Ezek a másnéven céhjelvények a középkorban terjedtek el, és elsősorban azt a célt szolgálták, hogy tájékoztassák az arra járókat a kereskedelmi vagy ipari tevékenységről.
Eger belvárosában is számos cégért láthattak a figyelmesen közlekedők, mára azonban a legtöbb eltűnt. A mára inkább dekorációként funkcionáló jelzések szerepéről Badacsonyiné Bohus Gabriella idegenvezetővel beszélgetünk.
forrás: Eger TV
CÉGÉREK
A cégér szó német eredetű: „Zeiger” — magyarul „mutatót” jelent. Magyar kifejezésként legkorábban a XV. században fordul elő. A cégér az ipari vagy kereskedelmi tevékenységnek a műhely vagy bolt ajtaja fölé szerelt jelvénye, cégtábla esetén felirata. Fontos szerepük volt a mesterműhelyeket, kereskedőboltokat jelölő cégéreknek.
Az ó- és középkorban arra szolgált, hogy az írni-olvasni nem tudó emberek felismerjék a kézműves műhelyét, a kereskedő üzletét, árusítási helyét. A középkorban — a kézműipar differenciálódása következtében — minden szakmának kialakult a jellegzetes készítményét vagy szerszámát ábrázoló cégére. Így például a csizmadiák a csizmát, a lakatosok jókora kulcsot, a bodnárok hordót, a szabók ollót, a pékek hatalmas perecet, a borbélyok réztányért akasztottak ki cégérül.
A cégérek tájékoztatták a lakosságot, felhívták a figyelmet, s egyben igazolták, hogy a céhes mesterek a szakmát jogosan művelik. A céhek szabályzata szerint a felszabadult mester egyik joga volt a cégér kiakasztása. A XIX. század első felében nagy divatja volt a különféle cégéreknek. A kapitalista versenyben a szimbolikus jelentésű cégéreket felváltották a hivalkodó, reklámozó cégtáblák.
bővebben a forrás eredeti helyén olvashatsz:
Megjegyzés küldése