Nehéz sorsú iparvidék, káprázatosan szép természeti környezet, Erdélyt idéző tájak, ahol még ma is csodabogár a bakancsos turista.
Az ország északi peremvidékén hullámzó Vajdavár-homokkővidék, vagy ahogyan a helyiek hívják, az Óbükk, még ma is felfedezetlen terület a természetjárók számára. A táj egyik legszebb látnivalója a gyönyörű környezetben megbújó Arlói-tó.
A pazar formájú homokkőhegyek katlanjába szorult, alig egy évszázada létrejött Arlói-tónak nem csupán a fekvése, a keletkezése is Erdélyt idézi. Mesterséges úton, suvadással, a közeli 338 méter magas Csahó-hegy oldalának lecsúszásával keletkezett. Európában egyetlen másik ily módon kialakult állóvíz van, ez pedig az Erdélyben található Gyilkos-tó.
A település határában a 20. század elején élénk bányászat zajlott, minek következtében a Csahó-hegy laza homokkőrétegei elmozdultak, lecsúsztak a völgybe, elzárva ezzel a Szohony-völgy kicsiny patakjának az útját. Az így kialakult völgyzáró gát mögött összegyűlt víztömeg a falu elöntésével fenyegetett, így a vízszint szabályozását már a helybélieknek kellett gátakkal megoldaniuk.
Az Arlói-tó vízfelületét 8,5 hektárban sikerült stabilizálni, ma horgász és fürdőző paradicsom, partján víkendházakkal, horgászkalyibákkal.
Megközelítése egyszerű, gyalogosan és autóval is, de ha már eljöttünk erre a gyönyörű tájra, érdemes egy rövidebb sétával, de akár egy kisebb túrával is egybekötni a tó felfedezését.
Egy kis Erdély Budapesttől alig két órányira
Az Arlói-tó aprócska üdülőházait lassan magunk mögött hagyva, a kék jelzéseket követve egy füves kis dombháton átkelve alig negyedórás sétával, akárha egy másik világba csöppennénk. Tamási Áron regényeinek jellegzetes helyszíne tárul a szemünk elé, szinte hamisítatlan az erdélyi hangulat. Mintha nem is Magyarországon, hanem valahol a Kárpátok koszorújának egyik zegzugos kis völgyében járnánk.
A csertölgyek és fenyvesfoltok által koronázott kopasz hegyoldalak látványa lenyűgöző, hangulata egészen különleges. A Csahó-völgy az Óbükk, és talán az ország egyik legszebb völgye is egyben.
A katlan legmélyebb pontján egy 1937-ben állított kőkereszt fogad, melyet Kóczián Gábor és felesége állíttatott a felirat szerint „Isten dicsőségére, a Szentségi Nagy-gyűlés és a Szent István év emlékére”. A kereszt amellett hogy tovább fokozza a hangulatot jellegzetes tájékozódási pont is egyben. A Kohászok útjának kék jelzése egy irányváltással itt kanyarodik fel a Szila-padjának nyerge felé, hogy azon átbukva érje el előbb Somsályt, majd a kohászat egykori fellegvárát, Ózdot. Ha valaki szeret túrázni, érdemes ezt a picivel hosszabb utat is bejárni a környék felfedezésekor.
Címlapfotó, Pintér István
bővebben a forrás eredeti helyén olvashatsz: TURISTAMAGAZIN
Megjegyzés küldése