Pünkösd a Szentlélek eljövetelének ünnepe. A magyar pünkösd szó a görög pentekosztész, vagyis ötvenedik szóból származik, s a Jézus feltámadása utáni ötvenedik napra, vagyis pünkösdvasárnapra utal, ezzel is jelezvén, hogy milyen szoros kapcsolat van húsvét és pünkösd között.
A galamb képében ábrázolt Szentlélek a Szent Család című festményen (Forrás: Wikipédia)Nem véletlen, hogy már az apostoli időkben is megünnepelték a pünkösdöt.
Ha azonban a keresztény ünnep gyökereit keressük, akkor ennél is régebbi időkre, egészen az Ószövetségig kell visszanyúlnunk. A zsidóság számára is fontos ez a nap, melyen ők a Sínai-hegyi szövetségkötésre emlékeznek és a három fő ünnepük egyikét tartják. Hitük szerint Isten ekkor adta át Mózesnek a tízparancsolatot. A zsidóság szerint a szolgaságot jelképező Egyiptomból való szabadulás csakis azzal válhatott teljessé, hogy a test után a lélek és a szellem is szabaddá vált. Úgy tartják: mivel az átvett törvények éppen e két utóbbi szabadságot biztosítják, a zsidóság ezen a napon nyerte el a teljes szabadságát – ráadásul ezáltal még nemzetté is vált. Isten kiválasztott nemzete lett.
A keresztény pünkösd beköszöntével ez a szerep az egyetemes anyaszentegyházra öröklődött.
Rembrandt: Mózes a kőtáblákkal (Forrás: Wikipédia)Jézus korában, tehát amikor még állt a jeruzsálemi templom, a szentélyben ezen a napon mutatták be az új kenyeret, amelyből ekkor ettek először.
Pünkösd napja tehát a keresztényektől eltérő tartalommal, de a zsidóság számára is fontos ünnep.
Vannak azonban az Ószövetségben olyan profetikus mondatok, amelyek összekötik a két vallást, és egyértelműen a Szentlélek Jézus által beígért eljövetelére utaló, azt beharangozó szövegeknek lehet tekinteni.
Ezékiel próféta könyvében például ez olvasható: „Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom belétek, és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek” (Ezekiel 36,26-27).
Jeremiás próféta könyvében is ilyen, előképnek is tekinthető mondatot lehet olvasni: „eljön az az idő – így szól az ÚR –, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával” (Jeremiás 31:31).
Caravaggio: Keresztelő Szent János (Forrás: Wikipédia)A Jézus fellépését megelőző idők legnagyobb prófétájaként említhető Keresztelő Szent János, aki a „pusztába kiáltó szóként” hirdette a Messiás közeli eljövetelét, szintén jövendölt a Szentlélekről: „Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek, de aki utánam jön, erősebb nálam; arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket” (Máté 3,11).
Keresztelő Szent János egyébként Jézus közeli rokona volt. Máté evangélista tanúsága szerint (Máté 11,11) Jézus egy ízben azt mondta: „Bizony mondom nektek, asszonyok szülöttei közt nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál”. Jézust is ő keresztelte meg. Máté evangélistától tudjuk, hogyan történt: „Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt a menny, és látta, hogy Isten lelke galamb formájában aláereszkedik, és reá száll. És hang hallatszott a mennyből: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm” (Máté 3,16).
Ezért a galamb a Szentlélek jelképe.
Jézus a kereszthalálát követő feltámadása után többször is megjelent tanítványainak. Lukács evangélista tudósítása szerint ezt mondta nékik: „és íme, én elküldöm nektek, akit Atyám ígért, ti pedig maradjatok a városban, amíg fel nem ruháztattok mennyei erővel” (Lukács 24, 36-53). Valószínűleg Lukács írta az Apostolok Cselekedeteit is, így aztán érthető, hogy azzal a történettel kezdi, amellyel befejezte evangéliumát, hangsúlyozván, hogy mennyire szerves egységet képeznek a két könyvben leírtak: „Első könyvemben, kedves Teofil, elbeszéltem, mi mindent tett és tanított Jézus egészen addig a napig, amelyen azután, hogy útbaigazítást adott a Szentlélek által kiválasztott apostoloknak, fölvétetett a mennybe.”
Pedro de Campana: Pünkösd (Forrás: Wikipédia)Az apostolok cselekedetei a Szentlélek eljövetelének leírásával folytatódik. Adjuk is vissza a szót Lukácsnak: „amikor pedig eljött pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szent Szellemmel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy ahogy a Szellem adta nekik, hogy szóljanak. Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a Föld minden nemzete között éltek. Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni.” (ApCsel 2:1-6).
Péter apostol pedig, aki addig félénk ember volt, Jézust például ötven nappal korábban néhány óra leforgása alatt háromszor is megtagadta, ekkor Jeruzsálem népe elé állt és bátran prédikálni kezdett. Beszédére sokan felfigyeltek és követni kezdték tanait.
Így jöttek létre az első keresztény gyülekezetek, vagyis megszületett az egyház.
Ferenc pápa (Fotó: MTI/EPA/Pool/LUSA/Tiago Petinga)Ezt a napot mindig is fontosnak tartotta a keresztény világ. Ferenc pápa például így foglalta össze szerepét a négy évvel ezelőtti pünkösdi üzenetében: „Amikor minden emberi bizonyosság szertefoszlik, akkor a világnak szüksége van, hogy elvigyük neki Jézust. Szüksége van az evangéliumról szóló tanúságtételünkre, Jézus evangéliumára. Erre a tanúságtételre pedig csak a Szentlélek erejében vagyunk képesek.”
Ez a gondolat a költőket is megihlette. Mécs Lászlót például erre a költeményre sarkallta: „Az volt a pünkösd, mikor az a hitvány / gyáván bujdosó tizenegy tanítvány / a Szentlélek tüzes ekéje lett. / Az volt a szántás! / Végtelenbe vágtak / barázdát minden táján e világnak” (Mécs László: A Szentlélek ekéi).
Szerző: Jezsó Ákos, MTI
Megjegyzés küldése