A francia parképítő művészet legszebb hagyományait őrző, barokkos szerkezetű park története a XVIII. századig nyúlik vissza. A XIII. századtól a helyi egyházfő tulajdonát képező vadasparkként hasznosított térszínen 1730–35 között Erdődy Antal Gábor püspök kezdett díszkertet kialakítani, majd a század közepén, 1750 körül Barkóczy Ferenc püspök telepíttetett a területen fákat a felsőtárkányi nyaralókastélyának parkjában nevelt facsemetékből, s alakíttatta ki a park négyfelé osztott szerkezetét, feltehetően az Érseki Palota kertjeit (46. oldal) is tervező Házael Hugó szervita barát tervei alapján. Kert jelleget Eszterházy Károly püspöksége alatt öltött a terület, aki 1768–69 között a területet fallal vetette körül.
Az Érsekkert természetvédelmi védettsége mellett kultúrtörténeti jelentőséggel is bír, s számos műemléknek ad otthont, mint például a kert körülkerítésekor készült, a Klapka György utca felőli kerítésfalban álló ún. északi kapu, melyet Franz József épített.
A lábazattal és fejezettel tagolt, sávozott pilléreken egy-egy Miller János által faragott kő virágkosár áll, köztük a kovácsoltvas kapuszárnyak Fazola Lénárd munkásságát dicsérik. A Stadion utcai bejáratnál található ún. nyugati kapu valamivel fiatalabb, 1794-ben épült. Az északi kapuhoz hasonlóan szintén falban álló, tagolt pilléreket párkányos fedkő és turbánforma gömbdísz ékítik, köztük kétszárnyas kovácsoltvas kapu áll, középen gyalogkapuval a lábazati mezőben.
A műemlékek sora itt még nem ér véget, a kert egyik sétánya mentén az északi kaputól jobb kéz felé szabadon álló elhelyezésben egy eredetileg gyalogkapuként funkcionáló, aedicula formájú díszes kő kerítéskapu található, íves törtvonalú oromzatában faragott címerpajzzsal. A XVIII. századból való kapu eredetileg a jezsuiták, majd később a ciszterciek tulajdonát képező, Rózsa Károly utcában fekvő kert kapuja volt, melyet 1971-ben darabokra szedve szállítottak át az Érsekkertbe, azóta képezi a díszes kert egyik ékét. Szintén műemléki védettséget élvez az a barokk kőhíd is, mely 1973 óta az Érsekkert mesterséges tava felett ível át, s mely eredetileg a Malom-patak árka feletti átjutást segítette.
Az egynyílású, szegmentíves áthidalású, a hídfőkön kiszélesedő kőhidat 1769-ben Eszterházy Károly püspök megbízására építette id. Zwenger József építész, Fellner Jakab tervei alapján. A négyzetes alaprajzú törpepilléreken nyugvó profilos mellvédkorlát középső kiszélesedésén mindkét oldalon kőpad található, melyek a kertlátogatók közkedvelt pihenőhelyei. Az Érsekkertben található művészeti értékek között megemlítendő még Kerényi Jenő Thália nevet viselő, a helyiek által csak „Kőböske” néven nevezett mészkőből készült szobra, melyet eredetileg 1965-ben a színház épülete mellett helyeztek el, s csak évekkel később került jelenlegi helyére, valamint Varga Imre szobrászművész Bródy Sándornak és Gárdonyi Gézának, a város irodalmi nagyjainak emléket állító bronzszobor kompozíciója az egykori rózsakert helyén kialakított, „Múzsák Kertje” néven ismert kertrészletben.
Az Érsekkert északi sarkában, a korábban itt élő, Egerben egyetlen és védett, mintegy 2 m átmérőjű és 1,6–1,8 m magas mahónia borbolya egykori helyén található a 2002-ben épített „Zenepavilon”, a kulturális rendezvényeknek és koncerteknek helyszínt biztosító, gloriettszerű kialakítással megépült szabadtéri „színpad”, a helyiek és idelátogatók egyik kedvelt építménye. Az Érsekség 1919-ben nyitotta meg az érseki díszkert kapuit a város polgárai számára, azóta közparkként funkcionál. A kert állapota azonban a megfelelő kezelés hiánya következtében az 1960-as évekre nagyban leromlott, s a Stadion melletti sportpályák valamint a fedett körcsarnok megépítése következtében területe is jelentősen csökkent, elveszítve egykori DNy-i sarkát. Ennek ellensúlyozására 1968-ban kezdődtek el komolyabb kertrekonstrukciós munkálatok, melyek során a cél az egykori franciakert visszaállítása volt, ekkor a kert növényanyaga jelentősen bővült, többek között nyugati sárgafenyő, francia juhar, különböző bükk változatok, díszalmák és kínai mamutfenyő is betelepítésre került, de ez időben bővült a kert a fentebb említett műemlék kőkapuval és kőhíddal is.
