Budapest, 1916. december 30. IV. Károly, az új magyar király, felesége: Zita királyné, valamint fiuk, Habsburg Ottó a koronázás után a királyi palotában. A reprodukció készítésének pontos dátuma ismeretlen (Fotó: MTI)A Monarchia uralkodója, Ferenc József császár és király 86 éves korában, 1916. november 20-án belázasodott, másnap éjszaka pedig meghalt. Ezrek kísérték el november 30-án a bécsi kapucinusok sírboltjában kialakított Habsburg-kriptába tartó utolsó útján.
Az emberek érezték, hogy Ferenc Józseffel nemcsak az uralkodót, hanem az egész korszakot is eltemetik.
Talán ezért is özönlöttek Bécsbe az 51 milliós birodalom legtávolabbi szegletéből is az emberek, hogy részt vegyenek az évtizedeken át trónoló uralkodó gyászszertartásán. Budapestről a menetrendben feltüntetetten kívül még különvonatot is kellett Bécsbe indítani. A visszaúton azonban tragédia történt: a zsúfolásig megtelt különjárat Herceghalomnál összeütközött a Grác felé tartó személyvonattal. A tragédia híre megtöltötte a másnapi lapokat, kiszorítva az új uralkodó személyéről szóló híreket.
A trónutódlás amúgy zökkenőmentesen ment végbe.
A Habsburg–Lotaringiai-házból származó Károly főherceg közvetlenül a temetés után osztrák császár lett, ami azt is jelentette, hogy átvette a hadsereg legfőbb parancsnokságát, magyar királlyá pedig december 30-án koronázták a budavári Mátyás-templomban.
Magyar király koronázásán amúgy ekkor csendült fel először a magyar himnusz, melyet a Gott erhalte kezdetű császári himnusz helyett énekeltek.
Ligeti Dávid, a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár tudományos főmunkatársa a hirado.hu kérdésére elmondta: a koronázási menet a Budavári Palotából indult a Mátyás-templomba. Ágyúdörgés és harangzúgás mellett vonult be Károly és felesége, Zita, a templomba, ahol Tisza István magyar királyi miniszterelnök nádorhelyettesként tette a király fejére a Szent Koronát, miközben az érsekek és püspökök kezüket a korona felé nyújtva áldást mondtak.
IV. Károly a Szent György térre épített királydombon. Így nevezik azt a dombot, melyet koronázások alkalmával készítenek a vármegyékből összehordott földből, s melyre a király a koronázás után, teljes díszben, lóháton felvágtat, ott Szent István kardjával négy kardvágást tesz az ország négy tája felé, jelezve, hogy az országot bárhonnan jövő támadás ellen kész megvédeni. IV. Károlyt 1916. december 30-án koronázták meg Budapesten, a Mátyás-templomban (Fotó: MTI-reprodukció)A hercegprímás átnyújtotta Károlynak a jogart és az országalmát, majd Tisza, a hercegprímás és a főméltóságok a trónhoz vezették és beiktatták.
Ezután Zitát is megkoronázták. Ezt követően a király a Szentháromság téren, a szobor előtt felállított emelvényen, koronával a fején esküt tett. A szemtanúk állítása szerint ekkor billent meg a fején Szent István koronája, amit uralkodására nézve rossz előjelnek tartottak.
| Mozgalmas év volt az 1916-os esztendő Károly császár és király számára, mielőtt november 21-én átvette a trónt. Az év elején még vezérőrnagyként irányította a XX. hadtestet, amelynek élén vett részt a májusi, dél-tiroli offenzívában. A kezdeti sikerek ellenére a hadműveletet a Bruszilov-offenzíva miatt le kellett állítani. Az elsöprő erejű orosz támadás idején Károlyt hadseregparancsnokká léptették elő, hogy aztán a keleti és az erdélyi frontokon is hadseregcsoportot vezessen. A háború szörnyűségei már ekkor meggyőzték a békekötés szükségéről. Az uralkodó, I. Ferenc József halálát követően Károly a Monarchia legfelsőbb hadura lett és december 2-án átvette a Birodalom hadereje feletti tényleges főparancsnokságot. |
Ligeti Dávid szerint IV. Károly nehéz időszakban vette át a trónt.
Békevágya abból a felismerésből fakadt, hogy a Monarchia ezt a háborút nem tudja megnyerni. Különbékére irányuló törekvései azonban nem jártak sikerrel.
Birodalmában mélyreható reformokat szorgalmazott. A történész példaként említette, hogy kezdeményezésére a Monarchia osztrák térfelén a világon az elsők között hoztak létre népjóléti minisztériumot. Hozzátette: Károly fiatalon, 29 éves korában lépett trónra.
Sokak szerint gyengekezű uralkodó volt. Mások azt róják fel neki, hogy 1917-ben a választójogi reformok körül kialakult nézeteltérése miatt lemondatta Magyarország erőskezű, tehetséges miniszterelnökét, Tisza Istvánt, ilyesformán pedig felelőssége van az ország másfél évvel későbbi összeomlásában.
Ligeti Dávid mindezek ellenére úgy gondolja: ha nem lett volna háború, akkor IV. Károly jó királlyá érett volna, akinek a fiatal korából fakadó tapasztalatlansága is közrejátszott abban, hogy a trónra lépését követően két év alatt elveszítette a birodalmát.
| IV. Károly uralkodói címei: Isten kegyelméből Ausztria császára, Magyarország apostoli királya, Cseh, Dalmát, Horvát-Szlavonországok, Galícia, Lodoméria, Ráma, Szerbia, Kún és Bolgárországok, Jeruzsálem királya. Toscana és Krakkó nagyhercege. Lotaringia, Salzburg, Stájerország, Karintia, Krajna és Bukovina hercege, Erdély nagyfejedelme. Morvai őrgróf, Szilézia, Modena, Parma, Piacenza, Guastalla, Osviecim és Zátor, Teschen, Friaul, Raguza és Zára hercege. Habsburg, Tyrol, Kyburg, Görz és Gradiska grófja, Trient és Brixen fejedelme, Isztria őrgrófja, Hohenembs, Feldkirch, Bregenz, Sonnenberg grófja. |
Szerző, hirado.hu, Jezsó Ákos
Megjegyzés küldése