A hazai erdők minden évszakban remek kikapcsolódást biztosítanak a természetjárók számára, mégis, azzal talán sokan egyetértenek, hogy a színesedő, csendes és kissé már hűs őszi erdőnek nincsen párja.
Ilyenkor kell még töltekezni a természet csodáiból, mielőtt beköszönt a tél, amikor a legtöbben már az otthon melegére vágynak. Az erdők közül mindenkinek megvan a személyes kedvence, ahová szívesen visszajár vagy azért, mert közel van a lakhelyéhez, vagy mert egyszerűen elvarázsolják a szépségei. A következőkben egy valószínűleg kevéssé ismert, ám kényelmes és szép sétát biztosító területet ajánlunk felfedezésre, ez pedig nem más, mint a Kerecsendi-erdő.
Csendes, a múltról mesélő erdő
A Kerecsendi-erdő, más néven a Berek-erdő Heves megyében, Egerhez közel, gépjárművel a várostól mintegy félórányira található, a 3-as főút mellett. Igencsak oda kell figyelni, hogy hol van az a kis út, ahol be lehet lépni a különleges kis erdőbe. Bár itt nincsenek nagy szintkülönbségek, pompás panorámával kecsegtető kilátópontok és titokzatos barlangok, mégis érzi az ember, hogy értékes természetvédelmi területre tévedt.
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság által kezelt kerecsendi Berek-erdő Kerecsend községtől délnyugatra terül el, körülbelül 120 hektáron. A bejárásában, megismerésében egy 3,5 kilométeres tanösvény segíti a látogatókat, ami kisgyermekekkel is kényelmesen teljesíthető, könnyű túrát tesz lehetővé, nagyon kevés a szintkülönbség.
A Kerecsendi-erdő természetvédelmi terület, a Bükkalja nyugati peremén, a Laskó-patak teraszán helyezkedik el. Bár sokféle állat- és növényfaj lakja, különlegessége, hogy a hazánkban őshonos tölgyek mindegyike megtalálható itt, tehát a kocsányos, a kocsánytalan, a molyhos és a csertölgy is. A terület egykor az egri érsekséghez tartozott, a fácánnevelésben és a vadászatban játszott szerepet.
A Kerecsendi-erdő az ország eredeti vegetációjából megőrzött maradványerdő, a valaha jelentős területet elfoglaló tatárjuharos lösztölgyesek egyik utolsó hírmondója. A tanösvényen olvasható információ szerint hazánk lösszel fedett területeit egykor 9%-ban tatárjuharos lösztölgyes borította, mára viszont 0,1% alá csökkent. A képen őshonos facsemetékkel beültetett, vadkizárásos terület látható.
A séta közben minden apró részletre érdemes felfigyelni: a földön heverő, korhadásnak induló holtfák nem nyújtanak olyan szomorú látványt, ha az erdőjáró tudja, hogy az erdők élővilágának változatosságában, a biológiai sokféleség megőrzésében kulcsfontosságú szerepet töltenek be, hiszen számtalan fajnak jelentenek táplálékot és lakhelyet.
Míg ősszel a színesedő lombok és a friss levegő bűvölik el a kirándulókat, tavasszal a kis virágokban, például odvas keltikében és pázsitos nősziromban gyönyörködhetnek. Az erdő különösen gazdag bogár- és lepkefajokban, állandó téli vendég az uráli bagoly.
Ha valaki elfáradna a sétában, ligetes tisztáson, esőbeálló védelmében pihenhet meg, és közben az állatvilágról is olvashat.
A tanösvény egy részen szántóföld mellett, az erdő szélén halad, majd visszatért az erdő sűrűjébe és az erdészház felé veszi az irányt, mielőtt visszatérne a kiindulóponthoz.
a cikk forrása: FEMINA.HU
Megjegyzés küldése