Az ünnepélyes hálaadó istentiszteletet „Te Deumot” is aznap tartották meg, az egyik, török mecsetből hirtelenében átalakított templomban. Ez a kisebbszerű mecset a mai Szakszervezeti Székházzal szemben, a jelenlegi Széchenyi utca nyugati oldalán állott, 13 kicsi török ház társaságában.
Az akkori idők szokásának megfelelően az ostromló csapatokkal együtt szerzetesek is érkeztek a városba. A szerzetesrendek, a Habsburg-hatalom készséges támogatói, Egerben mindjárt egy volt török mecsetet kaptak templom céljaira, így jutottak a jezsuiták az előbb már említett Széchenyi utcai kis mecset és a 13 török ház birtokába.
A jezsuiták már a következő években megkezdték a tanítást, így 1689 tavaszán a gimnáziumi oktatás is megindult, egyelőre 15 tanítvánnyal, az egykori mecset melletti két török házikó helyiségeiben. Természetesen, ahogyan fejlődött a kezdetleges „gimnázium”, úgy váltak mind elégtelenebbé a rendelkezésre álló épületek.
Ezért már 1699-ben elkészítették az intézmények fejlesztési tervét, amely szerint a telek déli oldalán kellett megépíteni az új templomot, és északra, négyszögletes udvar körül a rendházzal és a gimnáziumot.
A későbbi évtizedek építkezései során jól betartott tervezet szerzője valószínűleg az a Giovanni Battista Carlone építész volt, akinek a háza a közelben, a mai Széchenyi utca és Bródy Sándor utca sarkán most is látható. Még abban az évben hozzáfogtak a nyugat felé hirtelen emelkedett domb levágásához, az új épületek alapkövét pedig 1700. július 31-én tették le. Az építkezés a „szanálásmentes” területeken, tehát a nyugati oldalon, jól haladt, egészen 1703-ig, de akkor a Rákóczi szabadságharc eseményei tíz évre megakasztották a munkálatokat.
A szabadságharc után, bár ezek az idők a bekövetkező nemzeti elnyomatás legnehezebb éveit jelentették, a gimnázium tanulóinak száma gyorsan emelkedett, aminek okául csak azt hozhatjuk fel, hogy messze vidéken ez volt az egyetlen „felsőbbfokú” oktatási intézmény. Így a beiratkozottak száma az 1711-12. évi 80-ról, 1716-17-ben 200-ra, 1724-25-ben pedig 453-ra növekedett. Pedig a gimnázium elhelyezése még ekkor is a lehető legrosszabb volt.
A tanítás még mindig a volt kis török házakban, részben az egykori mecsetben, sőt a város által egy időre ideiglenesen rendelkezésre bocsátott, a mai Zalár u. 11 számú „iparitanuló” iskola helyén állott, kisebb városi épületben folyt. 1748-ban került sor a régi mecset lebontására, és ekkor akarták megkezdeni a tervezett épülettömbön belül a gimnáziumi, keleti szárny munkálatait.
Ám ez az építkezés akkor nem ezen a helyen valósult meg. Foglár György, ugyanaz, aki 1740-ben az egri jogakadémiát alapította, 1749-ben a jezsuitáknak adta a mai Széchenyi utca, Csíky Sándor utca sarkán volt nagy telkét, gimnázium építése céljaira. Így itt kezdődtek meg a hatalmas kétemeletes épület munkálatai: 1750 június 1-én tették le az új gimnázium alapkövét. Az építkezés négy éven át folyt. 1754. július 31-én tartották meg az ünnepélyes felavatást. Az épület egyike Eger legjellegzetesebb XVIII. századi műemlékeinek.
A keleti, utcai és a nyugati udvari homlokzat sima, egyszerűbb, részben lapos „lizénás” megoldást mutat, annál jobban kiemelkedik az építmény városképileg erősen domináló, magas háromszögletű oromfalas déli végfala. Az itt is „lizénák” közé helyezett szoborfülkék és az ovális padlásablak szép barokk-rokokó stukó-díszekkel vannak keretezve, és különösen jellegzetes a latin szövegű nagy középső felirati tábla lendületes kialakítása.
