Ha a kék turistajelzésen indulunk el Pilisborosjenőtől a Nagykevély alatt, és elhaladunk a kálvária, majd a különös formájú Teve-szikla mellett, egészen meglepő látnivaló tárul elénk. Egy várrom. Ott, ahol semmi keresnivalója nem lenne, hiszen hadászati célja nincs, láthatóan védhetetlen helyre és módon épült. Hiába keresnénk a történelemkönyvekben is.
Ez az egri vár másolatának romja, melyet az 1968-ban bemutatott legendás film, az Egri csillagok díszletéül húztak fel.
A Fortepan gyűjteménye jó néhány, a forgatáson készült fényképpel gazdagodott, ezekből válogattunk.

Az Egri csillagok minden tekintetben szuperprodukció volt. Várkonyi Zoltán zsinórban megrendezett három grandiózus Jókai-adaptációja után (1965: A kőszívű ember fiai 1–2., 1966: Egy magyar nábob, 1966: Kárpáthy Zoltán) vágott bele Gárdonyi Géza regényének megfilmesítésébe. A főszerepeket Kovács István, Venczel Vera és Sinkovits Imre játszotta, de egy kis túlzással azt lehet mondani, hogy szinte minden megszólaló ismert vagy később ismertté vált színész volt.
Bornemissza Gergely szerepében
Kovács IstvánCecey Éva szerepében Venczel Vera
Dobó István szerepében Sinkovits Imre Jumurdzsák szerepében Bárdy György
A szereposztásra szavazni lehetett az Ifjúsági Magazin olvasóinak is, bár az alighanem csak színjáték volt, addigra már döntött Várkonyi. Igaz, a bevált recepten nem változtatott, így a korábbi filmjeiből ismert arcok jelentek meg itt is – akiket amúgy az olvasók is szerettek volna a vásznon viszontlátni.

Fotó: Fortepan / Kotnyek Antal

Fotó: Fortepan / Bojár Sándor
Nemeskürty István forgatókönyve ugyan több eseményt, szálat és szereplőt kihagyott a regényből, a helyszínekkel nem lehetett takarékoskodni. Forgattak tengerpartot Bulgáriában és a Balatonnál, de a leghíresebbé természetesen az újraépített vár vált.
Az ostrom a regényben is jelentős szerepet játszik (emlékszem, gyerekként nem egyszer olvastam végig a könyvet, de a várvívásról szóló fejezetet még többször, külön is). A kétrészes film második felének java itt játszódik.

Fotó: Fortepan / Bojár Sándor

Fotó: Fortepan / Kotnyek Antal
Az eredeti helyszín természetesen szóba se került.
A valódi várat az elmúlt évszázadokban többször átépítették (részben a törökök, hiszen a sikertelen várostrom után néhány évtizeddel mégis elfoglalták Egert, és több mint kilencven évig meg is tartották). Az erődítményt ráadásul azóta körbenőtte a barokk, majd a modern város. A huszadik század elején pedig – amikor még nem övezte különösebb tisztelet a mai nemzeti emlékhelyet – egyszerűen átvágták rajta a vasutat, leválasztva róla a Zárkándy-bástyát. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen műemléken nem lehetett volna csak úgy robbantgatni.

Fotó: Fortepan / Magyar Rendőr

Fotó: Fortepan / Magyar Bálint
Elhatározták tehát, hogy felépítik a korabeli vár másolatát. A helyszín kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy az valamelyest hasonlítson az eredeti terepviszonyokhoz, jól fel lehessen vonulni az ostromlóknak, és persze, hogy közel legyen Budapesthez.
Az már csak szerencsés adottság volt, hogy a várépítéstől másfél kilométerre nyitottak egy murvabányát, ahonnan alapanyagot lehetett hordani az építéshez (egy kis kitérővel akár ezt is meglátogathatjuk a bevezetőben említett kirándulás során). Nem kellett messze menni a kazamatajelenetek forgatásához sem, azokat a közeli Tárnok-sziklánál vették fel.
bővebben a cikk eredeti helyén olvashatsz: https://kultura.hu/pilisi-csillagok/?fbclid=IwAR3n7N7KaMgMi9f7MKDIfgVus-c0dbEwnco8WQH6ODggMrj_jtyWwphFKYk
Megjegyzés küldése