A Hámori-tó Magyarország legrégebbi tározó medencéje, kapacitása 400 ezer köbméter, 1200 méter hosszú, 4-8 méter mély és 300-350 méter tengerszint feletti magasságban fekszik.
A Szinva patak völgyében fekvő Lillafüred tavának már 1319-ben volt egy elődje a Garadna és a Szinva patakok találkozásánál, ám ez túl kicsinek bizonyult, így nem tudta biztosítani a környék megélhetését biztosító vasmegmunkáláshoz szükséges vízmennyiséget.
Ennek a tónak először nem is volt neve, majd a Fel-tónak nevezték, mert a falu felett volt található. Ezután a bevándorolt sváb telepesek egyszerűen Tajnak nevezték a német teich – tó jelentésű – szó után. A Hámori-tó elnevezés az első világháborút követően vált használatossá.
Mai méretét és formáját a 19. század elején hozták létre, amikor is völgyzáró gátat építettek rá, és felduzzasztották. Azóta a kohászati tevékenység megszűnt, és a tündéri tó egy sokkal romantikusabb funkciót tölt be a csónakázók és vízibiciklizők kedvelt helyeként. Mélysége és hideg vize miatt fürdésre nem alkalmas, de körbesétálni maga a csoda.
Valamikor, több száz évvel ezelőtt a Hámori-tó helyén egy természetes tó vize kéklett. A környékbeliek gyakran egészítették ki szűkös táplálékaikat a természet adta tóból kifogott halakkal. Akkoriban – a középkor századaiban – nemcsak a járványok, hanem az éhínség is pusztította az embereket; nagy kincsnek számítottak a Fel-tó halai. Csak hát ahol megszaporodnak a horgászok, ott megfogyatkoznak a halak, így aki csak tehette, hajnalban már a tóparton ülve várta a hal képében a tóból érkező jószerencsét, amely egyre ritkábban köszöntött szegény éhezőkre. Egy egy kora őszi hajnalon ismeretlen, sovány, harminc körüli férfi tűnt fel a tóparton. Mezítláb volt, járása szokatlanul könnyed, szinte lebegő volt. Az idegen könnyed lépteivel körbejárta a tavat, majd leült a partra, a legszegényebb falubéli, a szegény özvegy Kódis közelébe. A szegény ember vesszőkosarában egy szem hal vergődött, s bár Kódis már napok óta nem evett, mégis elvetette azt a gondolatot, hogy egymaga egye meg, hiszen 12 gyermeke éhezik otthon.
Kódis észrevette az idegent, akiről azt gondolta, hogy egy vándor, messziről érkezhetett és biztosan éhes. Így kivette kosárból a keszeget, s átnyújtotta a férfinak, majd indulni készült haza. Az idegen arra kérte, hogy merítse meg mégegyszer kosarát, Kódis engedelmeskedett, a alig bírta kiemelni a kosarat, annyira tele volt hallal. Örömében felkiáltott, s megfordult, hogy megmutassa a jövevénynek a gazdag fogást. De az már nem volt sehol.
A csoda után a környéket az éhínség végéig ellátta hallal az idegen által megáldott, rejtélyes Hámori-tó.
Címlapfotó, Mocsári Balázs
forrás: csodalatosmagyarorszag.hu
Megjegyzés küldése