Itt, a déli homlokzaton nyert elhelyezést a főbejárati kapu, oszlopos kereteléssel, játékos tört párkányzattal, ezek felett elmert tartó angyalkákkal. Mind ezek a puttók, mind a fülkékben elhelyezett három szobor a Mária Terézia korabeli barokk képzőművészet sikerült alkotásai. A nagy technikai tudással kialakított belső, boltozott termek most már megfelelő otthont tudtak biztosítani a gimnáziumnak.
Az építkezés után a földszinten 3, az első emeleten 4 nagy előadóterem állott rendelkezésre, míg a második emelet megosztatlan nagy tere díszteremként szolgált, színpaddal, ahol az akkor kedvelt iskola-drámákat adták elő.
A gimnázium telke egy időben kisebb volt a mainál. A Csíky Sándor utca felőli egyemeletes ház külön állott (itt lakott eredetileg az adományozó Foglár György, és itt is halt meg a gimnáziumépítés befejezésének évében, 1754- ben), a mostani újabb kétemeletes szárny helyét pedig egy jelentéktelen földszintes ház foglalta el. Az új gimnázium működése nem sokáig volt zavartalan 1773-ban a pápa feloszlatta a jezsuita rendet, az iskola három évig gazdátlanná vált. 1776-1786 között a gimnáziumban a ciszterciták tanítottak, de 1786-ban II. József, a „kalapos király” a ciszterciták működését is beszüntette
A gimnázium ekkor államivá lett, de a tanítás, megfelelő tanerők hiányában, csak a legnagyobb nehézségekkel folyt tovább, az épület is leromlott. A pusztulást az 1800. augusztus 23-i tűzvész csak fokozta, ekkor a tetőzet is teljesen elhamvadt. 1802-ben a gimnáziumot újra a ciszterciták kapták meg és tanítottak benne 1827-ig. Az 1827. augusztus 26-i óriási tűznek az épület, sajnos ismét áldozatául esett, utána pedig a gimnázium már a ciszterciták eredeti telkére költözött vissza.
Az így elhagyottá lett oktatási intézményt Pyrker, az új érsek vásárolta meg 6000 „váltó forinton”, aki az 1830-as években ide újabb iskolákat telepített. Így került az épület földszintjére két leányiskola, az I. emeletre a „norma” , míg a II. emeleten a Pyrker-féle rajziskola működött.
Az érsekség az épületet később a városnak ajándékozta, és ekkor, 1850 után jobb híján, katonai laktanyának alakították át. Ezt nevezték az egriek sokáig „gimnáziális kaszárnyának”. Az új állapot sem volt azonban tartós, mert amikor az 1890-es évek elején felépült az új „megyei laktanya”, az épület megint rendeltetés nélkül maradt. Ez az idő volt az, amikor Egerben komolyabban felvetődött egy állami középiskola létesítésének gondolata. Így kézenfekvő volt, hogy az új iskolát, amely 1890-ben, mint községi „alreáliskola” indult, 1892-ben a régi gimnázium épületében helyezzék el.
Az iskola néhány év múlva azonban állami főreáliskolává fejlődött, kicsi lett az egykori gimnázium, ezért 1897-ben hozzávették, az időközben a Heves megyei Takarékpénztár tulajdonába került régi Foglárféle Csíky Sándor utcai egyemeletes épületet, az északi oldalon pedig 1898-ban hatalmas kétemeletes toldalék-szárnyat emeltek, Baumgartner építész tervei szerint, az eredeti barokk gimnáziummal nem túlságos szerencsésen harmonizáló eklektikus stílusban. Ekkor készült el a Csíky Sándor utca felé a tornaterem is. Az új főreáliskola működését átmenetileg az első világháború zavarta meg, amikor négy éven át az épületben hadikórház működött.
A második világháborúban, a felszabadító harcok idején az iskola elég komoly sérüléseket szenvedett, de ezek helyreállítása már megtörtént, és a régi épületek, most már mint az új Dobó István Általános Gimnázium épületei, ma ismét eredeti szépségükben mesélnek a több 300 éves, érdekes múltról.
Címlapfotó,: 1926, Széchenyi István (Széchenyi) utca, Dobó István Gimnázium (Jezsuita kollégium)., forrás: fortepan.hu
forrás: Pedro Lobo, facebook
Megjegyzés küldése