A dohányt a spanyol gyarmatosítók Amerikából hozták be és terjesztették el a kontinensünkön. Ipari feldolgozása a 18. században kezdődött el Európában.
Az első szivargyár Spanynyolországban épült 1757-ben, míg a cigarettagyártás csak 1862-ben kezdődött el Drezdában. Magyarországon dohányt az 1660-as évek óta termesztenek, és egészen 1851-ig a dohánytermelők adómentességet élveztek.
Ekkor Ausztria Magyarországra is kiterjesztette a dohány jövedéki hatáskörét, és ezzel a jogszabállyal megszűnt a szabad dohánytermesztés.
Az 1867-es kiegyezés után Magyaroszág területén is egyre több dohánygyár épült, 1895-ben már 18 gyár működött az országban. Lassan megváltoztak a dohányzási szokások is.
Míg a 19. században a legelterjedtebb dohányzási mód a pipázás volt, a 20. század elejére a szivarozás lett egyre népszerűbb. A cigarettagyártás az első világháború alatt, majd azt követően jelentősen fellendült, igazodva az új szokásokhoz. Egerben a gyár alapításának és építésé- nek tervei már 1893-ban megfogalmazódtak. A létesítmény megvalósulását támogatták Wekerle Sándor pénzügyminiszter, Szederkényi Nándor egri országgyűlési képviselő,
Kállay Zoltán polgármester és Samassa József egri érsek is. Az épület tervezését és kivitelezését az egri Staud és Fiai cég végezte. Az építkezés két ütemben valósult meg. 1896-ban elkezdődött a termelés, de még 1900-ban is bővítették a gyárat. A dolgozók többsége nő volt, akik komoly fizikai munkát végeztek. Az épületben ingyenes bölcsődét és óvodát is létesítettek. Az 1910-es évektől sokat javultak a munkakörölmények a gyárban.
Fotó: dohanymuzeum.hu
Bevezették a fizetett szabadságot és a nyugdíjbiztosítást is. Abban az időben ezek a juttatások szinte elképzehetetlenek voltak más munkahelyeken. Az 1886-os filoxérajárvány során az egri szőlőültetvények jelentős része elpusztult, így sok egri és Eger környéki család megélhetése veszélybe került. Az egri dohánygyár folyamatos munkát és állandó jövedelmet biztosított sokak számára, sőt, az egriek körében nagy megbecsülés övezte a gyárban dolgozókat.
A termelés itt is szivargyártással kezdő- dött, amely az 1930-as évek elejéig folytatódott, majd a gazdasági válság után a cigarettagyártás hozott fellendülést a gyár számára.
Az 1950-es években itt gyártották a Kossuth, a Terv és a Munkás nevű cigarettákat is, amelyekből évente mintegy 470 millió szálat állítottak elő. Az 1960-as évektől több modernebb gépsorral is korszerűsítették az üzemet. Ezeknek a fejlesztéseknek köszönhetően új filteres gyártósorokat telepítettek.Jelentő- sen bővült a gyár termékeinek választéka, és javult a cigaretta minősége is.
1972-ben került le a gyártósorról az első nyugat-európai licenc alapján készült cigaretta. Ez azt is jelentette, hogy a külföldi partnerek alkalmasnak ítélték az egri dohánygyárat termékeik gyártására.
A Philip Morris céggel kötött szerződésnek köszönhetően 1978-ban megkezdődött a Marlboro gyártása. A gyártáshoz szükséges összes alapanyagot a multinacionális cég biztosította. Az 1989-es rendszerváltozást követően néhány év elteltével, 1992. január 2-tól a Philip Morris lett a gyár új tulajdonosa.
Új időszámítás kezdődött a gyár életében, mivel a nemzetközi cég hatalmas fejlesztéseket hajtott végre, és a legmodernebb gyártósorainak köszönhetően megnövelte a „kiváló minőségű” cigaretta előállítását.
A Philip Morris Alapítvány Eger városá- nak kulturális és művészeti életét is aktívan támogatta, többek között tehetséges fiatalok tanulását segítette különböző öszöndí- jakkal. Sajnos a kedvező folyamat 1996-ra félbeszakadt. Éppen a gyár 100 éves évfordulóján kezdődött el annak felszámolása, mivel az itt készített cigaretták gyártását más országba helyezték át. A nagy múltú Egri Dohánygyárat eladták, lebontották és helyére bevásárlóközpontot építettek.
Ma már csak az egykori víztorony, az igazgatósági épület és a szökőkút emlékeztet vá- rosunk nagy jelentőségű gyárára.
Tóth László
Forrás: egrimagazin.hu ,,, 2015
Megjegyzés küldése