Az Érsekkert területe 1979–80 körül ismét tovább csökkent, az Eger Hotel építésekor a nagy sziklakert és a felette lévő terület – idős, nagyméretű vadcitromok egykori élőhelye – került beépítésre. Ezt követően az ezredforduló környékén történtek jelentősebb fejlesztések, a műemlékek felújításra kerültek, csakúgy, mint a mesterséges tó is, mely 2003 óta funkcionál ismét, s ekkortájt bővült a kert értékeinek tárháza az említett bronzszobrokkal és Zenepavilonnal is. Szintén a Millennium évében került elhelyezésre a kert négyosztatúságát eredményező 2 fő – É–D illetve K–Ny irányultságú – sétány metszéspontja által meghatározott középső kör alakú téren, a kert középpontjában a ma is látható közkedvelt szökőkút, melyet korabeli fényképek alapján Fehér László építész tervezett, s Kiss Sándor kőfaragómester készített.
Az Érsekkert 1994 májusától helyi jelentőségű védett természetvédelmi terület, számos természeti értékkel. Faállománya közül meghatározók a kert tengelyeit alkotó sétányok mentén kétoldalt ültetett kettős vadgesztenye (65. oldal) fasorok. A későbbiekben ez a vadgesztenye fasor nyert meghosszabbítást D-i irányban, az Ady Endre utca mellett is, esztétikai értéket és hűs árnyékot biztosítva az arra közlekedőknek. Sajnos állományuk egy része kiöregedett és elkorhadt, néhány évvel ezelőtt néhányuk kivágásra is került. Az aknázómoly fertőzés sem tesz jót a fáknak, emiatt növényvédelmi eljárásokkal igyekeznek védeni azokat. Szintén a kert meghatározó egyede az Eger-patak mellett álló, hatalmas, 2 méteres törzsátmérőt meghaladó idős juharlevelű platánfa (84. oldal) is, mely az Érsekkert védetté nyilvánítását megelőzően is egyedi védettséget élvezett. A kert eredeti faállományának jelentős részét képező szilfák (70. oldal) az 1960-as években a „szilfavész” következtében sajnos elpusztultak, azokat többek közt törökmogyoróval (95. oldal), mezei juharral, vadgesztenyével és fenyőfélékkel igyekeztek pótolni.
Az említett fajok mellett szintén jelentős a kis- és nagylevelű hársak (75. és 82. oldal) állománya, de megtalálhatók az Érsekkertben még a juharok, kőrisek, fenyőfélék, bükk, gyertyán, nyír, fűz, nyár, tiszafa, eperfa, kocsánytalan tölgy és egyéb fajok egyedei is. Említést érdemel még a mesterséges tó szomszédságában a szecsuáni mamutfenyő – más néven kínai mamutfenyő, mely fajt csak 1939-ben fedezték fel, azt megelőzően csak kövületekből volt ismert. Az Érsekkert az állatvilág tekintetében is említésre méltó. Kétéltűek közül a mesterséges tóban szaporodik a tavibéka fajok mellett a környék zöld varangy állománya is, kifejlést követően a víztér elhagyásakor az apró kavics méretű kisbékák tömegesen vonulnak át a sétányokon, ajánlott – és kért – körültekintően közlekedni. Halfajok közül a szomszédos Eger-patakban fellelhető fajok (Pl. fenékjáró küllő, kövicsík) a jelentősebbek, az Érsekkert mesterséges tavára inkább a faunaidegen betelepített díszpontyok, illetve az illegálisan többször is betelepített folyami fajaink jellemzőek – mely illegális betelepítések a sekély vizű tóban több esetben tömeges halpusztulást is eredményeztek már. Hüllők közül a vízisikló jelenléte érdemel említést az Érsekkertet K-ről szegélyező Eger-patakban, valamint az Érsekkertet Ny-ról szegélyező kőfal fali gyík állománya. Madarak közül előfordul többek között a patak felett cikázó jégmadár, a macskabagoly, fekete- és énekes rigók, erdei pintyek, légykapók, cinegék, meggyvágó, vörösbegy, zöldike, tengelic, csuszkák, fakuszok, fakopáncs fajok – köztük az európai közösségi jelentőségű védett (Natura 2000) faj, a balkáni fakopáncs – illetve egyéb fajok.
A madarak jelenlétét a természetvédők által kihelyezett és minden évben ellenőrzött odútelep is nagyban segíti. Sajnos azonban elmondható, hogy az utóbbi években a madarak korábbi faj- és egyedszámához képest visszaesés tapasztalható, ez egyrészt az egykori cserjék térdmagasságban formára nyírt kertészeti kezelésének, részben pedig a megnövekedett zavarásnak tudható be, mivel az Érsekkert egyre inkább rekreációs és rendezvényi funkciót tölt be. Az utóbbi években egyre több városi tömegrendezvény költözött ki a kertbe a belvárosból, s a megnövekedett emberi jelenlét és zajhatás megnövekedett zavarótényezőt is jelent egyben. Emlősök közül a jelenlévő denevérek kiemelkedően magas fajszáma (15) érdemel említést, valamint az Eger-patakban a vidra jelenléte. Az Érsekkert helyi jelentőségű védett természetvédelmi terület szabadon látogatható.
a cikk eredeti helye, forrás:
Megjegyzés küldése