Mára már veszített népszerűségéből a totó, hiszen a 21. században berobbanó különféle új sportfogadási ajánlatok, online fogadási formák, sorsjegyek és a Tippmix már nagyobb kínálatot nyújt a fogadóknak.
Azonban 1947. október 19-én, az első fogadási forduló lebonyolításakor országszerte óriási fogadási lázat indított el, nem beszélve arról, hogy a magyar labdarúgás már kiemelkedő szerepet töltött be a mindennapokban.
Mint ahogyan maga a labdarúgás, a totó is Angliából indult, ott már az 1920-as években lehetett játszani. Az 1948-as londoni olimpia előtt Európa legtöbb országában külön sportfogadást vezettek be, a bevételeket pedig a sportolók felkészülésére, illetve a részvételi költségek fedezésére fordították.
A kontinensen elsőként Svédország biztosított koncessziót ilyen játék szervezésére 1934-ben az Aktiebolaget Tipstjanst részére. A totót Svájcban 1938-ban, Finnországban 1940-ben vezették be. 1946-ban Olaszország és Spanyolország, majd 1947-ben Magyarország következett, utána 1949-ben Norvégia, valamint Németország.
A hazai totó eleinte a Posta Takarékpénztár keretein belül működött, majd 1950-ben az Országos Takarékpénztár vette szárnyai alá – ahová a lottó is tartozott –, a lebonyolításért pedig egy külön igazgatóság felelt.
A sportfogadás bonyolult rendszeréből a magyar illetékesek azért a totót honosították meg, mert azt tartották a leginkább közérthetőnek. Az új játék indulására reklámkampány is indult „A totó a magyar sport új alapja” szlogennel. Az új sportfogadást először csak a nagyobb városokban vezették be: Budapesten kívül Debrecenben, Pécsett, Miskolcon, Győrött, Szegeden, Szolnokon és Szombathelyen.
A szabályok szerint (angol mintára) 12 meccs szerepelt a kínálatban, mellé 4 pótmérkőzést választottak. Az első szelvények, amelyek egyhasábosok voltak, 3 forint 30 fillérbe kerültek, a meccskínálatot pedig már október 7-én nyilvánosságra hozták. Nyereményt a 12-es, a 11-es és a 10-es találatokra fizettek. Amennyiben nem volt 12 találat, a 9-esek is nyereményhez segíthették a feladót. Az első fogadási héten 20 882 darab szelvény érkezett a Takarékpénztárba, közülük pedig csak egyetlenegy volt 10 találatos. Közel 22 hét alatt viszont már majdnem 1,4 millióra emelkedett a fogadások száma.
A szabályrendszer szinte évről évre változott. 1949-ben bevezették a kollektív szelvény lehetőségét, a szelvények pedig négyhasábossá váltak. Megjelentek az első totókirendeltségek, amelyek 1952-ben már vasárnap délelőtt is nyitva tartottak, és 200 tipp alapján összeállított fogadási ajánlatokkal várták az érdeklődőket. Ebben az évben lépett érvénybe, hogy a 0 találatos szelvények is nyertek.
Az 1952-es helsinki olimpia atlétikai versenyeire két külön szelvényen lehetett tippelni. Két évvel később megjelent a Sportfogadás című hetilap, amely még közelebb hozta a játékot a lakossághoz. 1956 novemberében és decemberében a forradalom miatt nyolchetes fogadási szünetet rendelt el az illetékes bizottság.
A hosszú évek sikerét 1964-ben egy nagy változás szakította meg: március 8-án bonyolították le az utolsó 12 főmérkőzéses formával szervezett játékot. Onnantól kezdve a totó a ma is érvényben lévő 13+1-es játékformára állt át, miszerint a fogadó akkor nyer, ha az első 13 mérkőzés lehetséges eredményeiből legalább 10-et eltalál, telitalálatot (13+1) pedig akkor jegyez, ha mind a 13 főmérkőzés kimenetelére helyesen tippel a szelvényén, és eltalálja a 14., azaz a +1 mérkőzés eredményét is.
Az új rendszer első játéka telitalálat nélkül kezdődött.
A hatvanas években a budapestieknek lehetőségük nyílt szelvényt vásárolni a Községi Élelmiszerértékesítő Vállalat üzemeltetésében lévő automatából a Margit híd budai hídfőjénél. A nagy érdeklődésre való tekintettel később még egy helyen, a Művész mozi előcsarnokában is elhelyeztek totó- és lottószelvényt árusító automatát.
A hazai totózásban sem maradtak el a nagy nyeremények: az első telitalálatos szelvény birtokosa, egy kispesti munkás 101 ezer forinttal (az akkori átlagkereset százszorosával) lett gazdagabb.
A korábbi 12-es játékforma legnagyobb nyereményét, 644 ezer forintot 1956 októberében egy targoncavezetőnek fizették ki. A történet érdekessége, hogy a férfi éppen a forradalom kitörésének napján, október 23-án vehette át pénzét, amit a lebénult városban nem tudott megforgatni. Bankba sem tudta tenni, a földbe ásni sem volt mersze, végül sikerült kinyittatnia egy kocsmát és itt vészelte át a forradalmat. A férfi történetét Telitalálat címmel filmvászonra is vitték.
1981-ben Dávid János, a Petőfi Termelőszövetkezet vasipari üzemének csoportvezetője 13-as találatot ért el, így zsebre vághatta a főnyereményt, 2 096 420 forintot.
A bűnügyek sem maradtak ki a totó történelméből, 1982-ben a Sportfogadási és Lottóigazgatósághoz feljelentés érkezett, mert 57 darab 13+1-es szelvény is gyanússá vált. A feljelentést később vizsgálat követte, amelybe a rendőrség és az Országos Testnevelési és Sporthivatal is bekapcsolódott.
A nyomozás során kiderült, hogy a manipulációk két Magyarországon működő totózó klánhoz köthetők. A kecskeméti és budapesti totózókból verbuválódott Faragó-csoport és a szekszárdi totókirály, Molnár Tibor köré épülő társaság csapatokat, játékosokat és játékvezetőket fizetett le, és előfordult, hogy egy héten akár nyolc-tíz mérkőzés eredményét is befolyásolták.
A magyar totóbotrányban több mint ötven klub 200 játékosa és 13 játékvezető volt érintett. A szervezők börtönben végezték, az érintett játékosokra azonban csupán enyhe eltiltásokat rótt ki a futballszövetség. A vádlottak perét 1983. augusztus 8-án tartották a Fővárosi Bíróságon.
1993. november 1-től már géppel is lehetett fogadni, a kézi szelvényeket 1996-ban végleg kivonták a forgalomból, és a gépi feldolgozású szelvényeket egy Góltotó játékkal színesítették.
2011. február 14-től a Szerencsejáték Zrt. bevezette a hétközi Totót, megteremtve a lehetőségét annak, hogy az érdeklődők olyan, a Tippmixen is népszerű kupamérkőzések és bajnokságok (pl. Bajnokok Ligája, Európa-liga) labdarúgó-mérkőzéseire is fogadhassanak, amelyeket hét közben játszanak.
A címlapfotó illusztráció.
Megjegyzés küldése