A Bükk mészkőfennsíkjának déli pereme alatt, 450-500 méteres tengerszint feletti magasságban négy időszakos karsztforrás is ered: az Imó-kő, a Fekete-len, a Vöröskő-alsó és felső forrás. Ezek a Bükki Nemzeti Park területének legérdekesebb jelenségei közé tartoznak, legismertebb tagja a Vöröskői-alsó- forrás.
Ezek a források az agyagpalába zárt, viszonylag kis felszíni kőkibúvású mészkőrögök déli peremén, a mészkő és a vízzáró agyagpala határán találhatók. A mészkőből álló területeken a csapadék körülbelül 20-40%-a szivárog be a mészkő résrendszerébe és vesz részt a felszín alatti karszt kialakításában.
A beszivárgó víz rövidebb-hosszabb felszín alatti tartózkodás után különféle karsztforrásokban lép ismét felszínre, melyek zöme a hegységperemen található. A források aktivitása a fennsíki vízgyűjtőterületen beszivárgó csapadékmennyiségtől függ, a rövid idő alatt beszivárgó jelentősebb vízmennyiség hatására aktiválódnak.
A vöröskői-alsó-forrás látványos vízsugarát annak köszönheti, hogy a korábbi természetes forrástóban buzgárszerűen feltörő víz környezetét az 1970-es években olyan módon építették ki, hogy a víz csak egy felfelé mutató szűk nyíláson át távozhasson, tehát az lényegében mesterségesen kialakított jelenség
– mesélt nekünk a forrásról Szatmári Zsolt természetjáró, aki kisebb-nagyobb csoportoknak 1989 óta szervez túrákat főként az Északi-középhegység tájain, és egy Facebook-csoportot is üzemeltet az Északi-középhegység vándorai néven.
Megtudtuk, hogy leggyakrabban tavasszal márciusban, áprilisban, majd késő ősszel októberben és novemberben törhet fel, legritkább pedig a kora nyári, nyári működés.
Az imó-kői-forrás működése a vöröskőinél ritkábban figyelhető meg. Vize az Imó-kő alatti forrásbarlangból természetes módon, nagyobb vízhozam esetén dübörögve tör elő, miután barlangját már teljesen kitöltötte
– ismertette a természetjáró a másik forrást is.
fotó, Sziklaforrás Egyesületfacebook
Bővebben a forrás eredeti helyén olvashatsz:
Megjegyzés küldése