Nem egy művészt megihletett, de talán az egyik legközkedveltebb alkotás, ami a történetét dolgoza fel, Gárdonyi Géza Egri csillagok című regénye, amit talán nincs is olyan, aki ne olvasott volna, ha itt született, de legalábbis filmen látta.
Bevallom, mikor általános iskolában kötelező olvasmányként megkaptuk, elborzasztott a vaskos kötet látványa, de az izgalmas történetnek köszönhetően rohamos ütemben fogytak az oldalak. Aztán sok-sok év múlva úgy hozta a sors, na meg a saját döntésem, hogy az egri főiskolára jelentkeztem magyar-művelődésszervező szakra, így a híres várral szinte mindennapi kapcsolatba kerültem.
Az természetes volt, hogy magyarból újra kellett olvasni a könyvet, de ami óriási élmény volt, hogy a helytörténeti gyűjteményben láthattam az első, 1901-es kiadás egyik példányát is. Szó szerint a vár tövében laktunk albérletben, így azokon a hétvégéken, mikor ott maradtunk vizsgára tanulni, rend szerint a házunk fölött dörgött az ágyúszó.
Persze a várban is sokszor megfordultam, mint rendezvény közreműködő több általános iskolásoknak szervezett várjátékon is részt vettem játékmesterként. Fősulisként akkoriban nagyon otthonosan mozogtunk a vár falai között. Néhány éve egy egri kiruccanás alkalmával ismét felkerestük a várat, ami azóta még sokkal izgalmasabb lett, de a kedvencem, a kosztümös tárlatvezetés még mindig működik, így várvédő vitézekkel jártuk be a nagyon klasszul megcsinált kazamatát.
A részletes élménybeszámoló itt olvasható:
Eger kicsit másként https://utitars.cafeblog.hu/2020/11/12/a-ket-egri-var/
Most viszont nem történelem órát szeretnék tartani, hiszen azt elvileg mindenki megtanulta, hanem egy olyan érdekességről mesélni, amit már sokkal később fedeztünk fel.
Megjegyzés küldése