek egy tengelyre rendezve.
A földszinti helyiségek falkutatásából tehát megállapítható volt, hogy a 17. század végi püspöki palota építésekor adományozott, késő középkori - kora újkori eredetű városi házak falai nagyrészt azonosak a déli, földszinti helyiségek főfalaival, illetve kis részben a kocsiáthajtó melletti északi helyiség (egykori konyha) udvari falával. A kutatás során tehát a úgy tűnik mindhárom, 1730-as levélben palotaként említett házat, illetve azok maradványait sikerült azonosítani.
A 2011 es homlokzati kutatás során már nemcsak a korai házak alaprajzát, de homlokzati tagolásukat, illetve nyílásrendszerüket is sikerült nagyrészt tisztázni. Ezek az épületek léptékükben, tömegarányaikban megfelelnek a késő középkori városi házak Buda, Bártfa stb.) tömegének. Ezek az épületek úgy épültek egymás mellé, hogy a korábbi épületek hosszfalának építették neki az új homlokzatokat, párhuzamos hosszfalak nélkül. Az általában elmondható ezekről az épületekről, hogy ablakaik a jelenlegi, kőkeretes ablakoknál magasabban záródtak, és úgy tűnik szélesebbek is voltak. Talán azért, mert ezek a házak egyemeletesek lehettek és földszintjük kevésbé alárendelt szereppel bírt, mint a későbbiekben. Sajnos emeleti szintjükről, lévén, hogy oda már nem terjedhetett ki a falkutatás nincsenek pontosabb ismereteink. A kutatás során tehát három déli épület alaprajzát sikerült nagyrészt meghatározni. A déli, első épület utcai homlokzata minden valószínűség szerint háromtengelyes volt, bejáratként a I. és II. ablak között feltárt nagyobb kapu szolgált, melyet jelenlegi ablakok kialakításakor szüntettek meg. A bejárat átboltozása a jelenlegi boltozat fölé nyúlik, tehát a barokk boltozatnál korábbi. A jelenlegi ablakoknál a belsőben egyértelműen látszik, hogy a kváderfalba utólag törték azokat. Az ablakbeépítés mészhabarcsa megfelel a Carlone által a kápolnánál feltárt habarcsnak. Az épület hátsó kiterjedését nem ismerjük, lévén, hogy az emeleten az ide eső helyiségekben a falfestés miatt nem tudtunk kutatni. A második, déli épület alaprajzát sikerült a legteljesebben meghatározni, ez eredetileg egy kéttengelyes homlokzatú, hosszan hátranyúló, keskeny épület volt, falai mindenütt azonosak a jelenlegi földszinti és emeleti falakkal. Bejárata eredetileg a ház egyik jelenlegi ablakának helyén volt, majd a két ablak tengelyének közepén a korai ablakot bejárattá alakították, minden valószínűség szerint még a 17. században.
Ami a az első barokk palotát illeti ennek is több részletét sikerült feltárni a falkutatás során. Az írott források tanúsága szerint 1715-ben szerződött Erdődy Antal Gábor püspök (1715-1744) Giovanni Battista Carlone-vel, az alábbi munkákra:
1. kápolna falait a kijelölt helyen alapjaiból építse fel,
2. a lépcsőházat újonnan vakolja és meszelje,
3. a lépcsőházból a szakács szobájába vezető ajtót falazza be,
4. az újonnan építendő konyhába vezető ajtót ugyancsak,
5. a konyhául kijelölt kis pince boltívét szedje le, vágjon ajtót, ablakot a konyhából az udvarra, szellőzőnyílást a tetőre.
Ezt követően kezdődött a palota reprezentatív átépítése, mely 1732-ben elkészült. Lévén, hogy a püspöki székben Erdődyt Barkóczyt (1745-1761) püspöksége után követő Eszterházy a földszinti részek fölött az épületet gyökeresen átépíttette, a Carlone által tervezett palotáról műformák tekintetében meglehetősen keveset lehet tudni. Egykori állapotáról írott forrás is tanúskodik. Bél Mátyás Notitia Hungariae...... kötetében jelent meg a szöveget a Heves Megye Műemlékei kötetben publikált fordítás alapján (Bp. 1972 II. 404.) idézzük:
A palota "...Alakja négyzetes, főhomlokzati része egyemeletes és olyan beosztású, hogy a földszinten vannak a lakószobák, éléskamrák, melegítő és hűtő helyiségek, jégverem; az emeleten fogadó szobák és középütt a nagy tanácskozóterem, elegáns előcsarnokkal a szabad ég alatt, felül a következő ábrázolás: a püspöksüveges Erdődy-címer fölötte pálmalevél e felirattal. "Non est mortale qoud opto" a címer bal oldalán nyitott gránátalma arra figyelmeztet, hogy Nulli sua munera claudit. Jobbról egyszarvú áll, szarvát a földnek szegezve, fölötte e felirat: "Non sibi sed aliis". Ezen ábrázolatok alatt az alábbi szöveg olvasható: Építette gróf Erdődy Gábor püspök 1718-ban.
A porticustól jobbra van a püspök lakosztálya, amint ez déli irányban fordul, máris földszintessé válik...Vannak még a tető alá bújtatott padlásszobák. Ezekből a alakították ki a vendégszobákat és a püspöki főemberek szobáit. ...a déli szakasz kemény sziklás talajba épült. Ez a szárny inkább kis kertnek alkalmas déli növények számára... A püspöki palota tetőzetét kőfal övezi, ezen pedig rácsszerűen kiképzett kőkockákon húsz szobor áll."
bővebben a forrás eredeti helyén olvashatsz: http://www.egriersekipalota.hu/a_palota_tortenete/
Megjegyzés küldése